A kis sziget, ahol rémisztő hallucinációk gyötörték a lakosokat: tudatmódosító hatása alatt álltak, de nem sejtették

„Nehéz szomorúbb, lehangolóbb és sivárabb helyet találni, mint ez a szerencsétlen sziget” írta Alicudiról Alexandre Dumas 1835-ben, utazásai során. A Szicíliától északra elhelyezkedő Lipari-szigetek második legkisebb tagja sziklás, ritkásan lakott, a világtól elzárt, és a helyiek a mai napig szamarak hátán hordják csomagjaikat a meredek, évszázados utcácskákon.

Azonban a Tirrén-tengerből kimagasodó, vulkáni eredetű sziget nem csak a mai szemmel talán kissé elmaradottnak tűnő életviteléről híres, hanem arról is, hogy volt pár év, amikor a lakókat szörnyű hallucinációk gyötörték: boszorkányokat, beszélő tárgyakat, szárnyat növesztő nőket láttak. A kutatók szerint mindennek megvan a tudományos magyarázata.

A rozs okozhatta a hallucinációkat

Alicudin egyetlen, a szigettel megegyező nevű település található, ami Szicília régió részét képezi. Alig százan lakják, a helyiek főként halászok és kecskepásztorok, illetve mezőgazdasággal is foglalkoznak. A turizmusnak is egyre hangsúlyosabb szerep jut.

A tudósítások szerint a sziget lakói 1903 és 1905 között kezdtek hallucinálni. Meg voltak róla győződve, hogy boszorkányok mulatnak a partokon, szárnyas nők repülnek Szicíliába, és beszélnek hozzájuk a zsákok. Az elzárt kis településen ekkoriban a rozs az étrend fontos részét képezte. A rozs viszont különösen ki van téve egy gabonaparazita, az anyarozs vagy varjúköröm néven ismert gombafajta támadásának, ami már a középkorban is számos problémát okozott, az általa előidézett betegséget a Szent Antal tüzeként ismerték. A kártevő a búzában, az árpában és a zabban is előfordulhat, de a rozsban a leggyakoribb. A fertőzés látható, ugyanis a növényen kis fekete kinövések keletkeznek.

Alicudi lakossága, ami meglehetősen szegénynek számított, nem engedhette meg magának az értékes gabona pazarlását, valószínűleg a fertőzött rozst is megőrölték a helyi malomban, ami lehet, hogy évtizedekre beszennyezte a raktárakat. A lisztből készült kenyeret az emberek megették, ez okozhatta a bizarr látomásokat. Az anyarozs ugyanis lizergsavat tartalmaz, ami az LSD alapanyagai között is szerepel. 1938-ban Albert Hofmann ebből a lizergsavból szintetizálta a lizergsav-dietilamid nevű alkalodiot, és egy véletlen mérgezést követően a hatását is leírta.

Néhányan még ma is hisznek benne

Paolo Lorenzi antropológus szerint, aki nyolc hónapot töltött a szigeten a diplomamunkájával kapcsolatos kutatások miatt, Alicudira a britek vihették be a fertőzést, akik malvázia szőlőt szerettek volna venni a térségben, főleg Messina és Palermo kikötőiben, ám útba ejtették Alicudit is.

Lorenzi azt is elmondta, hogy több szakértő szerint a fertőzés már jóval az 1900-as évek előtt elterjedhetett, és még sokáig jelen is volt. Marcina Marilena Maffei antropológus, aki a szigeten élő idősekkel készített interjúkat az 1990-es és a 2000-es években, úgy gondolja, hogy az anyarozs az egész szigetcsoporton elterjedt lehetett, és a fertőzés története már évszázadokra nyúlhat vissza. Alicudi lakosai közül néhányan még mindig úgy gondolják, hogy a hajmeresztő történések valóságosak voltak. És nem csak ez mutatja, hogy hajlamosak hinni a babonákban és a valóságtól elrugaszkodott történésekben.

A sziget egyik legmagasabb pontján lévő, Szent Bertalannak szentelt templom 820 lépcső megmászásával érhető csak el, ezért a helyiek a szent szobrát lejjebb költöztették, a faluhoz közelebb eső templomba. Többen úgy vélik, hogy ez a mozzanat tehető felelőssé bizonyos balszerencsés eseményekért, balesetekért, amelyek a környéken történnek.

A Kígyó-szigeten tilos kikötni

A becslések szerint négyezer halálos mérgű kígyó uralkodik a Brazília partjaitól nem messze található Ilha da Queimada Grandén, azaz a Kígyó-szigeten, nagyjából 33 kilométerre São Paulo állam partjaitól.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• olaszország
• sziget
• bizarr
• hallucináció
• szicília
• aranyrozs
• alicudi
• Utazás