Morbid, de igaz: festék lett a múmiákból, amelyek már nem kellettek

Elgondolni is borzalom, de ez tény.

FeminaShop

Látogass el a
Femina Shopba!

Megnézem
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Hosszú percekig tudnánk nézegetni Martin Drolling francia festő 1815-ös alkotását. Részletgazdag festményén bravúrosan bánt a fény és árnyék játékával. Képe mozgalmas és nyugodt egy időben, egy idilli, otthoni, konyhai életkép.

A csodás festmény ma a Louvre tárlatának egyik darabja, ám, aki laikusként rátekint, nem is sejti, valójában mire, pontosabban, épp kire néz: a művész a képhez úgynevezett múmiabarna festéket is használt, melyet bizarr alapanyagból készítettek a festékgyártók.

Szenzáció volt

A múmiák rejtélyességüknél fogva a hétköznapi emberek figyelmét, érdeklődését is megragadták, ezt felismerve pedig a viktoriánus kori Angliában szervezett műsorok keretében nyitották fel az Egyiptomból odaszállított múmiatesteket.

Az első előadást a cirkuszosból lett archeológus, egyiptomiantikvitás-kereskedő, Giovanni Belzoni szervezte egy egyiptomi tárgyakat bemutató kiállítás részeként. Belzoni úgy szerzett befolyást magának, hogy az egyiptomi angol konzul és egyiptológus, Henry Salt oldalán segédkezett nagyobb egyiptomi tárgyak elszállításában. Mivel a múmiabontás elképesztő sikert hozott, az üzlet lehetősége merült fel a szervezőkben: attól kezdve további nyilvános múmiabontásokat szerveztek, elvileg oktató célzattal, de valójában csak a kíváncsi közönség kedvére, jókora bevétel reményében.

Thomas Pettigrew sebész nagy név volt e műsorok készítésében, melyeket ő kitekercselésnek - unrolling - nevezett. Szerencsére az 1900-as évek végére felhagytak a nyilvános múmiafelnyitásokkal, ám nehéz eldönteni, azok voltak bizarrabbak, vagy, ami a műsorok után a múmiákkal történt.

A cikk az ajánló után folytatódik

Érzelmek logikája - Hogyan vannak jelen az érzelmek a logikus gondolkodásban?

A Femina Klub novemberi vendége Dr. Mérő László matematikus, pszichológus lesz, akivel Szily Nóra, az estek háziasszonya az érzelmek és az elme bonyolult viszonyáról beszélget. Körbejárjuk, mit jelent valójában az érzelmi intelligencia, megismerjük az érzelmek szerkezetét, és hogyan alkalmazhatjuk a felismeréseinket mindennapi problémáink megoldásában is.

Pontos részletek az estről itt olvashatók: femina.hu/feminaklub

Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.

Időpont: 2023. november 6. 18 óra

Helyszín: Thália Színház

Promóció

Festék lett belőlük

A rengeteg múmiát, melyet nyilvánosan bontottak fel, már a műsorok által is kegyeletsértő bánásmódban részesítették, de a műsorok után megmaradó, immáron feleslegessé vált múmiatesteket sem hagyták veszendőbe menni. Porították, majd festékként eladták a maradványokat. Ez volt az úgynevezett múmiabarna árnyalat.

Ha tehát Drolling képére nézünk, egyikét látjuk azon festményeknek, melyek ecsetvonásaiba valaha élt emberek pora került. Napestig tudnánk szörnyülködni, ám az is igen megdöbbentő, hogy a múmiabarna festék gyártása nem azért maradt abba, mert felébredt a készítők lelkiismerete. Kegyeleti okokról szó sem volt: nemes egyszerűséggel, miután a múmiabontó műsorok abbamaradtak, elfogyott az alapanyag, és a gyár nem tudta folytatni a termelést. Groteszk, meghökkentő regény története is lehetne, ám ezt a sztorit a való élet írta.

Nemcsak festékalapanyag volt

Sajnos a történelem folyamán nem a bizarr festék volt az egyetlen dolog, amit múmiákból készítettek. Korábbi századokban a múmiatesteket a gyógyszeripar dolgozta fel, és igen, bizony, ily módon gyakorlatilag az emberek ettek is a múmiákból.

Ami a gyógyszereket illeti, a legkevésbé bizarr felhasználás a kibontott múmiák koponyáján növekvő moha begyűjtése és fogyasztása volt. Ennek általános gyógyító hatást tulajdonítottak a 17. században, gyakorlatilag minden bajra való orvosságként lehetett hozzájutni.

A 12. században II. Károly angol király úgynevezett múmiaporral hintette be bőrét, hogy ily módon testébe áramoljon a fáraók nagysága. Pár száz évvel azelőtt a francia király - merthogy a múmiák gyógyszer gyanánt történő felhasználása nem kizárólag angol területeken volt jellemző -, I. Ferenc  szárított rebarbarás múmiaporból kevert italt fogyasztott nap mint nap, melytől úgy hitte, erős lesz, és így távol tudja tartani az életére törőket is.

Ezt is szeretjük