Azt hitték, az ismert vitamin legyőzi a rákot: óriásit tévedtek
A tudósok sem tévedhetetlenek, és gyakran igazán fontos kérdésekben fognak mellé.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
Az emberi kíváncsiság határtalan, erre pedig a legjobb bizonyíték a tudomány folytonos válaszkeresése többek között a világ keletkezésének, a betegségek sikeres kezelésének és az emberi test pontos felépítésének kérdéseire. A történelem során gyakran meg is találták a tudósok a válaszokat, nem egy esetben azonban tévesen.
A tévedések hátterében rendszerint az állt, hogy a felfedezés újdonsága és fontossága elvarázsolta a kutatókat, akik az esetek nagy részében képtelenek voltak reálisan szemlélni felfedezésüket, vagy éppen a felfedezéshez használt módszerek buktatóival nem voltak tisztában.
C-vitaminnal és szeléniummal a rák ellen
Az orvostudomány egyik legnagyobb feladata az utóbbi időben a rák gyógyszerének megtalálása, illetve megelőzési módjának felfedezése. Sokak szerint azonban a kérdés már megválaszolásra került, a megoldás pedig a vitaminokban, valamint a szeléniumban rejlik. Az erre vonatkozó kutatási eredmények először másfél évtizede láttak napvilágot: a megfigyelések szerint azok a dohányzó férfiak, akik rendszeresen fogyasztottak E-vitamint, ritkábban betegedtek meg rákban, mint E-vitamint nem szedő társaik.
Néhány évvel később a szelénium rákmegelőző hatásáról közöltek biztató híreket: egyes kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a szelénium használata csökkenti a prosztatarák előfordulásának kockázatát. A kijelentések kutatások tucatjait indították útjukra, ám két, az Amerikai Orvosszövetség nagy tekintélyű hetilapjában 2009 januárjában nyilvánosságra hozott tanulmány szerint mindkét feltevés tévedésnek bizonyult.
Kiderült ugyanis, hogy az E-vitaminnal kezelt alanyok éppen olyan arányban betegedtek meg prosztataráktól vagy más daganatos betegségtől, mint azok, akik nem fogyasztottak rendszeresen vitaminokat. A másik tanulmány résztvevői szeléniumkúrában és E-vitamin-kúrában is részesültek, az eredmények szerint pedig sem egyik, sem másik, sem pedig a kettő együttes alkalmazása nem csökkentette a rák kialakulásának kockázatát.
Esőt, napsütést, szelet: az időjárás befolyásolása
A civilizálatlan törzsek egy része a mai napig hisz abban, hogy képes befolyásolni az időjárást - akár sámán, akár esőbot segítségével. Volt idő azonban, amikor a civilizált társadalmak, sőt, maguk a tudósok is úgy tartották, uralkodhatnak a természet felett. Az időjárás befolyásolásának gondolata úgynevezett viharágyúk segítségével a századforduló idején igen nagy népszerűségnek örvendett, az elmélet azonban rövid időn belül tévedésnek bizonyult.
Addigra azonban több tudós is áldozatául esett a feltevésnek, közöttük az elismert Nobel-díjas kémikus, Irving Langmuir is, aki maga is gyakran foglalkozott a téves tudományos felfedezések kérdésével. Langmuir két társával együtt a General Electric kutatólaboratóriumában végzett véletlen megfigyelések, majd rendszeres kísérletek alapján az 1940-es években arra a megállapításra jutott, hogy, ha szilárd szén-dioxidot vagy - a nagyobb hatás elérése érdekében - ezüst-jodidot juttat a felhőkbe, azzal csapadék képződését idézheti elő.
Bár az ezüst-jodid igen drága vegyület, számításaik szerint egyetlen kilogrammnyi elegendő belőle ahhoz, hogy az egész Amerikai Egyesült Államok légterébe juttassanak belőle. Tény, hogy a kísérletek során számos alkalommal esett az eső, az azonban a mai napig nem bizonyított, hogy azt az ezüst-jodid váltotta ki.
Vízből áramot: a hidegfúzió szobahőmérsékleten
Hatalmas feltűnést keltett és meglepő mértékű érdeklődésre tartott számot 1989-ben Martin Fleischmann és Stanley Pons bejelentése, mely szerint egy egyszerű laboratóriumi készülék segítségével szobahőmérsékleten is lehetséges a hidegfúzió. Állításuk szerint a kísérletek során több hő keletkezett, mint amennyi egy egyszerű kémiai folyamatban felszabadulhatna, ezért úgy gondolták, a többletenergia forrása egy fúziós folyamat.
A felfedezés legnagyobb jelentősége abban állt, hogy Fleischmann és Pons szerint a nehéz vízzel végzett elektrolízis során felszabaduló energia képes kielégíteni a háztartások energiaszükségletét - mindehhez pedig nincs másra szükség, mint egy kisméretű, elektronizáló cellára, amely szobahőmérsékleten is működik. Az újságok hamarosan cikkezni kezdtek a hatalmas felfedezésről, laboratóriumok tucatjaiban foglalkoztak a jelenséggel, és dollármilliókat költöttek a kutatásokra.
A kezdeti lelkesedés azonban hamar alábbhagyott, amikor csak keveseknek sikerült hasonló eredményt elérniük, mint a két tudósnak. Bár a mai napig folynak kísérletek a hidegfúzió szobahőmérsékleten történő alkalmazására, a felfedezést jelenleg tudományos tévedésként tartják számon.
