Nem lát, járni sem tud, mégis boldog - Interjú egy hétköznapi hőssel

Mészáros Gabi gyerekkora óta tudta, hogy eljön az az idő, amikor már nem tud mással közlekedni, csak kerekesszékkel. Elfogadta a helyzetet, nem zuhant össze, aztán négy éve váratlanul a látását is elvesztette. Ez volt az a pont, amikor már ő se tudta, mit tegyen: összeomlott, fel akarta adni, és azt kérdezgette, hogy miért pont vele történik ez?! A 29 éves lány hatalmas erőről bizonyságot téve kimászott a gödörből, újra megtanult főzni, takarítani, dolgozni, mindent. Interjú egy hétköznapi hőssel.

- Hány éves korodban kezdődtek a bajok?

- Hatéves voltam, amikor elkezdtek gyengülni a lábaim. Megtanultam biciklizni, aztán egyre nehezebben tudtam tekerni. Apa hetente szerelte szét, olajozta, csinált vele mindent, de nem a bringával volt baj, hanem a lábaimmal. Később elkezdett befelé fordulni a lábfejem, majd a térdem. Közben az izmok fokozatosan gyengültek, már a járás is nehezebben ment. Kiderült, hogy egy szakaszon vékonyabb a gerincvelőm, mint kellene. 12 éves koromban kerültem kisebb-nagyobb időszakokra kerekesszékbe, majd 16-17 évesen megműtöttek.

Utána még mindig tudtam járni, bár már csak két könyökmankó segítségével. A húszas éveim elején kezdődtek a sorozatos elesések. Elestem, összetörtem a térdem, felépültem. Aztán megint elestem, megint összetörtem a térdem, és megint felépültem. Aztán a nem tudom, hányadik után már nem sikerült lábra állni. Összességében hat-hét éve használom folyamatosan a kerekesszéket, és amikor végleg bekerültem, az nem traumatizált, sokkal inkább volt megváltás nekem.

"A látásomat négy éve vesztettem el 98%-ban"

- Úgy tudom, a látásod sincs rendben, bár ez egyáltalán nem vehető észre.

- A látásomat négy éve vesztettem el 98%-ban. Ez annyit jelent, hogy csak foltokat látok: ahogy közelítek valami felé, azt az agyam először a többmilliárdból százra szűkíti le. Még közelebb érve 50-re csökken a lehetséges válaszok száma, majd 25 lesz, amikor odaérek. Hogy valójában mi volt, az csak akkor derül ki 100%-os biztonsággal, ha a kezembe kerül.

A látásomat váratlanul, másfél hét alatt veszítettem el. Igazán ezután zuhantam meg, a kettő együtt - hogy nem tudok járni és nem látok - már sok volt. Az egész addigi életemet dobozolhattam be, mindent újra kellett tanulnom.

Tagadás, depresszió

- Mennyi ideig voltál magad alatt, és hogy sikerült kimászni a gödörből?

- Fél évbe telt, míg megmásztam azt a bizonyos öt lépcsőt. Először jött a tagadás, aztán a depresszió, majd a kérdés, hogy miért pont én, és az érzés, hogy nem akarok tovább élni. Aztán apukám azt találta ki, hogy ha már otthon lakom, főzhetnék nekik, mert ezzel mennyit segítenék. Ez persze kamu volt, de hősökké váltak, hiszen még így is megettek mindent. (nevet)

Volt egy vőlegényem, aki kézzel fűszerezett, kiskanál helyett. Ide egy csipet, oda egy csipet, eltanultam tőle. Igen ám, de ez a módszer okozhat nagy meglepetéseket, ha olyan alkalmazza, aki nem lát: könnyen előfordulhat, hogy az egy csipetből tíz csipet lesz, mivel nem látom, hogy mennyit veszek az ujjaim közé. Ez egy tengeri sónál vagy egy őrölt borsnál elég kellemetlen. De semmi gond nem volt, idővel megszerették a fűszeres kaját.

- Miért beszélsz a vőlegényedről múlt időben? Vége lett?

- Igen.

- A betegség miatt?

- Már a szemproblémák előtt voltak bajok a kapcsolatunkkal, aztán jött ez a megváltozott helyzet, amivel én se tudtam mit kezdeni, és ő se volt valami megértő. Egész nap ettük egymás idegrendszerét, aztán az egyik ilyen után azt mondtam, hogy akkor én hazaköltözöm, mire közölte, hogy jó, de akkor még ma döntsem el, hogy mit akarok. Ha menni akarok, menjek el, aztán többet ne is jöjjek.

Két évig laktunk együtt, nagyon sok cuccom volt abban a lakásban. Mind ott maradt. Hazaköltöztem, kórházba kerültem. Oda még bejött, békülést és változásokat terveztünk, aztán mikor meglett a diagnózis, közölte, hogy bocs, mégse. Ez is hozzájárult, hogy utána elkezdődött az az időszak, amit én csak haldokló félévként emlegetek.

