8 hónapos kismamaként egy piacvezető cég élén

Strasser-Kátai Bernadett egy piacvezető joghurtgyártó és -forgalmazó cég, a Mona Hungary Élelmiszer Forgalmazó és Gyártó Kft. ügyvezető igazgatója - mely egyebek közt olyan nagysikerű termékeket forgalmaz, mint a Good Milk ivójoghurtok, a CREMIX desszertek vagy a Montice tejdesszertek -, nem mellesleg pedig egy 20 hónapos kisfiú csinos édesanya és pocakos, nyolc hónapos kismama.

Hogy miként sikerül összeegyeztetnie a kereskedelmi világ szigorú menetrendjét a feleség és az anyai szerepkörrel? A Feminának adott interjújában elárulta.

- Mi sodort a kereskedem felé, a kezdetektől tudtad, hogy ez a terület érdekel?

- Bevallom, elég kacskaringós út vezetett idáig, hiszen sokáig úgy tűnt, valamilyen kreatív pályán indulok majd el. Annak idején zenei általános iskolába jártam, azt követően pedig egy ruhaipari modelltervező technikumot végeztem el, elméletileg tehát a művészetekhez kellene közelebb állnom, azonban az élet másfelé sodort. Aztán végül egy véletlennek köszönhetően mégis a kereskedelem lett az, ami elcsábított - főiskolára, majd nemzetközi egyetemre is már egy szakmába vágó helyre jelentkeztem, ahová fel is vettek.

Mivel élveztem az órákat és szinte szívtam magamba a tudást, ez a jegyeimen is meglátszott, így végül remek eredménnyel zártam a tanulmányaimat. A United Bisciut/Győri Keksz cégnél kezdtem a pályafutásomat, ahol üzletkötőként dolgoztam egy évig. Majd még ugyanabban az évben a legjobb salesesként - valamint némi szerencsével - engem delegáltak az anyacéghez Angliába. A kint eltöltött másfél év alatt rengeteg tapasztalatot szereztem, hazatérve pedig ezt a tudást kiválóan tudtam hasznosítani. Mindezeknek hála, folyamatosan fejlődtem és körülbelül évente mindig eggyel feljebb léptem a ranglétrán.

- Hogyan kerültél a Mona Hungaryhez?

- A Győri Kekszet követően a Pepsinél, majd a tejiparral foglalkozó Frieslandnál dolgoztam - az ő termékük a Pöttyös Túró Rudi. Különös véletlen, hogy ebben az időben alattam éppen egy fejvadász lakott, aki, akárhányszor csak beszélgettünk, mindenáron egy másik munkahelyet akart szerezni nekem. Ő ugyanis szilárd meggyőződéssel állította, hogy négyévente ideális munkahelyet váltani, és mivel én már akkor több mint négy éve dolgoztam a Frieslandnál, úgy vélte, éppen elérkezett számomra a karrier következő lépcsőfoka, ezzel együtt pedig a váltás ideje. Addig-addig mondogatta, hogy végül hittem neki, és jól tettem. Valójában az ő segítségével találtunk egymásra 2005-ben a Monával, ahol azóta mint ügyvezető igazgató tevékenykedem.

- Mi volt az, ami vonzott ebben a cégben, miért vállaltad el ezt a munkát?

- Egyértelműen a kihívás miatt. Most januárban leszek 40 éves, akkor voltam 31-32, szerintem ennyi idősen egy ilyen pozíció betöltése nagyon izgalmas feladat. Mindemellett a cég filozófiája passzolt az én életfelfogásomhoz, továbbá, mivel én pénzügyi területen végeztem a nemzetközi egyetemet, élveztem, hogy itt végre ezen a terepen is kipróbálhattam magam.

- Nem voltak félelmeid a feladat nagysága és komolysága miatt?

- Szerintem mindenkit gyötörnek félelmek és kétségek, csakúgy, ahogy engem is, de a frusztrációkat muszáj megtanulni kezelni. Nekem például sokat segített, hogy mivel végigjártam a ranglétra minden egyes fokát sales-marketing vonalon, ismerem a különböző területeket, így nagyobb és pontosabb rálátást kaptam az egyes problémákra, ettől pedig magabiztosabb lettem.

- A beszélgetés elején említetted a divattervezést, ezt a szakmát teljesen magad mögött hagytad?

- Persze, kénytelen voltam elengedni, hiszen a kettőt nem lehet egyszerre csinálni. A főiskola, az egyetem és a munka teljesen más irányba sodort, a kereskedelemben találtam meg a szépséget. Ugyanakkor a divattervezés sem tűnt el nyomtalanul az életemből, minden ruhámat azóta is magamnak tervezem.

- Szerinted mi az, amitől ilyen sikeressé vált a Mona Hungary?

- Egyértelmű, nagyon szoros és jó csapatmunka eredménye, de nem tudnánk sikeresek lenni, ha nem hinnénk maximálisan azokban a termékekben, amelyeket előállítunk és forgalmazunk. Anno nagy kihívás volt egy teljesen új termékcsalád, a Joya szója márka bevezetése, ami azóta is piacvezető, vagy amikor beléptünk a tejdesszertek piacára, ahol azóta szintén vezető termékeink vannak. Mindez csak egységesen kialakított, illetve végigvitt szoros stratégia mentén tudott sikeressé válni a vásárlók körében.

- Mit gondolsz, van ehhez köze annak, hogy szinte kizárólag nők dolgoznak nálatok?

