Polipcivilizációk és intelligens dinoszauruszok: ez történt volna, ha az evolúció másfele megy

Képzeld el, hogy a ma ismert élővilág egy film, amit szabadon visszatekerhetsz. Ezzel a gondolattal játszik el a spekulatív evolúció is. Mi lett volna, ha a történelem egy ponton más irányt vesz? Ha nem az emlősök kerülnek fölénybe, hanem mondjuk a dinoszauruszok? Vagy ha az óceán mélyén élő polipok jutnak el a civilizációig?

Mi is az a spekulatív evolúció?

A spekulatív evolúció, más néven spekulatív biológia vagy zoológia, egy művészeti és tudományos határterület. A lényege, hogy a jelenlegi biológiai tudásunkra építve próbálja elképzelni, milyen élőlények alakulhatnának ki más bolygókon, a távoli jövőben, vagy egy alternatív Földön. Az alapokat természetesen Charles Darwin evolúcióelmélete adja: a fajok apró változásokon mennek keresztül, és azok a tulajdonságok maradnak fenn, amik hasznos képességek a túléléshez. 

A spekulatív evolúció gyakorlatilag megeleveníti a sci-fi filmeket, és sokszor bizarrabb lényeket ábrázol, mint a filmkészítők.

Ez lett volna, ha a dinoszauruszok nem halnak ki

Az egyik legismertebb gondolatkísérlet az intelligens dinoszauruszok ötlete. A paleontológus Dale Russell a 80-as években felvetette, hogy ha a Troodon nevű, viszonylag nagy agytérfogatú dinoszaurusz túléli a kréta végi kihalást, akár emberszerű, két lábon járó, fejlett értelmű lény is kialakulhatott volna belőle. A „dinosauroid” modellje egyszerre volt lenyűgöző és nyugtalanító: nagy szemek, háromujjú kezek, intelligens tekintet.

A tudomány ma már óvatosabb az ilyen elképzelésekkel, de az alapgondolat él: az intelligencia nem kizárólag az emlősök privilégiuma. Az evolúció nem célirányos, így ha a környezeti nyomás más irányba tolja a fejlődést, akár teljesen más testfelépítésű értelmes lények is kialakulhattak volna.

Ez történt volna a polipokkal

A polipok zavarba ejtően okosak. Problémákat oldanak meg, eszközöket használnak, sőt egyes kísérletek bebizonyították, hogy képesek felismerni az embereket. Rövid életük és magányos életmódjuk miatt nem alakult ki náluk komplex társadalom, de biológiai szempontból minden adott lenne egy sokkal fejlettebb irányhoz.

A spekulatív evolúció kedvenc játszótere az a kérdés, mi történne, ha ezek a tengeri lények hosszabb élettartamot és stabilabb környezetet kapnának. Elképzelhető egy víz alatti civilizáció, ahol a technológia nem tűzre, hanem biolumineszcenciára és áramlatokra épül. Fura? Igen. Lehetetlen? Nem feltétlenül.

Filmek a témában

A spekulatív evolúcióval több film és könyv is foglalkozott. Ilyen például a The Future Is Wild, ami tudományos szakértők bevonásával mutatta be, hogyan nézhetne ki a Föld millió évekkel az emberiség eltűnése után. Ragadozó denevérek, óriás tengeri élőlények és új ökológiai rendszerek jelentek meg, mind evolúciós logikára építve. Hasonlóan hátborzongató a All Tomorrows, amely azt vizsgálja, hogyan torzulhatna az emberiség egy idegen faj genetikai beavatkozása után. 

Orron járó emlősök, akik sosem léteztek

1957-ben egy német zoológus,  Gerolf Steiner, Harald Stümpke álnéven publikálta The Structure and Life of the Rhinogradentia című könyvét. A mű egy teljesen kitalált emlősrendet mutatott be, a Rhinogradentiát, vagyis a „szimatjárókat”.

Ezek az állatok állítólag az orrukon jártak. Egyes fajok izmos, uszonyszerű orrnyúlvánnyal ugráltak, mások virágszerű porcképződményekkel csalogatták a rovarokat. Volt, amelyik több ormánnyal közlekedett, mint egy szőrös, szárazföldi polip, mások nyálkás „horgászzsinórral” ejtették csapdába a zsákmányt. Összesen 138 faj, részletes anatómiai leírással, tudományos stílusban.

Az egész persze átverés volt. Olyan alapos és komoly hangvételű, hogy sokan egy pillanatra el is hitték. A könyv kultikussá vált a spekulatív evolúció rajongói között, és még neves tudósok is játékosan hivatkoztak rá. A poén mögött azonban komoly gondolat húzódik: az evolúció nem egyetlen, szükségszerű úton halad.

A spekulatív evolúció rámutat, hogy az ember nem az evolúció csúcsa, csak a Föld épp aktuális lakója. Ha a történelem kicsit is másképp alakul, most lehet, hogy csápos történészek vitatkoznának arról, vajon miért haltak ki a kétlábon járó, szőrtelen főemlősök.

Fotók: Getty Images Hungary

• evolúció
• dinoszaurusz
• állatvilág
• őskor
• Terasz