"Minden gyereket ki lehetne élezni, mint egy damaszkuszi kardot" - Interjú a magyarországi vitamozgalom trénereivel
A hazai disputa két kiemelkedő és meghatározó alakjával, a győztes diákokat felkészítő Balázsy Andrással, a Milestone Institute debate coach, disputatrénerével és Dezsényi Balázzsal disputatréner, tanár, az Engame Akadémia oktatási vezetőjével beszélgettem.

GettyImages-579978065
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Magyar gimnazisták nemrégiben óriási sikert értek el a legnevesebb nemzetközi vitaversenyen. Balázs Julianna a budapesti Karinthy Frigyes Gimnázium és Törőcsik Lili a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium tanulója újonc kategóriában megnyerték a 2021-es Oxford Schools nemzetközi döntőjét.

Az Oxford Schools vitaversenyére rendszerint több mint háromszáz iskolából érkeznek 14-18 évesek. A regionális döntőket az Egyesült Királyságban és Írországban tartják. A selejtezőket négy különböző kontinensen szervezik, a döntőbe a 130 legjobban teljesítő kétfős csapatot hívják meg. A középiskolásoknak a brit parlamenti vitastílus szabályrendszerét kell követniük.

Az oxfordi siker nemcsak a diákszervezet két tagjára és a magyarországi selejtezőket szervező Milestone Institute-ra irányította rá a figyelmet, de magára a vitázás művészetére is, aminek magyarországi hagyományai is vannak. 

A hazai disputa két kiemelkedő és meghatározó alakjával, a győztes diákokat felkészítő Balázsy Andrással, a Milestone Institute debate coach, disputatrénerével és Dezsényi Balázzsal disputatréner, tanár, az Engame Akadémia oktatási vezetőjével beszélgettem.

- Hogyan ismerkedtetek meg a vitázás művészetével?

(B. A.) - Az Egyesült Államokban jártam egyetemre, itt ismerkedtem meg a vitázással, és itt próbáltam ki. Az első pillanattól borzasztóan élveztem. Azért álltam vitázónak, amiért az összes többi fiatal, aki okosnak és gyorsnak tartja magát, és persze bizonyítani akartam magamnak. A vitázás segítségével megtanultam rendkívül hatékonyan kutatómunkát végezni - az internet hajnalán, amikor ez a tevékenység még a könyvtárakban folyt. Megtanultam a deduktív érvelést, az intuitív logikát alkalmazni, érvelni. Kialakult bennem egy rendkívül erős empátia, hiszen a vita során bármelyik oldalt tudnom kell képviselni. A vitázás segítségével nem jelentett gondot a rendszerezett gondolkodás, az esszéírás.

Húsz év után hazaköltöztem az USA-ból. A Milestone Institute-tól kerestek meg, tudták, hogy van tapasztalatom a vitázásban. Az interjúm jól sikerült, és fel is vettek. Debate coachként kiépítettem egy programot, megismerkedtem, és felkészültem a vitaformátumokból. A nyertes lányok mellett egy másik csapatot is felkészítettem, ők ötödikek lettek.  

(D. B.) - Még jóval az egyetem előtt, a középiskolában találkoztam a vitázással, amikor korábbi disputások toborozni jöttek a Karinthy-gimnázium angol nyelvű, budapesti vitaversenyére. Nagyon izgalmas dolognak tartottam, ráadásul az angolt is egyedi módon gyakorolhattam vele. Néhány év elteltével az ELTE-n már az egyetemi vitaklubot megalapító csapat tagja voltam. Ezekkel a tapasztalatokkal felvértezve vettem részt később az USA-ban is az ottani egyetemi vitaklub életében.

- Ezek szerint a disputának vannak magyar hagyományai?

(D. B.) - Igen, a kilencvenes évek elején Magyarországon nagy lendülettel indult a vitamozgalom. A kezdetek 1993-ra tehetők, a kilencvenes évek végére a mozgalom majdnem ezer diákot és kétszáz bírót mondhatott magáénak. A vitaklubok létszáma évente száz fővel nőtt. Voltak regionális központok, disputaoktató-tanfolyamok, bíróképzések, szervezett viták és kezdeményezések arra, hogy az iskolai tanterv részévé váljanak ezek a készségek. A kezdeti lendület az utána következő években megtört, de a vitaklubok saját hálózatukkal sok helyen fennmaradtak, köszönhetően a lelkes tanároknak. Jelenleg például Budapesten a Fazekas-gimnáziumban, az Apáczaiban, vidéken a debreceni Ady-gimnáziumban, a pécsi Széchenyiben, Szarvason, sőt Marosvásárhelyen is vannak vitázók és vitaklubok, évente kétszer Kárpát-medencei disputaversenyt is szerveznek.

Sok különálló projekt van, a kérdés, hogyan tudjuk jobban összekötni őket.

