A gyógyszerízű, a vizes, a keserű és a furcsa

Itt a tél, és vele együtt a nátha, az influenza és a különböző vírusok virágkora. Egy C-vitamin bomba életmentő lehet, a napi vitaminszükségletet pedig a legegyszerűbb egy jó pohár 100%-os narancslével fedezni - legalábbis a reklámok szerint. Hatékonyságukat és vitamintartalmukat tekintve igencsak kérdéses, hogy felveszik-e a versenyt a gyümölcsökkel, az viszont biztos, hogy a boltok polcain tucatjával sorakoznak, hogy kielégíthessék a fogyasztók fokozott vitaminigényét.

Kíváncsiak voltunk azonban, hogy milyen minőségű 100%-os narancslevet rejtenek a színes-gusztusos dobozok, és ezzel együtt azt is megnéztük, hogy milyen a csomagolásuk, és hogy valóban finomak-e. Annyit már most elárulhatunk, hogy igencsak meglepődtünk...

A csavaros, a kupakos és a visszazárhatatlan

A teszt során a külső tulajdonságok elemzésétől haladtunk a belső tartalom értékelése felé. Katonás rendben várakoztak előttünk a dobozok, üvegek, az első feladatunk pedig a csomagolás vizsgálata volt. Kezdjük az üvegekkel. Volt csavarosan visszazárható és olyan is, amelyiknek a kupakján karika segítette a nyitást, a kupak belsejében pedig szellemes felirat tudatta, az ital "ellenállás nélkül" nyitható. Valóban nem volt szükségünk erőlködésre, de tegyük azért hozzá, hogy a felirat csak akkor látható, amikor már túl vagyunk a nyitáson, és megtapasztaltuk, hogy könnyen nyílik...
Üröm az örömben, hogy a zárókupakot ennél a fajtánál nem lehet visszailleszteni, de az igazsághoz tartozik, hogy maga az üveg aprócska.
Ami a dobozos, literes típusokat illeti, már nem lehet ilyen elnéző az ember. Világos, hogy az esetek többségében nem fogy el azonnal az üdítő, ezért nagyon fontos, hogy vissza lehessen zárni. Ennek ellenére találtunk olyan narancslét is, amelyet csak a karton sarkának levágásával lehetett felnyitni, ami a lehető legrosszabb megoldás: önteni sem könnyű belőle, és lezárni sem lehet megfelelően. A legtöbb doboz csavaros kupakkal nyílt, de persze ebben sem voltak egyformák: az egyiknél például beszakadt a műanyag kupak alatt megbújó fólia, és némi bányászati tehetséget igényelt az üdítő felnyitása, de akadt szép számban olyan doboz is, amelyiket egyáltalán nem volt könnyű kinyitni. És persze ennek az ellenkezője is megtörtént: volt, hogy a visszazárt üdítő csurgott-csöpögött, cukros lével maszatolt össze mindent, amihez hozzáért. Száz szónak is egy a vége: meglehetősen sok kívánnivalót hagy maga után a csomagolások technikája és minősége.

Titkos tartalom

A 100%-os narancslevek dobozain nem mindenütt találtunk megfelelő információt azok tartalmára vonatkozóan. Többnél nem volt ráírva a dobozra, hogy hozzáadott cukrot nem tartalmaz, pedig ez a fogyasztók zömét feltétlenül érdekli. Nem minden esetben volt világos, hogy egy vagy öt deciliter üdítő elfogyasztása garantálja szervezetünk számára a szükséges napi vitamin-, illetve ásványianyag mennyiséget, de volt, hogy az nem derült ki, a nedű C-vitamin tartalma a gyümölcsből vagy esetleg a hozzáadott aszkorbinsavból származik-e, ami azért nagy különbség. Megesett, hogy az ital energiatartalma is hiányzott a felsorolásból, ráadásul olyan karton is akadt, amelyiken magyarul nem szerepelt az ital neve, a gyártó egyszerűen megelégedett az orange szó használatával. Arra is volt példa, hogy a szerb szövegből kellett megtudnunk, hogy a lé cukrot is tartalmaz, a magyarban ugyanis nem szerepelt...

A gyógyszeres, a vizes, a keserű és a furcsa

A narancslevek színe és állaga nem okozott nagy gondot, többé-kevésbé szép, sárgás-narancsos, egészen természetes árnyalatokban kínálták magukat a poharakban. Kevés volt a zavaros, gyenge színű narancslé, az üdítők illata azonban már távolról sem okozott felhőtlen élvezetet, de nem volt ritka a jellegtelen, mesterséges, kellemetlen illat sem.
A kóstolás során pedig volt minden: mellékíz, gyógyszeres íz, megint mások műízűnek minősítették az üdítők egy részét.

Általánosan elmondható, hogy több idegen ízű, a narancslére csak halvány nyomokban emlékeztető ital is került a poharakba. Még olyat is kóstoltunk, amelyik inkább a bomló, rothadt gyümölcs szagát idézte, mint egy kellemes frissítő illatát. Sőt olyan narancslével is találkoztunk, amely magát rostos narancsnak nevezte, ám egy árva rost sem volt benne.

Győzött a jobbik

A dobogó legfelső fokára a frissen facsart narancslé állhatott, természetes illata, színe, íze, apró magocskáktól sem mentes, rostos állaga vitán felül elvitte a pálmát. A második helyezett a Hoches C Mild lett, amiben nem kis része lehet a benne lévő kicsinyke acerolának: úgy tűnik, a 0,5% acerola hozzáadása telitalálat, mert a Hoches C Mild csupán ebben az egy elemében tér el társaitól; ám ez, mint a gyakorlat mutatja, ezüstérmet ért. A harmadik helyre pedig ugyanennek a gyártónak Hoches C narancs néven forgalmazott terméke került, ami az egyetlen, amely ízében, színében és állagában is emlékeztet frissen facsart társára.

Az acerola, vagyis a barbadoszi cseresznye
Az üdítőitalok dobozán az előírásoknak megfelelően feltüntetik a készítményhez használt adalékanyagokat, melyek között szerepel az acerola is. Az acerola, más néven barbadoszi cseresznye mintegy öt méter magasra növő, lombhullató fa, amely nagy mennyiségű, 1–2 cm átmérőjű, puha, lédús, kellemes zamatú, piros gyümölcsöt terem. Az acerolafa vadon nő, de Brazíliában, Dél-Amerika északi vidékein, Közép-Amerikában és Jamaicában termesztik is. A gyümölcs jelentős mennyiségű - 4,5 % - C-vitamint tartalmaz, ami az érés során gyorsan csökken, ezért a kereskedelmi forgalomba kerülő gyümölcsöt zölden szüretelik. Sok káliumot, magnéziumot és A-vitamint is tartalmaz.

• egészséges
• vitamin
• narancs
• teszt
• Terasz