Hátborzongatóan néztek ki a szibériai Gulagok: jóformán egész nap dolgoztatták a foglyokat a dermesztő hidegben

A Gulagok (Glavnoje Upravlenyije Lagerej) és a Gupvi-táborok a Szovjetunió kényszermunkatáborainak rendszerét jelentették, melyek a sztálini diktatúra idején virágoztak fel. A táborok célja politikai ellenfelek, társadalmi „ellenségek” és más nemkívánatos személyek munkára kényszerítése volt, gyakran embertelen körülmények között. Magyarországon különösen a második világháború után váltak hírhedtté, amikor számos magyart hurcoltak el a „málenkij robot” jelszava alatt. A hozzávetőleges számadatok szerint 6-700 ezer magyar dolgozott a Szovjetunió különböző kényszermunkatáboraiban, közülük sokan Szibériában. Az ilyen helyek borzalmairól csak a túlélők visszaemlékezései révén értesülhetünk.

A szibériai Gulagok

A szibériai táborok különösen kegyetlenek voltak, hiszen a foglyoknak nemcsak a hosszú munkanapokkal, hanem az állandó hideggel is meg kellett küzdeniük. A mínusz 30-40 Celsius-fokos tél és a szűkös ellátás miatt az éhezés, betegségek és fagyhalál mindennaposak voltak. Ennek ott sajnos nem volt jelentősége, hiszen a foglyokat pótolható „eszközökként” kezelték – képeken a hátborzongató táborok.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• szibéria
• gulag
• munkatábor
• szovjetunió
• hideg
• régi fotók
• Terasz