- Középiskolás diákokról beszélünk. Tapasztalatom szerint hazánkban a fiatalokkal nem bánunk túl jól, ha arról van szó, hogy meghallgassuk, vagy egyáltalán kikérjük a véleményüket. Miért van arra szükség, hogy a gyerekek megismerkedjenek a vitázással?

(B. A.) - A vitázás rengeteg készséget fejleszt. Egy vitázó gyorsan és kritikusan gondolkodik, megtanulja a koordinált csapatmunkát, képes a deduktív érvelésre. Pszichoanalitikus szemlélettel vizsgálja a másik csapatot és a bírót. És ami rendkívül fontos, a vita fejleszti az empátiát, hiszen egy vitázónak a téma ellen vagy a témáért vitázó politikus szerepét kell felvennie.

A vitához gyors gondolkodás és jó memória kell. Ez utóbbi azért fontos, mert nagyon rövid idő alatt kell reagálni, és hihetetlen mennyiségű adatot, tényt kell előhúzni szinte a semmiből. Mindezt szerkesztetten, tökéletesen, átéléssel elő is kell adni. Ehhez talpraesettség és nagyon éles elme szükséges. Ezenkívül egy jó vitázónak nagyon jó kezdeményezőkészséggel kell rendelkeznie, ugyanis állandó támadásban van.

Mindezek a képességek a tanulás során és a mindennapi életben is szükségesek. A vitázó fiatalokba beléjük ég, hogy érveljenek, az észrevételeiket tényekkel támasszák alá. Nem beszélve arról, hogy tájékozottságra, széles körű ismeretekre tesznek szert. Az én vitázóim, mivel angol nyelven vitáznak, így az idegen nyelvű sajtót követik, tisztában vannak azzal, milyen témák dominálnak, mi történik a világban. Mindent elolvasnak, és fontos, hogy nem egyoldalúan tájékozódnak, hiszen egy kérdést vagy témát minden szemszögből ismerniük kell.  

Jelentős előnye a vitázásnak, hogy gyorsan kialakul a résztvevők önismerete. Egy olyan gyerek, aki képtelen viselni a kritikát, az nem marad sokáig vitázó. Azért is jó, ha okosak és gyorsak. Idegesíti őket, hogy nem voltak jobbak, és tudtak volna jobbak lenni. A vitázó gyerekek tudják, mit érnek, és átlátnak a propagandán.

Minden gyereket ki lehetne élezni, mint egy damaszkuszi kardot. Ha hiányzik a vitakultúra, eltompulnak, pedig egy jó vitázó olyan, mint a sistergő ménkű.

Az USA-ban a vitázók többsége a jogi karon tanul tovább, egy részük pedig politikus lesz. Mondhatjuk, hogy a vitaklubokból kerülnek ki a jövő politikusai, bírái, ügyészei, ügyvédei. A döntéshozó réteg. És a szellemi, politikai elit. Magyarországon is megvan a lehetőség arra, hogy kiképezzük a jövő politikai és értelmiségi elit rétegét.

(D. B.) - A jelenlegi iskolarendszer ahhoz szoktat hozzá, azért járunk iskolába, hogy vissza tudjunk adni információkat. Sokkal kisebb a hangsúly azon, hogy az információkról mit gondolunk, ennek pedig az a hosszabb távú hatása, hogy elkényelmesedünk. Ha egy téma, esemény nem érint minket konkrétan, ha egy kérdés komplexebb, nem vesszük a fáradságot arra, hogy több szempontból megvizsgáljuk. Mivel a mintáink nagy részét az iskolából hozzuk, fontos lenne hozzászokni ahhoz, hogy a gyerekeknek lehetőségük van véleményt formálni. Minél hamarabb el kell hitetni velük, hogy számít a mondandójuk, és arra kíváncsiak is vagyunk. Ez az első lépés. Utána fontos megtanulni, hogy több oldalról megvizsgáljunk egy-egy kérdést, és tudatosítsuk, sokféle szempontnak lehet létjogosultsága. A következő lényeges dolog megtanulni azt, hogyan reagálunk más véleményekre.

Ez egy olyan tanulási folyamat, amiből sokat nyerhetünk. Ha látjuk, hogy egy vitában vagy ellentmondásos ügyben a másik fél hogyan gondolkodik, sokkal hatékonyabban győzhetjük meg. Ha nem is győzzük meg, csak megértjük a gondolkodását, vagy elmagyarázzuk, mi miért gondolkodunk máshogy, akkor képesek leszünk arra, hogy ne az önértékelésünket védjük a vitában. Az egészséges közélethez és személyes kapcsolatainkban is fontos tudni, hogy van hangunk, és másokéra is kíváncsiak vagyunk. Ha mindenki megtanulja ezeket az alapokat, egy megértőbb, konstruktívabb és szolidárisabb társadalomban élhetünk.

