A férfi étkezőszékért indult az aukcióra, végül megvette a Stonehenge-t: Cecil Chubb 6600 fontot fizetett érte

Számos olyan műemlék van a világon, amit ma már fokozottan védenek, hiszen fontos történelmi jelentőségük van, ráadásul a turizmus szempontjából is lényeges, hogy megvédjék őket a pusztulástól.

Éppen ezért elképzelhetetlen, hogy száz évvel ezelőtt még mennyire másként gondoltak ezekre a történelmi helyszínekre. A Stonehenge esete különösen érdekes, hiszen egykor egy aukción is meghirdették a műemléket, ami ma már Anglia egyik legjelentősebb látványossága.

A feleségének szeretett volna széket venni a férfi

Sir Cecil Chubb 1876-ban született egy Stonehenge-től 6 kilométerre fekvő faluban, ám a családi hagyományokkal ellenszegülve nem kezdett nyereggyártásba, hanem a Cambridge-i Egyetemre ment jogot tanulni, majd ügyvéd lett. Később felesége családja által egy elmegyógyintézetet örökölt, ami az igazgatása alatt Európa legnagyobb magánkórháza lett. A házaspár sok pénzt halmozott fel, és jómódban éltek, aukciókra is szerettek ellátogatni.

Chubb 1915. szeptember 21-én is elindult, hogy Salisburyben egy árverésen vegyen részt, elsősorban a feleségének szeretett volna kedveskedni egy új étkezőszék-garnitúrával. Nem sokkal korábban hunyt el Sir Edmund Antrobus földbirtokos, akinek telkei árverezésre kerültek, így a wiltshire-i 30 hektáros földterület is, amelyen maga a Stonehenge állt. Az ókori építmény VIII. Henrik óta magántulajdonban volt. Amikor Howard Frank kikiáltó bejelentette a 15-ös számú tárgyat, és a kezdő, ötezer fontos összeget, nem várt csend telepedett az aukciós házra. A jelenlévők nem igazán érdeklődtek iránta, hiszen ekkoriban még nem igazán műemlékként, inkább kedvelt kiránduló- és piknikezőhelyként ismerték, de sajnos ezekben az időkben a kincsvadászok sok darabot le is törtek belőle.

Frank folyamatosan próbálta meggyőzni a jelenlévőket, hogy jó befektetés lehet, míg végül elkezdtek licitálni, és Sir Cecil Chubb ajánlott érte a legtöbbet, 6600 fontot, ami mai árfolyamon körülbelül 275 millió forintnak felelne meg. Bár az ügyvéd nem tervezett semmi hasonlót vásárolni, később elmondta, hogy szerette volna, ha mindenképp környékbeli ember kezébe kerül a Stonehenge, és attól tartott, nehogy lecsapjon rá valaki a tengerentúlról. Állítólag Chubb felesége, Mary nem volt túl boldog, amikor férje hazatért a hatalmas ajándék hírével, hiszen ő azt remélte, hogy székeket hoz majd az étkezőbe.

Ez lett a Stonehenge sorsa az aukció után

Sok kutató már ezekben az időkben is hangoztatta, hogy a Stonehenge nem egyszerű kőtömbök halmaza, hanem az ókori világ egyik legjelentősebb emléke lehet, ezért jobb lenne, ha állami kézbe kerülne, hiszen ők több pénzt tudnak fordítani a felújítására és az állapotmegóvásra. Chubb végül úgy döntött, hogy az építménynek valóban az államnál van a helye, ezért 1918. október 26-án aláírta az ajándékozási okiratot, és átadta a Stonehenge-t. A férfi soha nem felejtette el a gyökereit, ezért szerződésben kikötötte, hogy a lakosság ne fizessen "egy shillinget meghaladó összeget" látogatásonként.

A brit állam az ezt követő évben nagyszabású felújításba kezdett, betonnal megerősítették a laza talajt, és a ledőlt köveket is újra felállították, az ’50-es évektől kezdve pedig nagyszabású régészeti munkák kezdődtek a környéken, hogy kiderítsék, hogy épülhetett a Stonehenge, és kik lakták az ókorban ezt a területet. Sir Cecil Chubb a nagylelkű ajándékáért megkapta a „Stonehenge első bárója” címet. A műemlék utolsó tulajdonosa 1934-ben, 58 évesen hunyt el szívbetegségben, szülőházán ma már emléktábla található.

8 érdekesség a Stonehenge-ről, amit kevesen ismernek

Bár a Stonehenge a mai napig rejtélyes maradt, a titokzatos kőkörökről megannyi érdekességet tudni.

(Képek forrása: Getty Images Hungary, Wikipédia.)

• stonehenge
• anglia
• műemlék
• történelem
• történelmi látnivalók
• Terasz