Vetélést okozhat a nagy C-vitamin-dózis?

A fogamzásgátló tabletta jövőre ünnepli 50. születésnapját, vagyis 1961 volt az első év Európában, amikor a nők saját jogon dönthettek a gyermekvállalásról. Mára különféle fogamzásgátló módszerek és pirulák széles választéka áll a nők rendelkezésére, korábban viszont csak kétes és elrettentő házi praktikákhoz vagy káros szerekhez nyúlhattak.

A nők leleményessége persze nem ismert határt, így már az ókorban is több tucat növényt és kemikáliát alkalmaztak terhességmegelőző céllal, idővel azonban szinte mindegyikről bebizonyosodott, hogy használatukkal a nők komoly veszélynek tették ki magukat.

Citrusfélék és a C-vitamin

A spermiumok rendkívül szívósak: akár napokig is életben maradnak a női szervezetben, egyes savak hatására azonban elvesztik erejüket. A 18. századi nők éppen ezért citromsavat vetettek be spermaölőként, miután kitapasztalták, hogy a hüvelybe felhelyezett, citromlével átitatott szivacs egyfajta primitív pesszáriumként funkcionál, vagyis útját állja a spermiumoknak.

Ugyanilyen gyakori volt a szeretkezések utáni citromos hüvelyöblítés is, bár az esetek nagy százalékában semmit sem ért, hiszen a spermiumok már az ejakuláció után, még az öblögetés előtt elérték a méhet. A történelem hírhedt nőcsábásza, Giacomo Casanova is a citromos védekezést szorgalmazta, sőt, a Talmud szerint a zsidó nők körében is elterjedt fogamzásgátló módszer volt.

Mára a citrusfélékről kiderült, hogy extra C-vitamin-dózisuk növeli a vetélés kockázatát a terhesség korai szakaszában - ehhez azonban rendkívül nagy adagot kell fogyasztani, a megfelelő C-vitamin-bevitel azonban éppen csökkenti a kockázatot. Az így védekezők körében valószínűleg gyakoribb volt a spontán abortusz, és az is gyanítható, hogy a nők kétszáz éve még nem is tudtak a citrom ezen mellékhatásairól.

Csombormenta és vadmurok

Az árvacsalánfélék családjába tartozó csombormenta gyógyhatását már az ókori görögök és rómaiak is ismerték, köztudott volt például emésztésserkentő és görcsoldó hatása is. A korabeli nőgyógyászok arra is rájöttek, hogy a csombormenta erős drogja - vagyis a növény illóolaja és főzete - méhösszehúzó hatású, ezért menstruáció beindításához vagy mesterséges abortusz előidézéséhez is alkalmazták. A növény magzatelhajtó hatását már a híres ókori orvos, Dioszkoridész is leírta, de arról is említést tett, hogy a tea túlzott fogyasztása több nőnél súlyos mérgezéshez, majd halálhoz vezetett.

Az ernyős virágzatú vadmurok ezzel szemben ártalmatlan szer volt, magjainak fogamzásgátló hatását már az i.e. 4-5. században élt Hippokratész is leírta. Progeszteron-termelődést gátló főzete még órákkal az esemény után is bevethető volt, ezért a nők előszeretettel alkalmazták hüvelyöblítéshez, egyfajta terhesség elleni utóvédekezésként.

Bár nem volt káros mellékhatása, laikusok könnyen összetévesztették a hasonló virágú bürökkel, melynek mérgező hatóanyaga már kis adagban is légzésbénuláshoz vezetett.

Higany

Nem csupán növényi főzeteket, egyéb szereket is használtak fogamzásgátlóként. Az ókori Kínában például a nők orvosi javaslatra meleg higanyt ittak a nem kívánt terhesség ellen, mely rövidtávon ugyan bevált, hosszútávon viszont a felhalmozódott méreg súlyosan károsította szerveiket.

A titokzatos folyékony fémet egyébként Egyiptomtól Ázsiáig minden nemzet csodaszerként tisztelte, a bőrkiütéstől a szifiliszig szinte mindent gyógyítottak vele. Ma már tudjuk, hogy adagolásával az orvosok gyakorlatilag lassú halálra ítélték pácienseiket.

• gyógynövény
• tudomány
• kutatások
• fogamzásgátló
• történelem
• abortusz
• Terasz