Felbecsülhetetlen értékű az 1600 éves magyar lelet: a Seuso-kincsek szövevényes története a '70-es évekig nyúlik vissza

Talán nincs is olyan felnőtt ember Magyarországon, aki ne hallotta volna még a Seuso-kincs nevét, melyet oly sok kérdés vett körül, és amelynek a hazajuttatása csak igen sok vesződség árán sikerülhetett.

Szövevényes története a '70-es évekre nyúlik vissza, ugyanis a kincs ekkor került elő Magyarországon, Fejér megyében, Székesfehérvár közelében, Polgárdi és Kőszárhegy környékén. A készlet meglévő hányada csaknem 66 kiló összsúlyú. A kincs a Római Birodalom Pannonia Valeria tartományából származik, időszámításunk szerint 350 és 450 tájáról, és voltaképpen egy ezüst lakomakészlet, melyet tálak, kancsók, kézmosó készlet és illatszeresdoboz alkotnak. A díszes ezüst Seusóról kapta a nevét, akiről az egyik darabra írt verses szöveg tesz említést. Seusóról keveset tudni, de feltehetőleg a korban egy tehetős, befolyásos illető lehetett, aki a Balaton környékén lakott.

Így indult a története

1974-ben Pereczes Ferenc, akkor már nyugdíjazott asztalos a Sárvíz partján véletlenül felfedezte egy római kori lakóépület romjait. A helyszínt Nagy Árpád régész látogatta meg csapatával, és felülvizsgálták a maradványokat.

Noha Pereczes szerint ez volt az a hely, ahol megtalálták a Seuso-kincset, egy másik, elfogadottabb verzió szerint az csupán 1976-ban került elő a több száz méterre található Kőszárhegyen. Aszerint a történet szerint Sümegh József kiskatona, a kőszárhegyi kőbánya kisegítő munkása lelt az üstökbe halmozott kincsre, akit amatőr régészként és szenvedélyes műgyűjtőként ismertek a helybéliek.

Később, 1980-ban egy helyi pincében felakasztva találtak rá a férfire. Halála kapcsán felmerült a nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette, de a hivatalos, katonai ügyészségi vélemény szerint öngyilkosságról volt szó. A pince szomszédságában egyébként korábban, 1874-ben egy, a kincsek korabeli ezüstállvány (kvadripusz) is előkerült, ami lehetséges, hogy a készlethez tartozik.

Sümegh állítása szerint a kőbánya területén talált a készletre, de az is felmerült, hogy esetleg a római villa körül végzett ásatásokon, illetéktelenül nézelődve bukkant rájuk, csupán nem merte bevallani tettét. '75-'76 táján a falubeliek állítólag emlegettek is valamilyen kincset, amit az illető talált, és többen láttak is nála olyan darabokat, melyek a Seuso-kincs elemeire emlékeztetőek voltak. A férfi néhány évig őrizte a gyönyörű készletet, és több elemet el is adott belőle.

A Seuso-kincsnek nyoma veszett, és Sümegh elhunytával végképp azt sem lehetett bizonyítani, pontosan hol találták azt meg. A készlet tisztázatlan körülmények között kikerült Magyarországról. Feltehetőleg illegális antikműkincs-kereskedő hálózatokon jutott gyűjtők kezébe, majd egészen Londonig - legalábbis egy része. Amennyiben Sümegh valóban értékesített pár darabot, azok holléte a mai napig talány.

Egy rendkívüli felfedezés

A kincs a Mansour Gallery aukcióján bukkant fel ismét, ahol Sir Peter Wilson, a Sotheby aukciós ház elnöke mint magánember vásárolt fel néhány tárgyat belőle. Más tehetős befektetőket is kerestek, akiknek további elemek kerültek a birtokába.

1984-ben az értékes készletdarabokat felajánlották a kaliforniai Getty Múzeum részére, szakértőik azonban felfedezték, hogy a kincsnek nincsenek rendben a papírjai. Az intézmény illetékes osztályának vezetője ekkor értesítette Szilágyi Jánost, a Szépművészeti Múzeum Antik Osztályának akkori vezetőjét, hogy érdemes lenne vetnie egy pillantást a készletre: az egyik tálon ugyanis felfedezték a Pelso feliratot, ami annyit tesz, Balaton.

Mivel a kincseket a kétes körülmények miatt nem lehetett eladni, egy korábbi gazdag befektetőnek, Lord Northamptonnak az ügyvédje, Peter Mimpriss ismét hamis, libanoni papírokat vásárolt hozzájuk.

Legközelebb New Yorkban bukkant fel egy Seuso-kincs nevű ezüstkészlet, libanoni származással. Arra azonban valószínűleg senki sem számított, hogy Libanon, értesülve a kincs létezéséről, követelni fogja azokat, és komoly jogi procedúrát indít a londoni Sotheby ellen. Követelték, hogy pontosan határozzák meg a kincsek tulajdonjogát.

A helyzet bonyolódott

A kincsek hírének terjedésével egyre több ország nyújtotta be az igényét irányukban, így Jugoszlávia, Horvátország és Magyarország kis. Jugoszlávia azt állította, az ezüst Tito gyűjteményéből származott, Horvátország pedig azt, hogy Pulától nem messze kerülhetett elő villagazdaságromok között. Állításaikat nem támasztotta alá semmilyen bizonyíték.

A '90-es évektől a kincseket Londonban, a Christie's aukciósház széfjében őrizték. 1993-ban, összevetve a hazai és a tárgyakon talált mintákat, talajminta-vizsgálatokat végeztek, és azt találták, hogy az ezüstök valóban megfordultak Magyarországon, mégpedig azon a területen, melynek közelében az a pince volt, amelyben Sümegh József holttestére bukkantak. Régészeti vizsgálatok alapján az is bizonyossá vált, hogy a 4. században Pannonia területén használták a készletet. A hazai eredetére azonban továbbra sem volt igazolás.

Idő közben egy Pápán raboskodó férfi, Lelkes József azt állította, hogy maga is jelen volt, amikor Sümegh kiásta a két üstbe halmozott, akkor még negyven darabból álló kincset, melyet később együtt adogattak el.

1993-94-ben a magyar állam négy pert indított az angol befektető, Lord Northampton ellen, de nem sikerült bizonyítani az ország tulajdonjogát sem a Pelso felirattal, sem a római villával, amelyet Pereczes fedezett fel, és még az ezüstállvány sem segített az ügyön, amelyet a kőszárhegyi pince környékén találtak, és akár a kincshez is tartozhatott.

Lord Northampton mindeközben megpróbált túladni a legális piacon eladhatatlan, kétes kincsen, de nem járt sikerrel. A magyar Zelnik István műgyűjtő is kísérletet tett a felvásárlására, de nem tehette meg, ugyanis a kincs a magyar álláspont szerint magyar tulajdon, ezért a visszavásárlása orgazdaság pártolása lett volna.

A magyar állam végül 2012-ben írta alá a szerződést a kincsek Magyarországra kerüléséről, 15 millió euró fejében. 2014 márciusában hét darabot szállítottak a székesfehérvári Szent István Király Múzeumba. 2017 júliusában további hét tárgy került haza a kincsből. A visszavásárlás pontos adatait harminc évre titkosították. A kincseket kiállították, és hazakerülésük révén további vizsgálatok is lehetővé váltak az eredetük kiderítésére.

Véletlenül talált kincsek

Ezek a szerencsés emberek mit sem sejtve bukkantak rendkívüli kincsekre: ismerd meg hihetetlen sztorijaikat a következő cikkből!

• seuso-kincsek
• érdekesség
• kincs
• régészet
• értékes
• Terasz