A temető, ami csak havonta egyszer látszik

A Bohol-tengeren elterülő kicsiny fülöp-szigeteki tartomány, Camiguin a nyaraláshoz is kiváló úti cél, a kilométereken át húzódó, érintetlen tengerpartokon imbolygó kókuszpálmák, a változatos és különleges ökoszisztéma, valamint a kristálytiszta víz a pihenni vágyó és a kalandot kereső utazókat is azonnal elvarázsolja.

De Camiguin mindezeken túlmenően is olyan látnivalót tartogat, mely nem csupán Délkelet-Ázsiában, de világviszonylatban is páratlannak számít. Egy temetőt, mely a hely megrázó történetének, illetve a természetnek köszönhetően még mindig csak havonta egyszer látszik.

Élet és halál a vulkán lábánál

A rendelkezésre álló források alapján a paradicsomi sziget felfedezése Ferdinand Magellán nevéhez fűződik, aki 1521-ben Miguel López de Legazpi társaságában kötött ki elsőként Camiguin partjainál. Így évszázadokig a spanyolok fennhatósága alatt állt e csodás hely, melynek legnagyobb települését, Catarmant is ők alapították 1679-ben. Az akkori főváros pedig megindult a növekedés, a felvirágzás útján, míg végül egy szörnyű tragédia teljesen romba és a tengerbe nem döntötte.

A sziget legnagyobb ma is aktív vulkánja, a Mt. Vulcan a 19. században legszörnyűbb arcát többször is a szigetlakók felé fordította. Az első kitörés 1827-ben zajlott le, ám ez még olyannyira gyenge volt, hogy érezni is alig lehetett. Csaknem 40 évvel később, 1862-ben azonban a felszíni lávafolyam súlyos károkat okozott Catarman városának, emellett 326 emberi életet követelt.

A szeszélyes tűzhányó harmadik, egyben legpusztítóbb munkáját 1871-ben végezte be, mellyel a főváros a tengerbe veszett. A lakosság szerencsére időben észrevette a bajt, így már az első rengések után elhagyták lakhelyüket, és távol a Mt. Vulcantól húzták meg magukat a kitörés ideje alatt.

Ma a világ egyik legmegrázóbb látnivalója

A túlélőknek nem kevesebb mint négy évet kellett várniuk, hogy biztonságban visszatérhessenek Catarman romjaihoz. Azonban a látvány, mely fogadta őket, legszörnyűbb álmaikat váltotta valóra. Otthonaikat elveszítették, a főváros jó része és vele együtt őseik temetője is a hullámsírba veszett.

Bár a lakók idővel új helyre költöztek, nem felejtették el a tragédiát, és gyakorta visszatértek a helyszínre, miközben pedig a parton sétáltak, különös jelenségre lettek figyelmesek. Az egykori temető sírjai az árapály váltakozásának következtében minden hónapban előbukkantak egyszer a vízből, amiért is 1982-ben egy hatalmas, fehér keresztet emeltek a megszilárdult lávára, hogy ezzel jelöljék az elhunytak jelenlegi nyughelyét.

Bár a helyiek tiszteletben tartják a holtak emlékét, a különleges látványosságnak hamar híre ment, minek köszönhetően a turisták is birtokba vették a helyet. A legtöbben csak a partról merik megszemlélni a titokzatos hangulatot árasztó sírokat, emellett azonban a búvárkodás szerelmesei is gyakorta veszik célba a furcsa víz alatti világot.

Ők szinte kizárólag az elsüllyedt temető miatt látogatnak el ide, holott meseszép korallokkal, tintahalakkal, polipokkal és egyéb tengeri csodákkal is találkozhatnak körülötte, ami miatt már önmagában is megéri a merülés. Ha szeretnél látni még egy helyet, mely a tengerbe süllyedt, kattints ide, és ismerd meg Port Royal legendáját!

Képek: en.wikipedia.org Camiguin szócikke, P199, Briarfallen, Magnus Manske; transporters.ph/blog; philippinesplace.blogspot.com; boyplakwatsa.wordpress.com.

• tenger
• sziget
• természeti katasztrófa
• ázsia
• bizarr hely
• világjáró
• sír
• Utazás