Szokatlan módon kezdte minden reggelét Marcus Aurelius: motivációs stratégiája a tudomány szerint most is beválik

Marcus Aurelius (i. sz. 121-180) időszámításunk szerint 161-től állt a római birodalom élén, ám nemcsak császárként, hanem filozófusként is megmaradt a világemlékezetben.

Elmélkedések címen kiadott kötete a legolvasottabb világirodalmi művek közé tartozik. 161 és 180, azaz halála éve között íródott naplóbejegyzéseket tartalmaz, melyeket görög nyelven írt. Szövege aforisztikus, lényegre törő, és tanulságot közvetít az olvasó felé. A kötet gondolatmenetében a sztoicizmus és a neoplatonizmus szellemiségét követi.

Reggeli gyakorlata

Marcus Aurelius nehéz ébredő volt, így talán nem is meglepő, hogy filozófiai írásai között akad egy olyan, mely a napkezdést hivatott megkönnyíteni.

Az Ötödik könyvbe foglalt reggeli gyakorlat szövege voltaképpen egy belső monológ, amely sztoikus nézetekre épült, vagyis az egyén saját erejére és érzelmeire, illetve a dolgok feletti kontrolljára fókuszál. Az én-t megszólító szöveg magának Marcus Aureliusnak is segített a napkezdésben, de még a mai ember számára is sokat jelenthet a tudományos nézetek szerint.

Az Illinois Egyetem kutatása szerint ugyanis az önmagunkkal folytatott dialógus rendkívül hatékony, meghatározza akaraterőnket és napi teljesítményünket is. Az egyik leglényegesebb szempont az, hogy milyen számban és személyben szólítjuk meg magunkat. Ha valaki egyes szám második személyben beszél, akkor működik legjobban a magunk felé irányuló biztatás.

Olvasd el Marcus Aurelius napindítóját Huszti József fordításában.

Reggel, ha nehezedre esik a felkelés, gondolj tüstént rá: "Arra ébredek, hogy emberhez méltóan munkálkodjam. Rosszul esnék-e annak végzésére indulnom, amiért születtem, aminek kedvéért a világra jöttem? Vagy arra rendeltettem-e, hogy párnámon heverészve melengessem magam?

- Mindenesetre ez élvezetesebb!

- De hát élvezetre születtél-e? Általában tétlenségre-e, vagy tevékenységre? Nem látod-e, hogy a növények, a verebek, a hangyák, a pókok, a méhek megteszik a magukét, és a maguk részével hozzájárulnak a világ harmóniájához? S te nem akarsz emberi kötelességeidnek eleget tenni? Nem sietsz a természetedtől kijelölt cél felé?

- De hát pihenni csak kell!

- Kell! -, én is azt mondom. De a természet megszabta a pihenés mértékét, mint ahogyan megadta az evését és az ivásét is. Mégis túllépsz a mértéken, az elegendőn. Bezzeg a munkában már nem, hanem megmaradsz a lehetőségen belül. Mert nem szereted önmagad! Különben szeretnéd természetedet és szándékát! Mások, akik szeretik mesterségüket, mosakodás nélkül, étlenül senyvednek munkájuk mellett, te pedig kevesebbre becsülöd természetedet, mint a szobrász a képfaragást, a táncos a táncot, a kapzsi a kincset, a hiú a hírt. Ezek, ha elfogja őket a szenvedély, inkább sem enni, sem aludni nem kívánnak, csak hogy előbbre vihessék, amire lelküket feltették. S a te szemedben a közhasznú tevékenység silányabb, kisebb erőfeszítésre méltó?

Reggeli jóga az optimizmusért

Ha Marcus Aurelius gyakorlatán túl egy másik módszert is kipróbálnál a pozitív napkezdés érdekében, a következő jógagyakorlatokat is ajánljuk figyelmedbe.

• marcus aurelius
• róma
• uralkodó
• császár
• reggel
• tanács
• Terasz