Még idén utazz el ide!

Elhelyezkedés és történelem

Zanzibár egy Tanzániához tartozó szigetcsoport, mely Afrika keleti partjánál, Kenya magasságában, Madagaszkártól északra található. A sziget területe két, egymástól külön álló kis szigetből áll. Az egyik Unguja – ez fekszik délebbre és a kontinens partjához közelebb - , a másik pedig Pemba.

Összterülete mindössze 1651 négyzetkilométer, mely nagyjából Vas megye területének felel meg.

Sokáig angol gyarmati terület volt, de 1963-ban visszanyerte függetlenségét a britektől. 1964 áprilisában egyesült Tanganyikával, és létrejött Tanzánia. Így Zanzibár közigazgatásilag Tanzániához tartozik, de külön parlamenttel és elnökkel rendelkezik. Fővárosa Mji Mkomwe, melyet angolul Stone Town-nak neveznek, és a világörökség része. A város a nevét a szigetet körülvevő korallzátonyokról kapta.

A zanzibáriak élete

A hivatalos nyelv a szuahéli és az angol, de a szigeten mindenki beszél ezen kívül még legalább egy nyelvet. Az iskolákban mind a két nyelvet oktatják. Az általános iskolai oktatás ingyenes, sőt a gimnáziumot és a felsőoktatást is finanszírozza az állam, ha valaki sorozatosan minden vizsgát teljesít. A parlament e törvényt illetően a közeljövőben változtatásokat tervez, hiszen a legtöbb fiatal az egyetem és a főiskola mellé kérvényezi a külföldi gyakorlatot is, melyet az állam szintén kifizet, tehát kijutnak az országból, majd soha többé nem térnek vissza Tanzániába.

Az emeberek átlagosan 45 éves korukban halnak meg, mely a rossz egészségügyi ellátásnak köszönhető. A társadalombiztosítás ugyanis csak a diagnózist fedezi, a kezelést nem. Megmondják ingyen, hogy milyen betegséged van, de a gyógyszerekért már fizetni kell, amire senkinek nincs pénze. Egy átlag havi kereset ugyanis – amennyiben valaki dolgozik – körülbelül 60 dollár, azaz 12 ezer forint. Ebből élni szinte lehetetlen.

Az emberek napfelkeltével kelnek, és napnyugtával fekszenek le. Ennek inkább praktikus, mint egészségügyi okai vannak, a szigeten ugyanis jellemzően nincs villany, így a naplemente utáni élet elég nehézkesen oldható meg. Ha valamelyik házban van áram és véletlenül egy tévé is, akkor az rendszerint kint van a ház előtt, és legalább negyvenen nézik.

Vidéki élet

A házak a fővároson kívül sárból, agyagból, esetleg kőből épülnek, bútorzatuk elég gyér, az emberek jóformán csak aludni járnak be, de ehhez sem rendelkeznek ággyal, hanem a földön telepednek le. A házak egyébként inkább közvetlenül a főutak mentén vannak, kis csoportokba rendezve, mintha kis belső falvak lennének. A föld, tehát a házak közti kis utcák is vörösek, csodaszép kompozíciót alkotva a zöld növényzettel.

Ruházatuk elég változatos, sokan járnak nyugati ruhákban, de legalább annyi ember visel afrikai ruhákat, lepleket, sálakat és szoknyákat.

A legtöbb ember gyalogosan vagy biciklivel közlekedik, mindenféle világítás nélkül még éjszaka is.

Fővárosi élet

Stone Town-ban csak kőből épült házakat lehet látni, sőt még panelek is épültek. Az utak szélesek, aszfaltozottak, és sokan járnak autóval. A vezetési stílus életveszélyes, mindenki minimum kilencvennel száguld még sötétben, a földutakon is. A ruházat a városban más, a nők teljesen beöltözve, igazi muszlimokhoz híven öltözködnek, a csadorból csak a szemük látszik ki, a férfiak azonban, akárcsak mi, farmerben és pólóban járnak.

Ha valaki dolgozik – ami igen ritka – akkor az árul valamit, gyümölcsöt az út szélén, faragott fatárgyakat vagy gyöngyöket a turistáknak, de az igazán nagy üzletembereknek saját kis boltjuk van. Alkudni kötelező, főleg, mert nagyszerűen lehet velük!

Az emberek

Zanzibárban az emberek szépek, különös tekintettel a nőkre. Vékonyak, nem túl magasak, nagyon karcsú a derekuk, viszont kifejezetten nagy mellük van. A fejformájuk is szép, mozgásuk pedig – legyenek akármilyen szegények – nagyon finom és lassú. Egész megjelenésükben van valami fenséges.

Mindenki nagyon kedves, különösen, ha pénzt remélhetnek tőled. Ezzel egyébként nagyon kell vigyázni, mert mindenhol kéregetnek. Ami meglepő viszont, hogy nagyon megbízhatóak, nem lopnak, és nem akarnak átverni soha. Érdekes azonban, hogy nem értik az euró és a dollár közti különbséget, így megéri mindent dollárban fizetni. Még a vízum is 50 euró vagy 50 dollár.

Nem tudják, mi az a hó, azt hiszik, nulla fok alatt az emberek megfagynak, és tizenhét fokban az egész sziget náthától szenved. Zanzibárban ugyanis télen nagyjából 17-20 fok van, míg nyáron legalább negyven. A páratartalom iszonyú magas, hajvasalót tehát ne vigyél magaddal, teljesen felesleges. Ott nem ciki a gyapjas haj.

A természet

A sziget természeti adottságai hihetetlenül gyönyörűek. A keleti parton a homok korallporral keveredik, ezáltal annyira finom és puha, mintha liszten járnál. A nyugati part – mivel ott nincsenek korallzátonyok – csak homokos, de a napszemüveged nehogy itthon felejtsd, mert mindkét part annyira fehér, hogy szemüveg nélkül nem bírod kinyitni a szemed. Az Indiai-óceán türkizkék, vagy néhol türkizzöld, de leginkább a kettő elképesztő keveréke. A partot pedig végig kókuszpálmák övezik.

A sziget belsejében a fű olyan, mintha műanyag lenne, nagyon rövid, vastag szálú és élénkzöld. Rengeteg a fűszernövény, sőt komoly fűszererdejük is van, amit még az angol gyarmatosítók telepítettek és rendszereztek ültetvénnyé. 22 különböző banánjuk van, az ananász pedig olyan édes, mint nálunk konzervben.

A maszájok

A szigeten sok Tanzániából, Kenyából idetelepült maszáj harcos él, akik a turisták elkápráztatásából élnek. Ruhájuk piros, és tetőtől-talpig felékszerezve csörögnek a szigeten. Mindegyikőjük kedves és érdeklődő.

Egyik éjjel a parton jártak ősi táncot, melyet volt szerencsénk közelebbről is megnézni. Nyitottságukat az is bizonyítja, hogy nem zavartak el minket, engedték, hogy betekintést nyerjünk e régi, törzsi hagyományba. Az élmény felejthetetlen volt.

Zanzibár egy csoda, mely vagy egy életre eltávolít Afrikától, vagy azonnal felébreszti a vágyat, hogy jövőre visszatérj egy újabb vidékre. Különösen ajánlott azoknak, akik túrát terveznek, de még sosem jártak a kontinensen.

Remek felvezető, hiszen kicsi és veszélytelen, de ízelítőt nyújt abból, hogy milyen lehet Afrika. Egy sziget, tele csodával és szomorúsággal.

A képeket a Capicoia design készítette.

• egzotikus
• déli gyümölcs
• gyarmati területek
• afrika
• Terasz