Véletlenül váltak világhírűvé
Híres tudósok meghökkentő történetei
Véletlenül került ragasztóanyag egy sárga papírra, és a dinamit is egy puszta véletlennek köszönheti létét.

Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A siker gyakran a véletlenen múlik. A feltalálók sokszor alig vannak tisztában találmányaik jelentőségével, illetve azokkal a törvényszerűségekkel, melyeken a felfedezés alapul. Mindenesetre nem árt, ha a véletlen egy-egy céltudatos, megalapozott kutatás segítségére siet - ahogy történt ez több neves kutatóval is.

Arkhimédésztől a Röntgen-sugárig

A legrégibb véletlen felfedezések egyikéről az időszámításunk előtti 3. században élt Arkhimédész tudósít. Leírása szerint, amikor vízzel teli fürdőkádjába ereszkedett, és a víz kicsordult, hirtelen szikra gyúlt az agyában: rájött, hogy a kifolyó víz mennyisége megegyezik a megmaradt vízbe merülő testének térfogatával.

Az Itáliában 1737-ben született Luigi Galvanit a rángatózó békacombok látványa érte szinte villámcsapásként. Az orvos észrevette, hogy a preparálásra előkészített, élettelen kétéltűek egy villanyozó készülék közelében mozogni kezdtek, ha késsel hozzájuk ért. Galvani ezzel a megfigyelésével alapozta meg az elektrokémiai áramforrások fejlesztését, és járult hozzá az 1745-ben született Alessandro Volta első elemeinek elkészítéséhez.

A 19. század második felében élt Wilhelm Conrad Röntgen egy kísérleti berendezés - a fekete papírral bevont izzó katódcső - mellett kétméternyi távolságban pislákoló, zöldes fényt észlelt. Amikor alaposan megvizsgálta, rájött, hogy az újfajta sugárzás messzebbre hatol, mint az a katódsugár, mellyel éppen kísérletezett, és a többi ismert sugárzásfajtától eltérően a papírt és a fát, sőt, az emberi testet is képes átvilágítani.

Véletlen maghasadás és az első fénykép

Otto Hahn és Fritz Strassmann 1938-ban Berlinben uránt bombáztak lassú neutronokkal. Rádiumot akartak létrehozni, ám helyette bárium keletkezett. A jelenségre képtelenek voltak magyarázatot találni, ezért a Svédországba emigrált osztrák Lise Meitnerhez fordultak, aki úgy vélte, hogy a két német tudós az uránmagot hasította szét, és eközben bárium keletkezett - vagyis maghasadást hoztak létre.

A fényképezés felfedezésében is szerepet játszott a véletlen. A 19. század elejére Louis Daguerre már évek óta azon dolgozott, hogy a látható világ tükörképét egy ezüstsóval bevont lemezre rögzítse. Ahhoz viszont, hogy a lemezen megjelenjen egy gyönge negatív árnyék, órákig tartó napfényes megvilágításra volt szükség. Egy alkalommal csak fél óráig tartott a kísérlet, mert a Nap elé felhők úsztak. Daguerre bosszúsan a szekrény aljára hajította a lemezt, ám amikor másnap elővette, nem akart hinni a szemének. Felismerhető képet látott rajta - élesebbet, mint a korábbi felvételei, ráadásul pozitív formában, a szekrényben pedig némi higanyra lelt, ami előhívta a képet.

Véletlen felfedezés, a férfiak örömére
A Pfizer gyógyszerkonszern az 1990-es években szív- és érrendszeri betegségeket gyógyító orvosságot fejlesztett ki. Az új szer azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért a humán kísérleteket felfüggesztették. A kísérletek alanyai nem örültek a kényszerszünetnek. Aztán hamarosan kiderült, hogy a zúgolódás oka a férfiak szexuális életében jelentkező örömteli mellékhatás volt. A Pfizer 1998 óta forgalmazza a mellékhatás eredményét, az ismert afrodiziákumot.

Nobel dinamitja, a híres Post it és a gumi

A dinamit megszületésénél is közrejátszott a véletlen. A 19. század második felében élt Alfred Nobel azon fáradozott, hogy biztonságosabbá, kezelhetőbbé tegye az igencsak robbanékony nitroglicerint.

Történt egy nap, hogy a veszélyes folyadék kifolyt a ládában tárolt bádogkannából - mégsem történt semmi. A nitroglicerint ugyanis fölitta a kovaföld, melyet azért tettek a ládába, hogy a kannát megóvja az ütődésektől. Nobel 1867-ben szabadalmaztatta a dinamitot. Ugyancsak véletlenül jött rá az 1800-as évek elején Charles Goodyear a vulkanizálás módjára. Olyan kaucsukot akart előállítani, mely nagy hő hatására sem puhul meg, nem válik ragacsossá, és a hidegben nem repedezik. Többször kísérletezett kéntartalmú keverékekkel, de a kívánt száraz és rugalmas anyag, a gumi csak akkor jött létre, amikor a kénporral átgyúrt nyerskaucsuk massza egy darabkája a forró tűzhelyre esett.

A manapság szinte nélkülözhetetlen, Post it néven elhíresült öntapadós cédula az 1941-ben született Spencer Sil és Art Fry véletlen találmánya. Silver 1968-ban elhatározta, hogy létrehoz egy nagyon erős ragasztót, de csak egy olyan pépet sikerült előállítania, melyet nagyon könnyen el lehet távolítani. Munkatársa, Fry 1974-ben kóruspróbára menet magához vett egy adagot az új ragasztóból, mert kottalapjaihoz öntapadó, könnyen eltávolítható olvasójelekre volt szüksége. A ragasztót apró cédulákra kente - és ezzel megszületett a Post it.

Cikkünk megírásában a Reader's Digest Akik megváltoztatták a világot című könyve segített.

Ezt is szeretjük