Ő volt az utolsó bihari betyár: a sorozatgyilkos, Vitális Imre mondahőssé nőtte ki magát

Vitális Imre hírhedt rabló és sorozatgyilkos volt a 19-20. század fordulóján: az utolsó bihari betyár sok betyármonda hőse lett.

"És ezt a megveszett fenevadat többen siratták el, mint az emberiség legnagyobb jótevőit; fizikai ereje, ügyessége, bősz elszántsága meg az, hogy embernek született, elég volt rá, hogy holtában hőssé avassa a nagy gyermekek szemében" - írta róla 1910-ben Ambrus Zoltán a Nyugatban. Valóban egyszerre volt rettegett és csodált - életét érdemes alaposabban is megismerni.

Vitális Imre, az utolsó bihari betyár

Kik voltak a betyárok? 18-19. századi, jellemzően, de nem kizárólag lóháton bujdosó rablók, akik útonállóként, betörőként lopták össze a pénzüket, és nem átallottak emberéletekre sem törni.

Vitális Imre 1880. május 16-án született Berettyószentmártonban, református, egyszerű családban. Már kis korában sem jó példát látott, apja ugyanis alkoholista volt, aki már gyerekkorától lopott, hogy a pénzt a kocsmában verhesse el. Idővel öngyilkosságot követett el.

Imre, akár az apja, felnőtt korára földműves lett, vagyis lett volna, ha nem választott volna az övénél is rosszabb utat. Inkább a kártyapaklit, semmint a kapát és kaszát vette a kezébe, sőt, gyakorlott vadászként a fegyvert is tapasztaltan forgatta. Csakhamar rablóvá és gyilkossá vált.

Korai bűntényeiről is szólnak írásos források. 1895-ben kocsis lett, ám kirabolta a munkaadóját, és az ő felöltőjében mulatni ment a pénzén. Tettéért nyolc nap fogházat kapott, de ez nem rettentette el a folytatástól. 1897-ben betört bizonyos Kabai Lukácsné udvarán át Szilágyi János udvarára, ahol az istállóból eltulajdonított egy pár csizmát és egy télikabátot, valamint egy lovat, amellyel Nagyvárad felé vette az irányt. A vámosok azonban feltartóztatták, és átadták a csendőrségnek, majd két és fél évre rács mögé került. Szabadulása utáni öt évben ismét több ízben rabolt, és rövid ideig katonáskodott is a huszároknál. Kórházi ápolásra is szorult, ugyanis epilepsziás volt.

1905. március 25-én vette el Vitális Esztert, aki ugyancsak földműves családból származott. Noha szerethették egymást, rengeteget veszekedtek. Két gyermekük született, Eszter és Sándor. Utóbbi már Vitális üldözése alatt.

A gyilkosságsorozat

Miután elkártyázta vagyonát, Vitális minél hamarabb pénzt akart szerezni, ezért találkozót egyeztetett Szirb György marhakereskedővel. Püspökfürdő egy vendéglőjébe mentek, miután azonban elbúcsúztak, a betyár Szirb után ment, megtámadta és lelőtte őt. El akarta rabolni a pénzét, de a kereskedőnél nem volt akkora összeg, mint remélte. Ráébredt, hogy feleslegesen ölte meg.

Későbbi csendőrségi jegyzetekből tudni, hogy a felesége szerint Vitális pár nappal a tette előtt már érdeklődött az áldozat üzletei felől. Bizonyára tudni akarta, mire számíthat, de a zsebében mégsem lelt sok pénzre. A szálak tehát a Vitális-házhoz vezettek, ahol kihallgatták a bihari betyár anyósát és feleségét is.

A rablógyilkos pár nap után mert hazamenni, de meglehet, hogy már korábban is otthon bujkált. Miután elmentek a kihallgatást végző csendőrök, Vitális odament az anyósához, és szexuálisan közeledett felé. Az asszony persze elutasította, ami felbőszítette a betyárt, és előbb csak fenyegette, utóbb viszont le is lőtte a puskájával az anyósát. Más feljegyzések szerint az anyós árulását bosszulta meg a gyilkossággal.

Pár nap múlva Vitális megölte Váradi Imre 26 éves csendőrörsvezetőt, de megint sikerült elmenekülnie. Ekkorra már elterjedt, hogy nemcsak hidegvérrel öl, de elkaphatatlan is a bihari betyár. Az emberek féltek tőle, a csendőrök pedig jutalmat tűztek ki a fejére: 100 koronát az elfogásáért, 50-et pedig nyomra vezetés díjaként.

1910. szeptember 24. volt, amikor Vitális története véget ért. Negyedik hete bujkált és menekült, mikor a szomszédasszonyát a feleségéért küldte, ő azonban a csendőröket értesítette. Heten vonultak ki a házhoz. Lövöldözés alakult ki a betyár és köztük, többen meg is sebesültek. Vitális azonban sejthette, hogy nincs menekvés, ezért a tűzharc közben agyonlőtte magát.

Az utolsó bihari betyár mondahőssé lett

Különös, hogy egy gyilkos is válhat mondahőssé, ám idővel így lett. Az irodalom és a nép a bravúrosan menekülő, köztudatban negatív figurákra - gazdag ember, az anyós, csendőr - támadó Vitális köré történeteket szőtt. Bujdosását többek közt Pap Károly bihartordai parasztköltő örökítette meg versben. A következő sorok ugyancsak az ő történetét őrzik egy szájhagyomány útján fennmaradt népballadában:

Vitális Imrének fényes a fokosa,
a Berettyó vizében fényesre lemossa,
fényes a fokosa, jól hordó puskája,
nem fél, ha a csendőr százával megy r(e)ája!

Ki volt Pipás Pista?

A 19. század végén élt Szeged környékén a férfiruhás bérgyilkosnő, akiről könyv és színdarab is íródott.

• betyár
• rablás
• sorozatgyilkos
• bűnöző
• magyar
• Terasz