A 20. század 3 legnagyobb szélhámosa

Pszichológus, haditengerész, sebész - hamis papírokkal

A huszadik század egyik legvakmerőbb szélhámosa a magát orvosnak kiadó - és Kanadában nemzeti hősként majdnem kitüntetett - csaló, Fernand Waldo Demara volt. Nemzetközi hírnévre 1961-ben tett szert, amikor pályafutása történetét meg is filmesítették. A csalók királya címszerepét Tony Curtis alakította.

Demara 1921 decemberében, a massachusettsi Lawrence-ben született. 19 éves korára Demara kötöttségeket nem tűrő csavargó hajlama már életformává rögződött.

A második világháború kezdetekor Fred W. Demara néven bevonult a haditengerészethez, ahol azonnal jelentkezett egy kórházi tanfolyamra továbbképzésre. Ellopta a Stanfordban végzett és a Yale Egyetemen kutatómunkát végző dr. Robert Linton French pszichológus papírjait, és néhány év múlva már a pennsylvaniai Gannon College filozófiai részlegének dékánja lett. Ezután a Washington államban lévő Olympiában telepedett le, ahol hamarosan tiszteletbeli seriffhelyettessé, majd közjegyzővé, végül békebíróvá választották. Az FBI azonban utolérte, és börtönbe csukta.

Szabadulása után dr. C. B. Hamman zoológus, rákkutató szakember személyiségét vette fel, és egy maine-i katolikus iskolában vállalt állást, ahol ellopta dr. Joseph Cyr papírjait. A New Brunswick-i St. Johnban orvoshadnagyi kinevezést kapott a Kanadai Királyi Haditengerészetnél, majd a koreai háború kezdetekor a koreai vizek felé induló Cayuga rombolóhajó fedélzetére vezényelték. Az orvoshadnagyra először csak foghúzásokat bíztak, egy súlyos sebesült operációját azonban nem tudták másnak adni. A semmiféle sebészi képzettséggel nem rendelkező Demarának nem volt más választása, csodával határos módon azonban az operáció sikerült, és a koreai katona napokon belül felépült. Parancsnoka kitüntetésre terjesztette fel - ez lett a végezte. Az igazi dr. Joseph Cyr ugyanis értesült a dologról, Demarát pedig letartóztatták.

Pilóta, gyermekorvos és a csekkek királya

A legvakmerőbb modern szélhámos címre minden bizonnyal Frank W. Abagnale pályázhat, akinek fiatalságát a Kapj el, ha tudsz! című könyv és a hasonló címmel készült film is megörökítette.
Abagnale 1948-ban született a New York-i Bronxville-ben. 16 évesen lelépett otthonról, jogosítványán a születési évet 1938-ra javította, és úgy döntött, hogy a PanAm egyik pilótájának személyiségét veszi magára. Egyszerűen telefonált a légitársaságnak, ahol megkapta a pilóta-egyenruhákat gyártó cég címét, és beszerezte a szükséges sötétkék egyenruhát, majd a jelvényeket.

Szerzett egy elfogadható személyi igazolványt, további iratokat hamisított, majd a La Guardia repülőtéren lődörgött. Frank Williams néven bankszámlát nyitott, a légitársaságok személyzete által használt szállodákban szállt meg, szállodaszámláit a PanAm légitársaság nevére íratta, és halomnyi hamis csekket hagyott maga után.

Két év kóborlás után gyermekorvosként lakást bérelt a georgiai Atlantában. Új szomszédja, a Smithers Kórház gyermekgyógyász főorvosa hamarosan meg is hívta dr. Williams-t a kórházba, ahol megkapta a gyermekosztály éjszakai ügyeletének ellenőrzését. A diagnózis felállítását az igazi orvosokra hagyta, aztán egyetértett megállapításaikkal - így megúszta a lelepleződést.

