Saját kertjében ásta el a holttesteket

A legtöbb emberben van egyfajta bizarr érdeklődés a világ sötétebbik oldala iránt, akár bevallja, akár nem. Az egyszerűen Murdernek nevezett kiállítás pedig ezt a kíváncsiságot kívánja kielégíteni.

A november 16-án nyílt tárlat nem is szól másról, mint a gyilkosságról, ahogy azt a neve is mutatja.

Soha nem látott audiovizuális élményt ígérnek, amitől az ember előre megretten, bár biztos vannak olyanok, akik örülnek a szekrényből előpotyogó csontvázaknak és sikolyoknak, ez nem mindenkinek fekszik.

Sötét élmények a belvárosban

A Vörösmarty téren lévő kiállítás profi, szándékoltan hatásvadász. Az élmény már a bejáratnál adott, bár kissé érthetetlen a barokk templomi muzsika, de kellőképpen patetikus. Az előtér is illik ide, minden csupa vörös.

A tárlaton egyedül nem lehet végigmenni, így félősebbek is megtekinthetik, minden csoport kap egy vezetőt, aki végigkalauzolja az érdeklődőket az egyik legnagyobb emberi bűnön. Emellett jár a belépőjegyhez egy fejhallgató, ahol a narráció folyik, a kísérő pedig néma, így nem befolyásolja az élményt. Sajnos a narrátorok egyike egy kereskedelmi csatornán is hallható, így ez kissé kiábrándító.

Tulajdonképpen nincs másról szó, mint a gyilkosság különböző fajtáinak bemutatásáról. Ez lehet hatalommal való erős visszaélés, hiúságból elkövetett véres tett, politikai merénylet és persze a legsötétebb sorozatgyilkosok érthetetlen tettei is.

A kiállításon minden delikvens kapott egy termet vagy egy folyosót, melyeket profin rendeztek be, így benézhetünk Báthory Erzsébet hálószobájába, végigmehetünk egy elhagyatott londoni sikátoron, lanovkán utazhatunk az Andokban, és közben betekintést nyerhetünk a gyilkosok agyába.

Érdekes részletek

A jó egyórás séta alatt a termekben mindenhol várja az embert egy-két bizarr érdekesség, részlet, amit nem lehet egyből felfedezni, vagy nem is mutatnak meg rögtön. Van, amire viszont nem találtunk magyarázatot, és a narráció sem segített, így csak a hangulat fokozására volt alkalmas.

Az ember ne várjon egyébként mély ismeretterjesztést, a kiállítás csupán kukucskálást engedélyez, abból viszont jó sokat, és sajnos ez a kárára megy, a sokadik ronda sorozatgyilkos után az ember unatkozni kezd, és már várja a végét.

A legnagyobb probléma mégsem ez, hanem, hogy a kiállítás ötletgazdái igazolást keresnek, és ezért szó szerint prédikációba fullad a tárlatvezetés. Így megtudhatjuk, hogy senki nem születik szörnyetegnek, és szegény sorozatgyilkosokkal is történhettek borzalmas dolgok, biztos ez változtatta őket azzá, amivé lettek. Ez a feloldozás és a megbocsátásról szóló ima azonban teljesen felesleges, sőt, ízléstelen, hiszen a kiállításon pont azt nézheti végig az érdeklődő, hogy olyan bűnök is vannak, melyeket nem érdemes megbocsátani.

• kiállítás
• kultúra
• murder kiállítás
• Terasz