Hiába minden, nem akar helyreállni az ózonréteg: már a tudósok is tanácstalanok

Az Antarktisz feletti szezonális ózonlyuk ugyan zsugorodik, ám a sűrűbben lakott földrajzi szélességeken nem regenerálódik az ózonréteg - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon. A földfelszín felett nagyjából húsz-harminc kilométeres magasságban húzódó ózonréteg elnyeli a Napból érkező káros ultraibolya-sugárzás jelentős részét, segítséget nyújtva ezzel a leégés és a bőrrák elleni védekezésben.

Az ultraibolya-sugárzás a felelős továbbá a növények és planktonok károsodásáért is. Az ózonréteg az 1970-es évek óta vékonyodik, amiért nagyrészt az ember által előállított vegyületekből - CFC-gázokból - felszabaduló klór a felelős, mely hihetetlen gyorsasággal képes szétzúzni az ózonmolekulákat bizonyos körülmények között. A legsúlyosabb helyzetet az Antarktisz felett figyelték meg, ahol az 1980-as évek eleje óta ózonlyuk alakul ki minden év szeptembere és novembere között.

Az 1989-ben érvénybe lépett montréali jegyzőkönyvnek - az ENSZ Környezetvédelmi Programja - UNEP - által gondozott nemzetközi egyezménynek - köszönhetően mára sikerült korlátozni a CFC-gázok kibocsátását, aminek eredményeként megindult az Antarktisz, valamint az Északi-sarkvidék feletti ózonréteg regenerálódása is. Az alacsonyabb földrajzi szélességeken, vagyis az északi szélesség 60. foka és a déli szélesség 60. foka közötti területeken azonban a sztratoszféra alsó határánál megfigyelhető nagyfokú ózoncsökkenés miatt nincs jele regenerálódásnak.

Az Európai Földtudományok Egyesületének - EGU - folyóiratában, az Atmospheric Chemistry and Physics című szaklapban közölt tanulmány társszerzője, Joanna Haigh, az Imperial College London munkatársa szerint az ózonréteg elvékonyodásából eredő károk az alacsonyabb szélességi körökön ráadásul súlyosabbak lehetnek, mint a sarkpontoknál. Hozzátette: "az ózoncsökkenés mértéke alacsonyabb, mint amit a montréali jegyzőkönyv életbe lépése előtt tapasztaltunk a sarkpontoknál, de az ultraibolya-sugárzás sokkal intenzívebb ezeken a területeken, és itt sokkal több ember is él".

Nem tudják, mitől csökken

A kutatók, akik műholdas adatokra alapozták az eredményeiket, egyelőre nem tudják, hogy mi okozza az ózoncsökkenést az érintett régiókban. Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a klímaváltozás megváltoztatja a légkör általános cirkulációját - a légáramlások nagyméretű, összefüggő rendszerét -, aminek következtében az ózonréteg elsodródik a trópusi területekről.

A másik lehetőség, hogy a klórt és brómot tartalmazó, nagyon rövid életű anyagok - VSLSs - pusztítják az ózont a sztratoszféra alsó határa közelében. A vizsgálatot vezető William Ball, a Zürichi Műegyetem - ETH Zürich - munkatársa és kollégái meglepődtek az eredményen, mert a légköri cirkuláció alakulásának vizsgálatára használt legjobb szimulációs modellek nem mutatták ezt a jelenséget. A szakember szerint ezek a rövid életű anyagok jelenthetik a hiányzó darabot ezekben a modellekben.

A szakemberek eddig úgy vélték, hogy ezek az anyagok nem maradnak meg elég ideig az atmoszférában ahhoz, hogy elérjék a sztratoszférát, és hatással legyenek az ózonrétegre, ám a jelek szerint további vizsgálatokra van szükség ennek felderítéséhez.

• ózonréteg
• antarktisz
• tudomány
• környezetszennyezés
• föld
• veszélyes
• ózonlyuk
• Terasz