Minden szűz lányhoz joguk van: tévedés, hogy a középkorral lezárult a szörnyű szokás

A ius primae noctis, illetve droit du seigneur - az úr joga - néven is ismert első éjszaka joga máig az egyik legvitatottabb és legfelháborítóbbnak tartott szokás, melyet a női egyenjogúság, illetve az emberi méltóság ellen valaha elkövettek. A történészek vitatják, hogy egykor valóban létezett - név szerint a hivatalos források nem említenek ennek kapcsán női áldozatot -, számos utalás és forrás lehet azonban bizonyíték arra, hogy valós törvény volt, melyet korántsem csak a középkorban alkalmaztak.

Már az ókorban is létezett

Bár hiteles okirat nem tartalmaz erre vonatkozó információkat, az irodalmi hagyományok, a népszokások, a legendák és mondák nem véletlenül szentelnek hangsúlyos részeket a nem túl nagy népszerűségnek örvendő jognak, vagyis annak, hogy egy uralkodó vagy földesúr tárgyként rendelkezzen a jobbágyok leányainak ártatlansága fölött, amit a házasság éjszakáján még a férj előtt ki is nyilváníthat.

Az első éjszaka joga már az egyik legrégebbi irodalmi műben, a Gilgames-eposzban is megjelent, mely részletese kitér arra, hogy i.e. 2700 körül az Uruk városában uralkodó babiloni király, Gilgames jogot formált arra, hogy házasságuk napján minden egyes ifjú menyasszonnyal együtt töltse az éjszakát.

Ebben az eposz szerint egy alkalommal a hős, félig ember Enkidu akadályozta meg, utalva arra, hogy már az ókorban sem tartották etikusnak e tettet.

A szüzesség - mint úri tulajdon

Hérodotosz is beszámolt róla, hogy az i.e. 5. században egy líbiai törzsnél házasságuk éjszakáján a király elé kellett vinni a lányokat, a kora középkorban pedig Itália, Franciaország és Anglia egyes részein is továbbélt a hagyomány.

Egy korabeli kiadvány szerint III. Evenus skót király jogot formált minden, a birtokán élő szűz lány szüzességére, melyet később Skóciai Szent Margit közbenjárásával sikerült kiváltani a menyasszonyadóra.

Bár a skótoknak ilyen nevű királyuk nem volt, egy 10. századi ír történet is beszámol a jog létezéséről, melyben egy Conchobar mac Nessa nevű úr kívánta együtt tölteni az éjszakát a törvény alapján egy Emer nevű lánnyal, ám végül nem tette, félt ugyanis jegyese, Cú Chulainn bosszújától.

A korai felfedezők hasonló hagyományokról számoltak be indiai és dél-amerikai útjaik után, ahol a házasulandó lányok szüzességét egy-egy csoport vezetője vagy papok vették el, az olaszországi Ivrea karneváli hagyományai között pedig máig szerepel a molnárleány alakja, aki elvágta az első éjszaka jogát érvényesíteni kívánó úr nyakát, majd felkelést indított el.

Miért tartották szükségesnek?

A történészek érdeklődésének középpontjába először a 19. században került az a kérdés, miszerint valóban létezett-e az első éjszaka joga, sokan ugyanis csak a feudális rangkülönbségek túlságosan is erőteljes, szimbolikus megjelenítésének tartották, illetve azon adók és törvények túlmisztifikálásának, melyeket a házasulandóknak kellett fizetniük, vagy épp az ifjú férfinak azért, hogy együtt tölthesse menyasszonyával a nászéjszakát.

Tény, hogy a középkorban a földesúr engedélyéhez volt kötve a házasság - nem akarta ugyanis elveszíteni ezáltal jobbágyait -, emellett az is, hogy a jobbágyok lányainak ártatlanságával szintén ő rendelkezett, ám azt meg lehetett váltani tőle.

Vannak azonban, akik szerint azért létezhetett az említett jog, mert egykor a királyt és a hatalommal bíró férfiakat Isten földi helytartójaként tisztelték, ennek alapján pedig a törvények őket tartották felelősnek egy-egy vidék termékenységéért.

Bár valószínűleg prózaibb okai voltak a jog érvényesítésének, ennek alapján születhetett meg az az elképzelés, miszerint, ha egy földesúr együtt tölti az éjszakát a lánnyal, biztosítja a bőséges gyermekáldást. Indiában szintén vallási célzattal hajtották végre a papok a deflorációt, a leendő férjeket kívánták megkímélni a szüzesség elvételével járó vér bűnös és szennyes voltától. A skót lányok és angol nemesek 13. századi eseteit pedig sokan az angolok bosszújával magyarázzák, melyet a skótok ősei, a kelták angliai területfoglaló hadjáratai során kikényszerített házasságok és az erőszakos együttlétek indokoltak.

Nem csak a középkorban

Legyen akár fantázia, akár történelmi tény a középkori szokás, a világ egyes területein később is alkalmaztak hasonló jogalkotást. 1865-ig a rabszolgatartó Amerikában is természetesnek számított, hogy egy úr megbecstelenítse a tulajdonát képező rabszolganőket, a 20. század elejéig pedig Nyugat-Örményországban a kurd vezetőknek is megvolt a joguk hozzá, hogy ágyba vigyék az örmény menyasszonyokat esküvőjük éjszakáján.

Sok törzsi kultúrában máig élnek hasonló hagyományok, emellett az elmúlt években Károly herceg birtokvásárlását követően az a hír is szárnyra kapott, miszerint Wales egyes részein még napjainkra sem törölték el az első éjszaka jogát, bár egy 1833-as módosítás szerint a férjek néhány pennyért kiválthatják menyasszonyaikat.

• jog
• nők
• történelem
• hagyomány
• társadalmi probléma
• Terasz