5 rejtett ok, amiért sosem leszel sikeres

A munkahelyeden naponta kell állást foglalnod, igent vagy nemet mondanod, vagyis tisztában kell lenned azzal, hogy mit is akarsz valójában - és azt meg is kell tudnod valósítani. Ez a siker kulcsa.

Előfordulhat azonban, hogy nem vagy képes nemet mondani minden esetben, amikor szeretnél, vagy amikor úgy kívánnák az érdekeid.

De az is lehet, hogy csak nem tudsz ellentmondani. Hiába ismételgeted magadban, hogy igazad van, nem félsz, semmit sem kockáztatsz vele, nem haragszik meg - és így tovább -, szinte képtelen vagy ésszerűen cselekedni. Ahhoz, hogy ezen változtatni tudj, fel kell ismerned az olykor igen mélyen gyökerező okokat, ellenkező esetben sosem leszel sikeres, bármennyire is vágysz rá.

Az önérvényesítéstől való félelem

Furcsának tűnhet, hogy félsz kielégíteni egy olyan szükségletet, mint a lét, a létezés, saját magad vállalása. Mégis mindig ezt a többé-kevésbé erős félelmet érzed magadban, és szenvedsz tőle, amikor nem mersz tiltakozni. Ha nem félnél élni, ha mernéd vállalni saját magad, sokkal természetesebben tudnál ellentmondani, illetve védeni saját érdekeidet.
Szinte elképzelhetetlen lenne, hogy ne merj nemet mondani. Arról nem is beszélve, hogy bizonyára rosszul éled meg, hogy nem, illetve csak nehezen mondasz ellent, mert e gyengeséged mögött az húzódik meg, hogy félsz az önérvényesítéstől, attól, hogy a sarkadra állj.

Persze nem kellemes dolog ezt megállapítani, belátni, valamint nehéz elfogadni is, de ahhoz, hogy könnyebb legyen nemet mondanod, fel kell ismerned az önérvényesítéstől való félelmed.

A szeretet elvesztésétől való félelem

Ha túlzottan nagy benned a vágy arra, hogy szeressenek, netán a félelem, hogy elveszíted valaki szeretetét, az szintén gátja lehet az önérvényesítésnek, hiszen minden esetben, amikor érvényre juttatod érdekeidet, azt kockáztatod, hogy valakinek csalódást okozol, hogy megbántasz valakit, aki így nem szeret majd többé.
Ezek a félelmek blokkolnak abban, hogy nemet mondj, és érvényesítsd az akaratodat.

Mindez a múltban gyökerezik, gyakran a gyermekkorban, még akkor is, ha elvben már nem kellene félned semmilyen tekintélytől, nem kellene bűntudatot érezned az önérvényesítésed miatt, illetve attól félned, hogy nem szeretnek majd.

Rossz szülői nevelés

Mindenekelőtt nem árt tudatosítani, hogy általánosságban véve a többséget nem úgy nevelték, hogy vállalja önmagát, hanem sokkal inkább arra, hogy engedelmeskedjen, fogadja el a normákat, igazodjon a mintákhoz, ha nem is rá szabták azokat, és szűkek is számára.

Gyerekkorodban bizonyára te is úgy tapasztaltad, hogy azt tekintik felelős felnőttnek, aki nem háborog, nem sok vizet zavar, szolgálatokat tesz, és mások érdekében képes magát feláldozni. Aki pedig ennek az ellenkezője, azt antiszociálisnak, lázadónak, éretlennek és önzőnek tartották.
Másrészt, manapság szinte társadalmi elvárás, hogy az ember legyen túlterhelt, vállalja a feladatokat és a felelősséget, hacsak nem akarja, hogy hasznavehetetlennek tartsák.
Ez a fajta kulturális közeg és hozzáállás nem kedvez az önérvényesítésnek, ahogy a sikernek sem.

Hatalmi viszonyok

Hatalmi viszonyok éppúgy léteznek a munkahelyen, mint otthon, és a másik fél nem feltétlenül segíti az önkifejezésed, éned megerősítését, épp ellenkezőleg, gátolja ebben való igyekezetedet.
Ha nincs is kifejezett konfliktusod valakivel, érdekeid akkor is lehetnek kissé vagy éppen erősen eltérőek, másrészt pedig - tudatosan vagy tudat alatt - minden embernek szüksége van arra, hogy kijelölje a határokat.

Márpedig egyesek, legyenek mégoly jóindulatúak is, sokszor bizony erőszakosan próbálnak rád erőltetni bizonyos dolgokat. A mai társadalmakban ugyanis nagyobb az emberek egymás feletti uralkodási vágya, mert nehéz a természetes módon való önérvényesítés. Ehhez azonban senki sincs hozzászokva, a válaszreakció pedig szintén az uralkodási vágy kifejezése. Aki győz, azé a siker.

Erős társadalmi elvárások

A társadalmi elvárás mindenkitől megköveteli a normákhoz való igazodást, betagozódást. Ez az elvárás az ember életében először a szocializáció formájában jelenik meg, mely által képessé válik arra, hogy társadalomban éljen.
Azáltal, hogy megtanulsz engedelmeskedni, igent mondani a fennálló rendre, a törvényekre, a szabályokra - melyek olykor szükségesek, és kifejezetten jótékony hatással vannak a fejlődésedre -, civilizálttá válsz, de közben áttételesen elfelejted, hogyan kell érvényesíteni önmagad.

Valójában belenyugszol az engedelmességbe, és ezt teszed akkor is, amikor nem mersz megkérdőjelezni bizonyos szabályokat vagy bizonyos élet- és sikermodelleket.

De akkor is, amikor nem mersz áthágni bizonyos tilalmakat, pedig szeretnél valami olyat mondani, csinálni, ajánlani, amit nem illik, és akkor is, amikor hagyod, hogy olyan dolgok történjenek, melyek megbotránkoztatnak, sértenek, mégsem teszel semmit, hogy megakadályozd azokat. Ha teljesen alárendeled magad a társadalmi elvárásoknak, sosem leszel képes kiállni magadért - és sosem leszel sikeres sem.

Cikkünk megírásában Sarah Famery Hogyan mondjunk nemet? című könyve segített.

• félelem
• siker
• sikertelenség
• karrier és siker
• pénz és munka
• Terasz