Milyen kutya illik hozzád? – Megjelent a We Love Dogz újító szemléletű fajtakalauza

A kutyák ma már nem csupán házi kedvencek, hanem családtagok, társak a mindennapokban, és egyre több szerepkörben kapnak feladatokat. Ahogy életünk egyre szorosabban összefonódik velük, úgy nő az igény arra is, hogy jobban megértsük a különböző fajták egyéniségét – és ezáltal harmonikusabb kapcsolatot alakítsunk ki velük.

A We Love Dogz új, átfogó és informatív kötete, az Ismerd a kutyád! ehhez kínál egy könnyen használható térképet, amely segít eligazodni a kutyafajták sokszínű világában.

Megjelent a We love dogz fajtakalauza, az Ismerd a Kutyád! 

A szerzők munkája ‒ Hangai Lilla, Molnár Enikő és Szénási Szimonetta ‒ túlmutat a régi fajtabemutatók sablonjain: a külső jellemzők mellett hangsúlyt kapnak a belső tulajdonságok is. A könyv célja, hogy a leendő gazdák ne csak első benyomás alapján válasszák ki négylábú társukat, hanem megismerjék az adott fajta temperamentumát, tipikus viselkedésmintáit, adottságait és történeti hátterét is. Ugyanilyen fontos szempont, hogy ezek a jellemzők miként illeszkednek majd a gazda saját életmódjához, habitusához és elvárásaihoz – hiszen a felelős kutyatartás itt kezdődik.

A kötet külföldi és magyar fajtákat egyaránt bemutat, mégpedig úgy, hogy a szerzők hozzáértő szakembereket, tenyésztőket is bevonták a munkába. Emellett a meglévő szakirodalom legjavát is feldolgozták, hogy valóban átfogó és hiteles képet adjanak minden bemutatott fajtáról – legyen szó kezdő gazdiról vagy gyakorlott kutyásról.

Minden fajtához színes fotók és részletes leírás tartozik, amely bemutatja a fajta eredetét és kialakulását, majd egy átfogó fajtastandard ismerteti a legfontosabb külső jegyeket. Ezt követően a szerzők a jellemvonásokra, a fajta tipikus viselkedésére és a mindennapi együttélés szempontjaira is kitérnek. Segítenek felmérni, milyen környezetben érzi jól magát az adott kutya, útmutatót adnak az ápolásához, és ismertetik a legjellemzőbb fajtabetegségeket is.

A fejezeteket egy könnyen átlátható, több szempontot felölelő grafikus mutató is kíséri, amely egyetlen gyors pillantással megmutatja az adott fajta legfontosabb jellemzőit – a játékosságtól és taníthatóságtól kezdve az ápolási igényen át egészen a méretig. A fajtaismertetők így teljes, jól használható képet adnak mindazoknak, akik bizonytalanságba ütköztek már a saját kutyájukkal kapcsolatban, és azoknak is, akik még csak most készülnek felelős döntést hozni egy leendő négylábú társ mellett. 

A szerzőkkel beszélgettünk

A nagy fajtahatározókhoz és régi, lexikonszerű, képes kiadványokhoz képest miben tud újat nyújtani ez a kötet?

Szénási Szimonetta:

Az Ismerd a kutyád!-at igazán aktuálissá az teszi, hogy az egyes fajtaleírások elkészítéséhez elismert tenyésztők, egyes esetekben pedig aktív gazdák, a fajtát kutató történészek, szakemberek működtek közre, a tudás mellett átadva a személyes tapasztalataikat is az adott kutyafajtával kapcsolatban. Így a leírások valóban a fajták mai állapotát mutatják be, kitérve arra, ez miben más, mint 10-15 évvel ezelőtt.

Jó példák erre a pásztor- és a terelőkutyák, amiknek többsége ma már nem az eredeti feladatkörében dolgozik; ezek a négylábúak időközben alkalmazkodtak a mostani körülményekhez, többségük jól beilleszthető akár a városi életformába is, de a gazdának fontos ismernie a fajta múltját, hogy ebben az urbanizált környezetben is biztosítani tudja kedvence számára az optimális körülményeket, feladatokat, aktivitásokat. Ezeket a folyamatokat remekül végig követhetjük a könyvben valamennyi fajta esetében.

Sok kutyafajtához társítanak bizonyos attribútumokat: a puli hűséges, a pitbull agresszív, a tacskó bosszúálló, a vizsla pedig hiperaktív. Ha választanod kellene egy sztereotípiát, amely szerinted a legkevésbé igaz, melyik lenne az?

