"Válni akarok. De hogyan mondjam el neki?"

A házasság megromlásának fázisa tele van kételyekkel és érzelmi hullámzásokkal. Az érintett az egyik pillanatban azt gondolja, hogy a válás a lehető legjobb megoldás mindenkinek, néhány órával később pedig már úgy véli, tönkretesz mindent, amit addig felépített, ha elválik...

A válással kapcsolatos kételyek homlokterében általában a gyermek(ek) sorsa áll. Vajon a házasság megromlása és az esetleges válás mit jelent számukra? És vajon mikor kell megtudniuk, és hogyan?

Veszekedéssel vagy anélkül

Ha felmerül a válás kérdése, a legtöbben a gyerekre hivatkozva tiltakoznak ellene. De vajon mi a legjobb a gyerek számára: boldogtalan, veszekedő szülők mellett, de teljes családban élni, vagy átélni a válás traumáját, de azután veszekedés nélkül felnőni?
A legtöbb szülő pontosan tisztában van vele, hogy saját boldogsága érdekében a gyermek vágya ellen tesz. Ha egy gyermekes házaspár a válás mellett dönt, akkor a válság nem csupán a házasfeleket érinti, hanem a gyereket és a házasfelek szülői szerepét is. A kicsi ugyanis nem aktív részese a válásnak, ám védtelen és sérülékeny szenvedő alanya.

De mi lesz a gyerekkel?

Azok a statisztikai kimutatások, amelyek a válást elszenvedett gyerekek helyzetéről szólnak, nagyon ijesztőek. Éppen ezért meg kell fontolnod a lépést, és mérlegelned, hogy a válás által remélt szabadság, vagy a családi béke megéri-e azt az árat, amelyet a gyerekek fizetnek érte.

Képes leszel-e ellensúlyozni az érzelmi megrázkódtatásokat? Részt tudtok-e mindketten vállalni a gyereknevelésben a válás után is? A megélhetés biztosításán túl tudsz-e majd elég időt szánni a gyerekekre?

Hogyan mondd el?

Ha az előző kérdésekre igen a válasz, és a válás elkerülhetetlen, akkor többnyire már csak egyetlen fontos kérdés marad: hogy hogyan mondd el a gyereknek a dolgot.
Mindenekelőtt jó, ha tudod, hogy már hosszú idővel a válási szándék kimondása előtt a gyermek érzi, hogy valami nincs rendben, még akkor is, ha a szülők leplezni próbálják a viharfelhőket. Ezért aztán keveredni kezd benne a remény - hogy minden rendbe fog jönni - és a félelem attól, hogy valami szörnyű sorscsapás fog bekövetkezni. Valami olyan, amiről a kisebbek még el sem tudják képzelni, hogy mi lehet.
A gyerek ilyenkor feszült, várakozik, és figyeli a jelzéseket, amelyekből választ remél a kérdéseire. Ha senki sincs, akivel erről beszélhetne, képzelődni kezd arról, hogy mi is történik, ki a felelős, mi lesz ebből. Éppen ezért a gyerekeket nem szabad bizonytalanságban hagyni!

Veszekedés: kizárólag a felnőttek ügye

Éppen az említett reakciók miatt lényeges, hogy a gyerekek legyenek teljesen biztosak abban, hogy a probléma a két szülő között van, és nem a szülő(k) és a gyerek között. A vita nem az ő felelősségük, viszont őket is érinti. Joguk van az őszinte válaszokra és őszinte beszélgetésre.

Mondd el nekik, hogy anyának és apának sok vitája van mostanában olyan dolgokról, amelyekről csak a felnőttek tehetnek, és nehezükre esik jónak lenni egymáshoz. Fejezd ki sajnálatodat amiatt, hogy a család most nem olyan nyugodt és békés, mint amilyennek szeretnéd, ugyanakkor annak sincs értelme, hogy úgy tegyél, mintha minden rendben lenne.

A gyerek ne érezze magát felelősnek!

Ez minden vitahelyzetre érvényes! Különösen a kicsiknél kell erre nagyon odafigyelni. Ők ugyanis hajlamosak arra, hogy mindent, ami körülöttük történik, a saját személyükre vonatkoztassanak. Ennek folytán azután olyan összefüggéseket fognak találni, amelyek nem is léteznek: "Anya dühös, mert megint nem öblítettem le a fogkrémet a mosdó széléről." "Apa haragszik, mert nem tettem a helyére a rollert, és felbotlott benne." Az ilyen következtetések arra ösztönzik őket, hogy tegyenek valamit a dolgok rendbehozatalára. Mivel nem ők a házassági konfliktus kiváltói, ezért próbálkozásuk eleve kudarcra ítélt, ami csak bizonytalanabbá és kétségbeesettebbé teszi őket.

A szoros érzelmi kötődés nélkülözhetetlen!

Nagyon fontos ügyelned arra, hogy ha a konfliktusokkal terhelt időszakban érzelmileg el is távolodsz a párodtól, a gyerekedhez ugyanolyan közel maradj! Minden baj ellenére tölts vele elég időt! Nagyon szomorú, ha a gyerek a veszekedésmentes időkben is magára marad, és csak a tévével "kommunikálhat".
Ráadásul azokból a terhekből, amelyek ebben a nehéz időszakban a gyerekre kijutnak, sok mindent semlegesíthettek, ha odafigyeltek rá, ha együtt játszotok, beszélgettek vagy éppen sétáltok.

Ha ezek után azt mondod neki, hogy: "Anya és apa nagyon szeret téged - minden baj ellenére is -, és mindig melletted fog állni", akkor jó esélyetek van rá, hogy el is fogja hinni.

• lélek
• hasznos
• válás
• Terasz