"Sikerélmény volt, hogy el tudok látni egy kisgyereket"

- Mi volt az a pont vagy esemény, ami kibillentett? Ami miatt úgy döntöttél, hogy nem adod fel, inkább újraépíted az életed?

- Ez még nekem se tiszta teljesen. Van egy unokaöcsém, aki akkor volt két és fél éves. Ő rengeteget segített. Miután a nővérem rájött, hogy attól függetlenül, hogy nem látok, nagyon jól el tudok lenni az unokaöcsémmel, sokszor kért meg, hogy vigyázzak rá. Volt olyan, hogy én voltam otthon egyedül vele, mielőtt az apukája jött érte nyolc körül, hogy oviba vigye. Mire az apa megjött, felöltöztettem, megkakaóztattam. Sikerélmény volt, hogy el tudok látni egy gyereket.

Ez egyébként egy igazi csapatmunka eredménye. A kakaót például úgy vettük ki a felső szekrényből - ahová azért tették, hogy a gyerek ne érje el -, hogy felmászott a pultra, és amikor a szélén állt, szólt. Erre én előrehajoltam, hogy fel tudjon állni a vállamra. Így már ki tudta nyitni a szekrényt, amiben a kakaó volt, és a kakaót is elérte. Viszont ez titkos infó, az anyja azóta sem tud róla. Később anyuval közösen megtanultam, hogy szedjem szét a ruhákat a mosáshoz, ami ugye szintén nem volt egyszerű, de két lámpával többé-kevésbé sikerül a foltjaim segítségével.

A Vakok Állami Intézetébe 2010 januárjában kerültem be, egy olyan csoportba jelentkeztem, ahol olyan embereknek segítenek, akik felnőttként vakultak meg. Itt fél év alatt megtanították, hogy kell elvégezni a házimunkát, megtanultam varrni, sütni, közlekedni, rengeteg mindent. Voltak külön olyan órák is, ahol csak a hallásunkat fejlesztették, meg kellett például tippelnünk, hogy mit ejtettek le, vagy milyen autók járhatnak az úton, ahová kigyalogoltunk - mindenki a mentora iránymutatásával.

"Mind a négy ujjam egyszerre vágtam el"

- Segítség nélkül is tudsz közlekedni a városban?

- Azokon az útvonalakon gond nélkül, amiket ismerek. Idegen helyre nem megyek látó segítsége nélkül.

- Sokan látóként is csak nehezen közlekednek a kerekesszékkel. Volt már, hogy bajod esett?

- Lépten-nyomon előfordul, hogy nekimegyek valakinek, ha az illető nem beszél, plusz olyan ruhában is van, ami beleolvad a környezetbe. Egyébként ilyenkor mindenki hanyatt-homlok ugrik el, és azt hiszik, hogy ők álltak rossz helyen. Nagyon édesek. Általában egyébként az egyik kezemmel irányítom a széket, a másikkal meg megpróbálok rájönni, hogy mi lehet körülöttem.

A mai napig történnek vicces dolgok, ma reggel például simán kiöntöttem vagy fél liter kávét, mert olyan lúzer voltam, hogy a bögrét sikerült fejjel lefelé kitennem a konyhapultra, és nem esett le, hogy miért is folyik szanaszét az egész. Korábban előfordult az is, hogy mind a négy ujjam egyszerre vágtam el. Akkoriban még így főztem.

- Én, ha e-mailt írok, akkor abba biztosan becsúszik egy elütés. A te leveleidben elvétve sem találni ilyet. Hogy tudsz dolgozni, e-mailezni, olvasni?

- Ma már léteznek olyan számítógépes programok, amik mindenben segítenek. Felolvassák, amit írsz, vagy amit a monitoron olvasnál.

56 ezer forintot ad az állam

- Úgy tudom, sikerült munkát is találnod.

- Amíg nem voltam látássérült, addig művelődésszervezőként dolgoztam, miután megvakultam, elbocsátottak. 2010 októberében kerültem a Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetségéhez, ahol kulturális szervező vagyok. Dolgozom a Tilos Rádióban is, műsort vezetek.

- Az állam mennyi pénzzel támogat?

- Kapok fogyatékossági támogatást, ami 23 ezer forint, és rokkantsági ellátást, ami 33 ezer forint havonta. Ez viszont semmire nem lenne elég, csak az albérletem 50 ezer forint, a rezsi télen 30-40 ezer forint. Ezért is lenne életbevágóan fontos, hogy a munkáltatók kicsit másként álljanak hozzánk, mozgáskorlátozott emberekhez.

• mészáros gabi
• kerekesszek
• Terasz