- Úgy vélem, ha az emberek kitartóak, lelkesek és kellő szorgalommal rendelkeznek, akkor sikerre tudnak vinni egy céget. Mindazonáltal az a tapasztalatom, hogy mi nők, általában képesek vagyunk egyszerre több dologra koncentrálni, ami egy kis cégnél nagyon lényeges. Egyszóval azt hiszem, ha nem lenne ekkora munkabírása a nálunk dolgozó nőknek - egyébként mindegyikük családos anyuka -, és nem tudnának ennyire sokrétűen gondolkodni, akkor bizonyára nem tartanánk ott, ahol most tartunk, hiszen egy mindössze 15 fős teammel elérünk egy közel 2 milliárd forintos éves forgalmat.

- Mi az, amit személy szerint te teszel hozzá ehhez a sikerhez?

- A lelkesedésen és motiváltságon felül a kereskedelmi és marketinggyakorlatomnak és a sokéves tapasztalatomnak nagy hasznát vesszük, és hát tény, ahhoz, hogy ilyen szépen fokozatosan felépüljön a cég, teljes erőmet és szaktudásomat beleadtam a munkába az elejétől fogva.

- A sok munka mellett jutott idő a magánéletre?

- Az elején, majd nyolc évig éjjel-nappal a munka volt az elsődleges, aztán amikor már elértünk egy szintet, azaz kezdett a dolog önműködővé válni, és már az új lehetőségekbe sem kellett annyi energiát fektetni, akkor jöhetett a magánélet.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan férjem van, akivel meg lehet osztani a háztartással és a gyerekneveléssel kapcsolatos feladatokat, ráadásul az első kisfiamnál is rengeteget segített, ennek köszönhetően már nagyon hamar visszajöhettem dolgozni.

Most minden nap hajnalban kelek, korán járok be a céghez, és délután megyek haza, a férjem vált, és szinte csak éjszaka találkozunk. A hétköznap kimaradt nagy beszélgetéseket vagy más családi dolgokat pedig hétvégén próbáljuk pótolni.

- Rengeteg helyen és szerepben kell helytállnod, van olyan, hogy elfáradsz és eleged lesz?

- Persze, akad ilyen is, de ez általában hétvégén zajlik. Ilyenkor megpróbálok pihenni, tényleg mázli, hogy kiegyensúlyozott családi háttérrel rendelkezem, ami már önmagában is stresszoldó. Azt gondolom, vezetőként muszáj a negatív érzéseket, problémákat idejében kezelnem, hiszen egy ekkora cég élén nem szerencsés stresszesnek mutatkozni, számomra elvárás önmagammal szemben, hogy a kollégáim kiegyensúlyozottnak és határozottnak lássanak.

A mozgás sokat segít a feszültségoldásban, amikor csak tehetjük, rengeteget kirándulunk hármasban, sőt, akár ötösben a kutyákkal. Ám semmi nem pótolhatja azt a melegséget, ami akkor tölt el, ha ránézek a gyerekem arcára - ha pedig a kis pocaklakóm elkezd rugdosni a hasamban, szinte varázsütésre feltöltődöm.

Egyébként a férjemmel olyan jól érezzük magunkat együtt, hogy felmerült a harmadik baba gondolata is, bár leginkább a párom az, aki ezt szeretné. Én ugyanis pontosan tudom, hogy ez ugyan nagyon csábító gondolat, ám a valóságban elképesztően nehéz és bonyolult szervezést igényelne.

- Mi az a hajtóerő, ami erőt ad a feszített tempóhoz?

- Azt hiszem, ha nem szeretném a munkámat, akkor nem is tudnám ezt ilyen hévvel végezni. De az az igazság, kifejezetten szeretek bemenni a munkahelyemre, szeretem a napi kihívásokat, és mindezért bevállalható áldozat a hajnali négy órás kelés. Szerintem fontos, hogy az ember megtalálja a szépséget abban, amit csinál, máskülönben nem lesz, ami a nehéz pillanatokban motiválja.

- Amikor sokat dolgozol, akkor nincs lelkiismeret-furdalásod, hogy nem a gyerekkel töltöd az időt?

- Hogyne lenne, sőt, mindkét irányba, a munka és a gyerek felé is van, attól függ, hogy éppen mit csinálok. Természetesen úgy próbálom alakítani, hogy a munkahelyen csak a munkával, otthon viszont csak a családdal foglalkozzam, utóbbi esetben például csak akkor veszem fel a telefont, ha tudom, hogy valóban fontos és halaszthatatlan ügyben keresnek.

- Kívülről tökéletesnek tűnik az életed, te miként látod belülről, van, ami még hiányzik?

- Nem egyszerű erre válaszolni, hiszen folyamatosan változik az élet, és ahhoz képest az igények is átalakulnak. Annyi biztos, hogy jelenleg nagyon jól érzem magam, de azért nem kényelmesedem bele ebbe az állapotba, mindig próbálok még valami pluszt hozzátenni, törekszem többnyire pozitívan és optimistán élni a mindennapjaimat.

- A tapasztalataid alapján mit gondolsz, mi a valódi siker kulcsa?

- Úgy vélem, a siker komplex és rengeteg összetevője van. Tapasztalatom szerint lényeges tényező, hogy valaki ismerje az egyes lépcsőfokokat, és ezáltal értsen ahhoz, amit csinál. Mindemellett nagyon fontos, hogy az ember a nehéz helyzetekben is kitartó és optimista maradjon. Ám a leglényegesebb tulajdonságnak mégis a megbízhatóságot tartom - hogy bízhass azokban, emberileg és szakmailag is, akikkel együtt dolgozol, és ők is hasonlóképpen számíthassanak rád, minden körülmények között. Ha ez megvan, akkor a siker sem marad el.

• siker
• a hét interjúja
• pénz és munka
• terasz
• Sikeres nők