Videó a pusztító tornádó kellős közepéből

A szél a legkevésbé kutatott, így a legkevésbé ismert természeti erők közé tartozik. Máig rejtélyekkel szolgál a világ meteorológusai számára. A legpusztítóbb természeti jelenségek egyike, roppant rombolóképességgel bír. A mai tudósok elsősorban azt kutatják, hogy mi válthatja ki az extrém erősségű viharokat, és hogyan lehetne mérsékelni a károkat. A kutatások azonban még nem hoztak megfelelő eredményt.

A sűrűn telepített időjárási megfigyelőállomások, a műholdfelvételek és az időjárási radarok bevetése ellenére máig nem mondható meg teljes biztonsággal, hogy hol várható a pusztító viharok feltámadása. A 90 km/h-nál nagyobb sebességű, romboló szelek kialakulásához ugyanis túl sok tényezőnek kell egybeesnie, méghozzá igen komplikált módon.

A szél: a hideg és a meleg levegő játéka

A szél mindig ott keletkezik, ahol két szomszédos területen a levegő eltérő mértékű felmelegedése miatt légnyomáskülönbség alakul ki. Annak érdekében, hogy ez a különbség kiegyenlítődjön, légáramlás indul meg: a levegő a magas nyomású helyekről az alacsonyabb nyomású helyek felé áramlik. A földfelszín anyaga és színe, a napsugarak hajlásszöge, illetve a sugárzás időtartama határozza meg, hogy milyen mértékben melegednek fel az egyes vidékek felett elhelyezkedő légrétegek.

A meleg levegő az Egyenlítő tájékán koncentrálódik, míg a sarki területek viszonylag hidegek maradnak. Mivel a meleg levegő könnyebb, felfelé áramlik, a talaj mentén pedig a helyére minden oldalról hűvösebb levegő nyomul. Így keletkezik a szél. A Föld forgása miatt, ami az Egyenlítő vidékén mintegy 1700 km/h sebességet ér el, a globális légáramlatok egy bizonyos irányt vesznek fel - Európában ez főként nyugati-délnyugati irányt jelent.

Elég hozzá egy pillangó könnyed szárnycsapása

Ha egymással szomszédos területeken nagy légnyomás- és hőmérséklet-különbségek alakulnak ki, akkor viharciklonok képződnek, és ezek peremén is gyakran keletkeznek hasonlóan erős ciklonok.

A szárazföld felett a ciklonok gyorsabban szertefoszlanak, mint a nyílt óceán térségében, mivel a hegyek és a dombok, az épületek és az erdők a szél számára erős súrlódási ellenállást jelentenek, és ezzel megfékezik az erejét. Ez az ellenállás az oka azonban az olykor hatalmas károknak is.

Az ismert mondás, miszerint elegendőek egy pillangó könnyed szárnycsapásai, hogy a világ egy távolabbi pontján aztán pusztító orkán kerekedjen, szintén meteorológusoktól származik. Az 1999. december 26-án Németországra lecsapott, Lothar névre keresztelt orkánnal éppen ez volt a helyzet. Az Európában valaha mért legerősebb erejű orkán eredetileg nem volt más, mint egy viszonylag gyenge ciklon a nyílt tenger felett - több mint 4000 kilométerre a németországi Fekete-erdőtől -, aminek mindössze 36 órára volt szüksége ahhoz, hogy pusztító erejű, óránként 215 kilométerrel száguldó orkánná nője ki magát. Ilyen magas értékek csak Japánban és az amerikai kontinenseken fordulnak elő, ahol rendszeresen pusztítanak heves trópusi viharok, illetve forgószelek.

Pusztító, száguldó forgószelek

A mi mérsékelt övezetünkben kialakuló orkánok a hurrikánokhoz és a tornádókhoz képest csak gyenge légmozgásnak hatnak. Egyedül az USA-ban évente 700-1150 tornádót regisztrálnak, amelyek sebessége eléri vagy akár meg is haladja az 500 km/h-t. A tornádó, a tájfun és a hurrikán három különböző megnevezés, de mindegyikük a romboló forgószelekre utal - hurrikánnak nevezik őket a Karib-tenger vidékén, tájfunnak pedig a Csendes-óceán térségében.

Teljes szélcsend a forgószelek belsejében

A forgószelek a felmelegedett tengerek felett jönnek létre, rendkívül gyorsan nyomulnak a szárazföld fölé, és gyakran félelmetes ítéletidővel járnak együtt. A ciklon belsejébe áramló hidegebb levegő többnyire erőteljesen telített vízgőzzel. Felemelkedéskor a nedvesség felhőkben kondenzálódik, akár 10 km feletti magasságban, ami végül felhőszakadás-szerű esőzéseket okoz. A szédítő gyorsasággal kavargó levegő- és porrészecskék közötti hatalmas súrlódás több millió voltos feszültséget eredményez, amely villámok formájában vezetődik le. Ez jól látszik azon a felvételen, amely 2009 júniusában készült az Egyesült Államok Nebraska államára lecsapott Aurora tornádóról.

A forgószél belsejében, a felső részben található úgynevezett szemben viszont tökéletes a nyugalom: 1975-ben egy amerikai kutatócsoport közvetlenül belerepült az akkor pusztító Caroline nevű hurrikán belsejébe, ahol teljes szélcsend uralkodott.

Fotó: stormchasing.ca, katrina.noaa.gov, swamppolitics.com

Cikkünk megírásában Az emberiség megoldatlan rejtélyei című könyv segített.

• tudomány
• videó
• kutatások
• természeti katasztrófa
• érdekességek a világból
• Terasz