Optikai csalódás az univerzum

Ptolemaiosz úgy hitte, a világmindenség középpontjában a mozdulatlan Föld áll, körülötte keringenek a Hold, a Nap és a bolygók, ezeken kívül pedig nincs más, csak az állócsillagok szférája. A 4. században élt Philastrius bresciai püspök viszont nem osztotta a matematikus-csillagász elméletét, ő váltig állította, hogy a Föld lapos, mint egy tányér, az ég boltozata pedig valódi mennyei sátorként borul ránk.

A fenti néhány példából is jól látszik, hogy az asztronómia mindig is hemzsegett a meghökkentő elméletektől, legtöbbjüket azonban az újkori csillagászok - a tudományos eszközök fejlődésével - hamar megcáfolták. Nem úgy a most következő elméleteket, melyek nemcsak, hogy tartják magukat, de tudós körökben véget nem érő viták sorát gerjesztik.

Hologram-elmélet

Az univerzum már önmagában elég misztikus ahhoz, hogy őrült és elvont kitalációk sorát indítsa el, így aztán sosem vagyunk híján merész ideáknak. David Bohm londoni fizikus például - egy régi alaptézisből kiindulva - nem mást állít, mint azt, hogy a világűr szilárd formája csupán látszólagos, az emberi agy és szem által érzékelt gigantikus hologram, vagyis az érzékszervekkel felfogott valóságnak csak egy csalóka szelete. Bohm holografikus struktúrájának lényege, hogy az univerzum egésze nem részekből, hanem kisebb egészekből épül fel, vagyis akárcsak egy hologramban, a világűr egyes részletei is az egészet tükrözik, annak minden tulajdonságával együtt. A tudós furcsa elmélete magyarázatot jelenthet a részecskefizika egyik égető problémájára, vagyis, hogy miért is képesek a szubatomi részecskék távolságtól függetlenül kommunikálni egymással.

Az elmélettel csak az a gond, hogy ahány kérdést megválaszol, legalább annyit fel is vet. Az objektív valóság cáfolatát jelentő teória szemmel nem látható komplex dimenziókat feltételez, mely az egyszerű földi halandók számára legalább annyira felfoghatatlan, mint amilyennek hangzik.

Az elméletet cáfolók szerint a megállapítással, hogy az univerzum csak illúzió, nem oszlik el a homály, sőt, még több kérdés merül fel a fantomszerű világegyetem megfejthetetlen fizikai tulajdonságait illetően.

A Mindenség Elmélete

Az univerzális teória, mely találóan a Mindenség Elmélete nevet kapta, tulajdonképpen minden tudós álma. A világmindenség egységes modelljének megalkotása ugyanis a tudomány rég áhított vágya, Einstein, Heisenberg, Hawking és sok más neves fizikus is fáradozott már rajta, kisebb-nagyobb eredménnyel.

A relativitáselmélet, a kvantumfizika, a standard modell, a húrelmélet mind-mind nagy áttörést jelentettek az univerzum struktúrájának megfejtésében, de a fizika négy alapvető kölcsönhatását egyikük sem tudta összhangba hozni. Az extravagáns Garrett Lisi viszont - az elődök zseniális munkájára építve - olyan matematikai modellt alkotott, mely szép és elegáns választ jelenthet a világegyetem nagy kérdéseire.

A szuperszámítógépekkel végzett több éves kutatás eredménye egy geometriai alkotás lett, az úgynevezett E8-modell, egy 248 ponttal leírható, elméleti, nyolcdimenziós test. A látványos modell az egyik legszimmetrikusabb matematikai szerkezet, Lisi reményei szerint pedig az univerzum új térképe.

A metszeteiben - vagyis két dimenzióban - jóval megfoghatóbb struktúrát a tudós társadalom nagy lelkesedéssel fogadta, mivel meggyőződésük, hogy az új teóriával megérthetővé válik az univerzum belső szerkezete. Lisi műve még csak most indult világhódító útjára, de nem kizárt, hogy a forradalmi struktúrával az eddig ellentmondásban lévő fizikai törvények végre harmóniába kerülhetnek a természettel.

A Hőhalál- és a Nagy Reccs-elmélet

Míg egyes teóriák a világűr keletkezését vagy felépítését, mások jövőjét, sorsát igyekeznek megmagyarázni. Ez utóbbira alapvetően két elmélet létezik, a nyílt és folyton táguló világegyetem utópiája, valamint a zárt és zsugorodó univerzum teóriája. Az első tulajdonképpen a termodinamikán alapuló Hőhalál-elmélet, mely szerint a világűr folyamatos tágulásával az égitestek által termelt hő is egyenletesen fog nőni és terjedni, egészen addig, míg az egész univerzum fel nem oldódik egy galaktikus, híg és forró részecskelevesben.

Ennek ellentéte a Nagy Reccs névre keresztelt teória, mely gyakorlatilag az Ősrobbanás-elmélet inverze, vagyis megfordítása. Eszerint a táguló világegyetem valamikor a jövőben - egy rövid nyugalmi állapotot követően - egyre gyorsabb összehúzódásba kezd majd, melynek hőjében végül minden égitest, fekete lyuk, csillag és atom lassan összesűrűsödik és megsemmisül.

A végső katasztrófának ebben a verziójában gyakorlatilag a világ leggyengébb kölcsönhatása, a gravitáció győzedelmeskedik majd, és minden visszatér oda, ahonnan jött, egy sűrű, forró, fekete pontba.

• elmélet
• világvége
• világűr
• érdekességek a világból
• Terasz