Szénási Szimonetta:

Talán az egyik legjellemzőbb általánosítás, hogy valamennyi kis testű kutya öleb, és méretük okán esetükben kevésbé fontosak a feladatok, a munkavégzés, és ők kevésbé igénylik a hosszabb sétákat. Ezt tökéletesen megcáfolják a kötetben bemutatott tacskók: ezek a kisebb méretű ebek ugyanis eredetileg vadászatra születtek, és vadászkutyaként a mai napig kiemelten fontos számukra, hogy kellően izgalmas, ingergazdag környezetben élhessenek, és a gazda kielégítse a mozgásigényüket.

Alkatukból – hosszú törzsükhöz mérten a végtagjaik rövidek – fontos, hogy ne legyenek túl- vagy rosszul mozgatva (például sokat lépcsőztetve), de a mozgás még a legkisebb méretű tacskó számára is nagyon fontos. De a boston terriereket is említhetnénk, amik szintén nem óriások, ugyanakkor roppant érdeklődő, játékos kutyák, nagy mozgásigénnyel.

A sztereotípiákkal kapcsolatban pedig azt emelném ki, hogy mint minden téren, a kutyák esetében is inkább károsak, és többnyire nem helytállók, sőt, az állatok esetében gyakran figyelhetjük meg a antropomorfizálást, azaz az emberi tulajdonságokkal való felruházást – például az említett „bosszúálló” jelző is ilyen. Egy kutya nem fog bosszút állni, mivel nem is tud; nem ilyen összetett az érzelemviláguk. A tipikusan agresszívnek kikiáltott fajtákon is ott van a skarlát betű, holott a támadások, agresszív fellépés hátterében legtöbbször nevelési hiba, a szocializáció hiánya, továbbá a kutya számára kedvezőtlen körülmények, a határainak megsértése áll.

Vannak olyan embertípusok és kutyafajták, amelyek összeférhetetlenek — amelyek egyáltalán nem passzolnak egymáshoz?

Molnár Enikő:

Úgy gondolom, hogy vannak, éppen ezért nagyon fontos, hogyha valaki egy fajtatiszta kutya mellett dönt, akkor körültekintően válassza meg annak fajtáját. Egyértelmű, hogy sokak számára a küllem is nagyon fontos a döntés meghozatalában, ám sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kutya-gazdi összeférhetőségére.

A gazdijelöltnek többek közt érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyi kutyás tapasztalattal rendelkezik, hogy a lakóhelye milyen méretű és temperamentumú eb befogadására alkalmas, illetve, hogy ő maga mit szeret csinálni szabadidejében, milyen elképzelései vannak a négylábúval közös életről és mennyire hajlandó változtatni a jelenlegi életmódján annak érdekében, hogy eleget tegyen jövendőbeli kedvence fizikai és mentális igényeinek.

Véleményem szerint elsősorban ezek mentén érdemes gondolkodni, hogy megtaláljuk azt a kutyafajtát, ami aktivitás szintjében és igényeiben is passzol hozzánk – ám, ha ezek mentén jelentős különbségek vannak, az könnyen összeférhetetlenséghez vezethet. Ez leggyakrabban úgy mutatkozik meg, hogy a ki nem elégített mozgásigény vagy a mentális stimuláció hiánya miatt a kutya úgymond problémássá válik, a gazdi számára nehezen tolerálható viselkedést produkál, mint például a rombolás, ásás, túlzott vokalizáció.

Természetesen minden standard ellenére megjelenhetnek kisebb-nagyobb eltérések a fajta képviselői között, ám általában jó kiindulási pontot nyújtanak a fajtaleírásokban megfogalmazott jellemre és ideális környezetre vonatkozó bekezdések.

Kik azok, akiknek mindenképpen ajánlod ezt a könyvet? Új gazdiknak és régi motoros kutyatulajdonosoknak is tartogathat izgalmas tudásanyagot?

Molnár Enikő:

Ha csupán a hasznosságra fókuszálunk, akkor elsősorban azoknak ajánlom, akik most, vagy a jövőben fajtatiszta kutyát szeretnének maguk mellé és a magyar, illetve a népszerűbb külföldi fajták közül választanának. Ezen túl izgalmas tudásanyagot adhat az új, illetve a tapasztaltabb gazdák számára is, főleg, ha szeretett fajtájuk is szerepel a könyvben.

