Ahonnan elmenekült a bolygó lelke
A Délibábok tava
Úgy tartják, az Etosha-tó vidékéről a természet elűzte a Föld lelkét. Hogy mi maradt utána, most megnézheted!

Ez is érdekelhet
    • 29
    • 30
    • 1
    • 2
    • 3
    • 4
    • 5
    • 6
    • 7
    • 8
    • 9
    • 10
    • 11
    • 12
    • 13
    • 14
    • 15
    • 16
    • 17
    • 18
    • 19
    • 20
    • 21
    • 22
    • 23
    • 24
    • 25
    • 26
beauty and style
Top olvasott cikkek

A helyi ovambók Etoshának, azaz a Délibábok tavának vagy a kiszáradt víz helyének nevezik Namíbia különös mocsárvilágát, ahol a sókéreggel bevont agyag végtelennek tetsző pusztasága a távoli horizontba vész. Ősi legendák szólnak arról, hogy a természet valamilyen megmagyarázhatatlan dührohamában elűzte innen a Föld lelkét, és csupán magát az élettelen testet hagyta meg a szubkontinensen.

Egykor a világ legnagyobb tava volt

Az Etosha-mocsár egy sokkal nagyobb geológiai képződmény, az Etosha-medence része, mely a botswanai Okavango-mocsárral és más kisebb mélyedésekkel és tavakkal együtt hajdanán a világ legnagyobb tavát alkotta. A tavat tápláló folyók évmilliókkal ezelőtt kiszáradtak. A tó, mely így elvesztette életadó utánpótlását, és örökös párolgásnak és elszivárgásnak volt kitéve, végül szintén eltűnt. A mai Etosha korábbi önmaga kicsiny mása: 130 kilométer hosszú és 50 kilométer széles medence.

Oázisok a sósivatagban

A talaj felhólyagzott és megrepedezett, és reménytelenségbe süppedten bámulja a felszínén végigsöprő és port kavaró forgószeleket. A felszínt vékony állati csapások hálózzák be, melyek valahol a messzi távolban itt-ott elszórtan fellelhető oázisoknál, a vidéktől élesen elütő zöld szigetek tájékán futnak össze.

Namíbia sósivatagának ezek az oázisai állandó forrásaikkal, vizesgödreikkel oly sok állat életét biztosítják, hogy itt alakult ki a világ egyik legnépesebb vadállatállománya. A májustól novemberig tartó száraz évszakban a gnúk, a zebrák és az antilopok hatalmas csordái a rájuk leselkedő oroszlánok és egyéb ragadozók között kénytelenek utat törni maguknak az oázisokhoz.

A délibábok eredete

A száraz évszakban kiszikkadt, poros és lehangolóan élettelen Etosha-mocsár különös átalakuláson megy át, amikor decemberben beköszönt az esős évszak. Ilyenkor hatalmas, vészjósló felhők tornyosulnak a keleti horizonton, majd vízterhükkel a vidék fölé vonulnak.

Az északon fekvő Oponono-tóra lezúduló víz elönti a tavat, és az Ekuma- és Oshigambo-folyón keresztül eljut az Etosha kiszikkadt szegélyéig. A kérges talaj gőzölög, amikor a több millió tonnányi víz rázúdul, és a sósivatagot hatalmas, nyugodt vízfelületté varázsolja.

A párolgó víz hozza ilyenkor létre azokat a sajátos délibábokat, melyről az őslakosok elnevezték a helyet. A tó rövid életű vize ilyenkor a messzi horizontig nyúlik.

Évente egyszer visszatér a lélek

A természet rendkívüli változásokkal ünnepli az eseményt. A sok millió fűmag, mely hónapokig aludt a száraz földben, hirtelen életre kel, és pompás, zöld szőnyeggel borítja a talajt. Az eső szagára Afrika egyik legnagyobb állatvándorlása veszi itt kezdetét. Zebrák és gnúk tízezrei kelnek útra a téli legelőkről, az északkelet felé eső Andoni-síkságról.

Ahogy megindul a vándorlás, Afrika ősi hangjaitól hangos a táj. A rohanó zebra gyülekezésre hívó ugatása a gnú gyászos bőgésével és mintegy 15-féle - kisebb és nagyobb - antilop horkantásaival, nyerítésével és nyüszítésével keveredik.

Zsiráfok futkároznak ide-oda, miközben kémlelik a vidéket: merre vannak a ragadozók. Az elefántok türelmesen ballagnak egymás mögött, libasorban. A hosszú sorokban vándorló növényevők nyomában, a vonuló, hatalmas menetoszlopok körül megjelennek a lopakodó oroszlánok, hiénák, gepárdok és hiénakutyák - a bőség földjének urai, fölöttük pedig flamingók szárnyalnak rózsaszín rajokban.

Így néz ki az igazi Afrika

Egy kíváncsi amerikai kereskedő, Gerald McKiernan, aki 1876-ban végigkísérte a vándorlást, így írt erről: „Ez volt az az Afrika, amelyről mindig is olvastam az útikönyvekben. Ha a világ valamennyi állatsereglete elszabadulna, az sem lenne ahhoz a látványhoz mérhető, melynek aznap tanúja voltam.”

1907-ben a területet vadvédelmi körzetté nyilvánították, ebből lett az Etosha Vadrezervátum. Hajdanán ez a csaknem Izland nagyságú terület a világ legnagyobb vadrezervátuma volt, 1967-ben azonban csökkentették a területét, hogy az itt élő népeknek legyen elég életterük. Ez lett az Etosha Nemzeti Park.

Cikkünk a Reader’s Digest Varázslatos Föld körüli utazás című könyve alapján készült.

Ezt is szeretjük