Ezután Robert E. Conrad, Harvardon végzett jogászként letette az ügyvédi vizsgát, és csatlakozott a főügyész hivatalához, majd Frank Adams volt TWA-pilótaként, a New York-i Columbia Egyetemen szerzett pszichológiai doktorátusával Utah államban, a provói Bringham Young Egyetem nyári tanfolyamán tanított.
Később a csekkhamisításra tette fel az életét. Mexikóba ment, ahol országszerte bankszámlákat nyitott, és közel félmillió dollárt sikerült összeszednie törvénytelenül, amikor lecsaptak rá, ám ő végül mégis elmenekült. Ismét a PanAm pilótájaként járta a világot, és mindenhol a PanAm nevében kiállított hamis csekkekkel fizetett.
Több évnyi utazgatás után a franciaországi Montpellierben csapott le rá a rendőrség. Kiadatása után az FBI végül New Yorkban kapta el, és 12 év börtönbüntetésre ítélte.

A híres Anasztaszja-rejtély - és a szélhámos

Az 1917-es orosz forradalom után II. Miklós cárt feleségével, öt gyermekével - Alekszej trónörökössel, Olga, Tatjána, Marija és Anasztaszja nagyhercegnőkkel -, orvosával és szolgálóival együtt a szibériai Jekatyerinburgban lévő házban kivégezték. 1920 februárjában a berlini rendőrség azonban megmentett egy fiatal lányt, aki bele akarta magát fojtani egy csatornába. Két éven át elmegyógyintézetben tartották, ahol többnyire nem volt hajlandó megszólalni.

Később viszont azt állította, ő Anasztaszja nagyhercegnő. Története szerint a jekatyerinburgi tömeggyilkosság idején a kivégzőosztag egyik tagja mentette meg az életét. 1925-ben a cár édesanyja, a dániai száműzetésben élő özvegy Marija cárné kérte, hogy alaposabban vizsgálják ki az ügyet. Egy barátja felfogadott egy magándetektívet, aki Anasztaszját Franziska Schanzkowska lengyel gyári munkásnőként azonosította, aki 1920-ban tűnt el Berlinben.
Sokan akadtak viszont - persze maga Anasztaszja is -, akik nem voltak hajlandóak elfogadni ezt a megállapítást. A vita több mint hatvan éven át folytatódott - legfőképpen az állítólagos hatalmas orosz örökség miatt -, de a megoldást már Franziska sem élhette meg: 1984-ben meghalt, holttestét elhamvasztották.

A változókorról tabuk nélkül - Hogyan küzdj meg az életközepi válsággal nőként?

Iványi Orsolya, a menopauzaedukáció egyik legnagyobb hazai szószólója, tabuk nélkül beszél a változókor testi-lelki kihívásairól, és arról, hogyan élhetjük meg ezt az időszakot, mint új kezdetet. A Femina Klub novemberi előadásán hasznos tanácsokat kaphatsz az életközepi krízisek kezelésére, és megtudhatod, hogyan értelmezhetjük újra önmagunkat, karrierünket és kapcsolatrendszerünket.

További részletek: feminaklub.hu/

Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.

Időpont: 2024. november 27. 18 óra

Helyszín: MOM Kulturális Központ

_Promóció

1989-ben Gelij Rjabov orosz filmrendező bejelentette, hogy emberi csontokat és ruhafoszlányokat talált nyolc kilométerre attól az elhagyatott bányától, melyről Szokolov azt írta, hogy a Romanovokat oda temették el. Két év elteltével az akkori orosz elnök, Borisz Jelcin engedélyt adott az ásatások megkezdésére. A DNS-vizsgálat segítségével azonosítani lehetett a cár és a cárné csontjait - és végül a nagyhercegnő rejtélye is megoldódott. Bár holttestét elhamvasztották, kiderült, hogy egy amerikai kórház egy műtét után megőrizte a szövetmintáját. Egy 1994-es vizsgálat bebizonyította, hogy Franziska nem tartozhatott a cári uralkodó-családhoz, a lengyelországi Schanzkowski család által rendelkezésre bocsátott szövetminta pedig azt is igazolta, hogy valóban ő volt az eltűnt Franziska

• szórakozás
• csalás
• történelem
• Terasz