Úgy gondolom, hogy azoknak is releváns tudással szolgálhat, akiknek mentett kutyájuk valamilyen fajtajelleggel rendelkezik – sok mindenre választ adhat, ha megismerjük azokat a fajtákat, amelyek keverednek a négylábúban. Mindent összevetve tehát mindenkinek ajánlom, akit érdekelnek a kutyafajták és szeretne minél többet megtudni róluk – eredetükről, küllemükről (gyönyörű képekkel demonstrálva), jellemükről, tartási és ápolási igényeikről, nem utolsó sorban pedig egészségük megőrzéséről. 

Valóban léteznek könnyen kezelhető fajták, vagy ez csak ügyes marketingfogás, és valójában minden a nevelésen múlik?

Hangai Lilla:

Mindig el szoktuk mondani, hogy az álomkutya kiválasztásakor legalább annyit számít az adott kutya személyisége, mint a fajtája. Azonban a kiválasztási folyamatot el kell kezdeni valahol, és ha már tudjuk, hogy fajtatiszta kedvencet szeretnénk, remek alapot szolgáltathat számunkra egy fajtaleírás. Na meg persze az önismeret! Ha tudom magamról, hogy otthonülő típus vagyok és kevésbé karakán, határozott, akkor nem fogok magamnak egy olyan kutyafajtát választani, amely a leírása szerint kifejezetten nagy mozgásigényű és független gondolkodó, mert évtizedek vagy -századok óta önálló munkavégzésre tenyésztik. Akkor inkább azok között nézelődök, amelyekről a leírások, tenyésztők és szakértők is úgy nyilatkoznak, hogy kezdő kutyatartóknak is ideális lehet, és nem szükséges vele napi több órát mozogni ahhoz, hogy kiegyensúlyozott maradjon. 

Mindezek mellett nem szabad elfelejteni azt sem, hogy bármely kutya akkor lesz „könnyen kezelhető", ha következetesen neveljük. És valóban neveljük, tehát elvisszük trénerhez vagy kutyasuliba és otthon is sokat foglalkozunk vele. Sok leendő és gyakorló gazdi azt gondolja, hogy akkor kell trénerhez vagy suliba menni, ha gond van, ami megoldásra szorul. A valóságban azonban bármely kutya-gazda kapcsolat sokat mélyül a megismerés és közös munka által ilyen foglalkozásokon. Néhány ezer forintos óradíjért cserébe egy jó szakember rövid idő alatt eléri, hogy megismerjük kedvencünk igényeit, valamint önmagunk erősségeit és gyengeségeit is, amikkel így tudatosan foglalkozhatunk majd. 

Összefoglalva tehát én azt mondanám, hogy a könnyen kezelhető fajta fogalma nem létezik, de vannak könnyebben tartható, simulékonyabb temperamentumú fajták – azonban még ezeknél is nagyon fontos számításba venni az adott állat személyiségét és a megfelelő tartási körülményeket is. Egy úgynevezett „könnyen kezelhető" fajtával is nagyon hamar iszonyú nehézzé válhat az együttélés, ha nem adjuk meg neki azt, amire szüksége van. 

Ha egy lakatlan, hegyvidéki kunyhóba költöznél, melyik kutyafajtát vinnéd magaddal egyetlen társnak?

Hangai Lilla:

Bár a kérdés egyszerűnek tűnhet, alapos megfontolást igényel, hiszen nagy súlya van annak, ha egyetlen másik élőlényre vagyok utalva a vadonban. Bár hozzá kell tennem, hogy szeretném azt hinni, hogy sok vadat is megszelídítenék majd, így tulajdonképpen lenne bőven társaságom. Ha logikusan átgondolom, és mindemellett hagyom, hogy azért valamennyire az érzéseim is érvényesüljenek, a sinkát választom társamnak.

Éber, intelligens, önálló kutyák, így jelzőkutyaként is számíthatnék rá, ráadásul ezt kevesebben tudják, de hajdanán vadászatra is használták őket, így az élelemszerzésben is segítségemre lehetne. Mozgékony, fáradhatatlan ebek, akiknek bőven van szükségük mentális stimulációra is, így esélyem sem lenne egy sinka mellett ellustulni vagy unatkozni. És talán ami a legfontosabb, ahogy a könyvben is írtuk, a sinka egy csúcskategóriás munkakutyatípus, amelyet a pásztorok és a munkakörülményeik évszázadok óta az egészségre és a kimagasló munkabírásra szelektálnak. 

Képek: Kiss Marietta Panka

• könyvajánló
• kutya
• kutyafajták
• kutyatartás
• interjú
• inda press
• Terasz