Nem azért vesztek oda Pompejiben ezrek, mint hittük: ez lehetett a haláluk valódi oka

I. sz. 79-ben a Vezúv kráterét évezredekig elzáró lávadugó iszonyú erővel robbant ki Campania területére. Több kilométeres magasságba lövellte ki kőtörmelékeit, melynek következtében a környező városok és lakói súlyos veszélybe kerültek. Közülük Pompeji tragédiája a leginkább ismert, napjainkban 2-2,5 millió turista látogat el évente Nápoly környékére, hogy megtekintse a rejtélyes és megbabonázó település romjait.

1150 holttestet találtak az egykori település területén az évszázadok alatt, az elhunyt lakók tragikus hirtelenséggel, gyakran jól felismerhető pozitúrában "fagytak meg" az időben. De mi a magyarázat arra, hogy a holttestek és csontvázak jelentős része sérülésmentes? Mi az oka annak, hogy a Vezúv 1944-es kitörése során csupán húsz ember veszítette életét, Pompejiben pedig egyes becslések szerint körülbelül kétezer?

A Pompejiben elhunytak rejtélye

A Vezúv kitörése előtt sem volt veszélytelen hely

Pompeji városát több ízben sújtották földrengések a végzetes, 79-es év előtt. Ma már tudjuk, hogy ezek föld alatti lávamozgásoknak voltak köszönhetőek, melyek előrevetítették azt a bizonyos augusztusi napot, azonban az ókori római civilizációnak fogalma sem volt erről. Ahogy arról sem, hogy egy - számukra a végzetüket jelentő - időzített bomba torkában élik az életüket. 

Ifjabb Pilnius, ókori római író jegyzeteinek köszönhetően tudjuk, hogy 62 és 79 között gyakran rázták meg földrengések a térséget. Különösebb magyarázatuk nem volt a korabelieknek a jelenségre, Poszeidón ténykedéséhez kötötték a fenomént. 62. február 5-én például a Richter-skála szerinti 6-os erősségű földrengés sújtotta Pompeji városát, ami igencsak magas értéknek számít, és pusztító károkat is okozhat. Szakértők szerint ez a későbbi vulkánkitörés közvetlen előhangja volt. Pompeji lakosai élték tovább azonban nyugodt életüket utána, értekeztek a politikáról a fürdőkben, beszélgettek a fórumnál, a kedvenc halszószukat kóstolták a piacon, vagy épp boroztak és kockáztak az ivóban, ha nem tűztek ki aznapra gladiátorjátékokat az amfiteátrumban. 

Ezrek halálának valódi oka

I. sz. 79-ben Pilnius - aki 20-30 km-re volt Pompejitől a végzetes napon, és magaslatból látta a várost - földrengésre és több kilométer magasra kilövellő füstfelhőre lett figyelmes. Pompeji lakosai éppen Augustus császár ünneplésére készültek, amikor rázkódni kezdett alattuk a föld, a cserepek pedig elkezdtek hullani az épületek tetejéről. 

A város maradványai alatt fellelt holttesteket alávetették CT-vizsgálatoknak, így egyre többet tudhattunk meg az évek során Pompeji utolsó óráiról. A szakértőket meglepte, hogy miért leltek ilyen mennyiségű holttestre, hiszen órák álltak rendelkezésükre a lakóknak, hogy elkerüljék a lávafolyást vagy a vastag szmogtakarót, és elhagyják a várost. Sokan valóban menekülőre fogták, mikor pár órával később apró vulkáni kőzetek garmadája kezdett hullani a városra - a városban 15-20 ezren lakhattak, a többségük tehát megmenekült.

Mivel azonban a lakók hozzászoktak a sorozatos földrengésekhez, egyes lakók úgy érezték, a legbölcsebb döntés, ha otthonukban elbújva kivárják a végét.

A vulkáni törmelékek azonban egyre csak hullottak, órákkal később már több méter magasak is lehettek, melynek súlya alatt beszakadtak a tetők, a hátramaradt lakók pedig kénytelenek voltak egyre magasabbra mászni, hogy ne lepje el őket a törmelék. A vulkáni hamu és hulló kőzetek betemették a várost, megolvasztották a tárgyakat is. Egyes hipotézisek szerint tehát a nagy súlyú kőzettörmelékek és az épületek összedőlése okozta ezrek halálát, a holttestekből azonban nem ez szűrhető le.

Többségében épek, sérülésmentesek a holttestek. Ez alapján arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy akik a maradás mellett tették le a voksukat, idővel megfulladtak. A forró hamu és növekvő kőzetréteg hatására mérgező gázok szabadultak fel, a lakók pedig egyszerűen nem jutottak elég oxigénhez. Ez a felvetés magyarázható azzal is, hogy jó néhány embert nyitott szájjal ért a halál, miközben levegő után kapkodott. 

A vulkánkitörés általi magas halálozási ráta oka tehát nem feltétlenül a Vezúv iszonyú és hirtelen pusztító ereje volt - hiszen a város eltemetésének folyamata körülbelül 25 órán át tartott -, hanem a katasztrófát megelőző évek során kialakult hamis remény, melynek következtében a lakók hozzászoktak a földrengésekhez és ahhoz, hogy belátható időn belül elcsitulnak. Úgy érezték, a házukban elbújva "kibekkelhetik" a veszélyt, de pár óra elteltével, amikor ráeszméltek a kilométeres füstfelhő rémisztő látványának következtében, hogy a baj nagyobb lehet, és el kellene iszkolni, már túl késő volt. A több méter magas, iszonytatóan forró vulkáni kőzettörmelékek közt oxigénhiányban veszítették életüket.

Olvass tovább! A kutatókat is váratlanul érte, amiről a pompeji graffiti mesélt: megszámlálhatatlan felirat hemzseg a romok falain

Pompeji mesés és rejtélyes városában számos graffitit fedeztek fel.

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

• pompei
• pompeii története
• pompeji
• történelem
• ókori róma
• vulkánkitörés
• vezúv
• Terasz