Ahol kettészakadt a Föld

Ludovico M. Nesbitt egyike volt azon utazóknak és felfedezőknek, akik úgy vélték, ahhoz, hogy az embert valóban megérintse a táj, gyalogszerrel kell azt birtokba vennie, és lassan, hogy a távoli vidékek minden színét, ízét és illatát magába szívhassa. Így is indult el felfedezőútjára 1928-ban, amikor - két olasz társával együtt - az első európaiként megpillantotta az Erta' Alénak nevezett lenyűgöző vulkáncsoportot.

A rémület földje

Egy este az út során Nesbitt és társai hirtelen csodálatos látvánnyal szembesültek. Előttük mintegy 90 kilométer hosszú félkörív mentén hét hatalmas vulkán emelkedett ki a fehéres lapályból. Helyi vezetőjük suttogva mondta ki a nevüket: Erta' Alé, vagyis füstölgő hegyek.

Hozzájuk legközelebb az Ummuna volt, melynek az oldalához lapos füstfelhő tapadt, és mellette magasodott a pompásan szimmetrikus Erta' Alé, mely füstcsíkot eregetett az égbe. A vulkánok fölött füstpaplan lebegett, melyet sötétedéskor lüktető, vörös ragyogás világított meg alulról.

A vulkánok környékét hullámosra dermedt láva borította, mintha fagyott, fekete tenger volna, és a hullámok taraja pengeéles volt. A mélyedéseket salak borította, mely a lépéseik súlya alatt is összetört. A felfedezőknek úgy tetszett, ritka könyörtelen, különleges és félelmetes vidékre értek. Nesbitt a rémület földjeként, egyszersmind a pokol kapujaként jellemezte.

A zord körülmények dacára a lávatavaikról is ismert vulkánokat ma bárki megnézheti - az afrikai utazások kedvelt célpontjai, emellett Etiópiában is szerveznek ide kirándulásokat.

Sokan nem terepjáróval közelítik meg, hanem kisrepülőgéppel szállnak a félelmetes természeti jelenség fölé, hogy saját szemükkel lássák, miként szakadt ketté a föld, ahogy a vulkánok kiemelkedtek alóla.

A bolygó egyik legkegyetlenebb helye

A Danakil-mélyföld, az Erta' Alé vulkáni csúcsainak barátságtalan vidéke a Föld egyik legkegyetlenebb helye. Az év legnagyobb részében kiégett, só borította lapály, mely csaknem mindenütt a tengerszint alatt fekszik. Eredetileg a Vörös-tenger része volt, amíg a földkéreg mozgásainak következtében északkeleten ki nem emelkedett a Danakil-hegység, elvágva az összeköttetést a tengerrel. Az így közbezárt víz elpárolgott, és mintegy 3000 méter vastag sóréteget hagyott hátra az egykori tengerfenéken.

Az esőzések időnként még több ásványi sót mosnak le a magasabban fekvő területekről, melyet a legmélyebb pontra, a Karum-tóba juttatnak. Ez a sekély, ásványi sókban gazdag vizű tó 120 méterrel fekszik a tengerszint alatt. Minden évben egy rövid időre megduzzad, és ilyenkor akár a 72 kilométeres szélességet is elérheti, miközben körülötte hőforrások törnek fel, mivel a víz leszivárog a talajba, ahol a Föld belsejéből fölfakadó olvadt kőzettel találkozik.

Rettegett bennszülöttek otthona

A vidék lidérces körülményeinek dacára élnek itt nomád népek, a felfedezőket hosszú évtizedekig rettegésben tartott afarok vagy danakilok, ahogy a régió más népei nevezik őket - az afarokat egykor kegyetlen és vérszomjas népként ismerték, sokáig az a hír járta, hogy a 19. és 20. század fordulóján az itt járt mintegy féltucatnyi európai expedíció tagjait egytől egyig lemészárolták.

Az afarok a szörnyű hőségben, a kiégett földön két fő foglalkozást űzve maradnak életben - ez a nomád állattartás, a tevetenyésztés és a sókitermelés. A sót Észak- és Kelet-Afrika minden részébe elszállítják. Sok afar azonban még ma is ősei nyomdokait követve él - egyik helyről a másikra vándorol kecskenyájával, szarvasmarháival, juhaival, tevéivel.

Az afarok jó megjelenésűek - magasak, vékonyak, izmosak. Az asszonyok szépek, és kecsesen mozognak hosszú, barna szoknyáikban. A férfiak fehér pamut ágyékkötőt és tógaszerű leplet viselnek. Hosszú, széles pengéjű tőrt hordanak magukkal, emellett dárdájuk vagy puskájuk is van.

Cikkünk a Reader’s Digest Kiadó varázslatos Föld körüli utazás című könyve alapján készült. Képek: commons.wikimedia.org, Axcordion; www.swisseduc.ch.

• természeti csoda
• bizarr hely
• afrika
• világjáró
• Utazás