- A felsoroltakat a felnőttek is tudják hasznosítani, akár a munkahelyen, akár a magánéletben.

(D. B.) - Így van. Ezek a készségek mind szóban, mind írásban nagyon jól hasznosíthatók. Sokaknál a nyilvános beszéd a halálfélelemmel azonos szorongást vált ki. A határozott, meggyőző beszédről mint készségről sokszor úgy gondoljuk, nem feltétlenül van szükségünk rá, pedig nagymértékben hozzájárul az önbizalomhoz, az önértékelésünkhöz. Nem elég fontos következtetésekre jutni, de meg kell tanulni azokat előadni is. A magabiztos előadás hozzájárul az érvényesüléshez, legyen szó bármilyen értekezletről vagy prezentációról.

A csapatmunka azért fontos, mert itt van lehetőség arra, hogy meglássuk az erősségeinket és a gyengeségeinket. Megtanulunk olyan emberekkel együttműködni, akik másképpen gondolkodnak.

És szót kell ejteni arról is, milyen fontosak a vita közben gyakorolt készségek a médiakritikához, információkritikához: a rengeteg információból, ami ránk zúdul, meg tudjuk állapítani, mi a hiteles, mi a lényeges, melyekre van szükségünk a céljaink eléréséhez.

Semmi akadálya annak, hogy a disputát mint kommunikációs gyakorlatot lehozzuk a saját életünkbe, akár egy baráti társaságban is elkezdhetjük gyakorolni: a téma lehet bármi, ami legalább két oldalról megvitatható. Ezután felosztjuk egymást támogató és ellenző oldalra. Fontos, hogy a végkimenetelről egy semleges fél dönt, aki végignézi a vitát. Mivel nem egymást kell meggyőznünk, rá vagyunk kényszerítve arra, hogy meghallgassuk egymást. Szabjunk időbeli keretet, ki hány percig beszél, és határozzunk meg egy sorrendet, ki mikor szólal meg, majd egyezzünk meg, mi alapján értékeljük az elhangzottakat. Ez már önmagában nagyon jó gyakorlási lehetőség.

A hétköznapi életben sokszor előfordul, hogy megmaradunk az állítások szintjén, és azokat próbáljuk addig magyarázni a másik félnek, míg meg nem érti. A vita alapja azonban az érv, ahol az állítást előbb alátámasztással erősítjük meg, majd elmagyarázzuk, hogyan bizonyítja vagy cáfolja mindez az eredeti tételmondatot. Például mondhatjuk, hogy a városban jobb élni, mint falun (tételmondat). Legyen az érvünk, hogy egy városban többféle munkalehetőség adott (állítás), mivel több vállalat és szolgáltatás van jelen (alátámasztás), ahol pedig több állásból találhatunk megfelelőt, ott jobb élni (magyarázat). De a falu védelmében máris felhozható mondjuk a természetközelség, és az igazi kérdés innentől az lesz, mi alapján tudjuk jól összehasonlítani az érveket. Ezek az igazi viták.

A vita alkalmat ad arra, hogy megértsük, mi mozgatja a másik gondolatait. Egy párbeszédnek jó alapot ad, ha látom, hogy a másik fél milyen előfeltételekkel érkezik, milyen logika mentén gondolkodik.

- András, az oxfordi győzelem után mik a terveid? 

(B. A.) - Izgalmas időszak! Nagyon várom, hogy kézbe vehessem a könyvem! Június 11-én jelenik meg a Mysterious Universe sorozatban. Ez egy sci-fi, a címe: Természetellenes katasztrófa.

Aztán azt akarom, hogy nyerjük meg Worlds Schools formátumban a világbajnokságot. Másodszorra: soha többé nem akarok olyat hallani, hogy valaki világszínvonalon csinál valamit. Én úgy gondolkodom, hogy a világszínvonal az átlag. A mi csapataink igenis legyenek jobbak ennél, legyünk mi a legjobbak a világon egy hosszú ideig. Csináljunk valamit, és abban mi legyünk a legjobbak!

A cikk az ajánló után folytatódik

Ennek érdekében én is folyamatosan fejlesztem magam, tanulok. Nem csak bíráskodom nemzetközi versenyeken, hanem folyamatosan beszélgetek más coachokkal, szakemberekkel, és ami a legfontosabb, hogy nagyon erős az önkritikám.

Minden verseny után felteszem azt a kérdést, mi az, ami nem működött? Az az alapfelfogásom, ha veszítettünk, az miattam van. Ha jobban teszem a dolgom, nem hibáztak volna. Akkor utánanézek, és korrigáljuk. Nekem ez kötelességem. Kötelezettségeim vannak a gyerekek felé. Nem várhatom el tőlük, hogy szénné tanulják magukat egy hihetetlenül kompetitív légkörben, ha én magam nem vagyok hajlandó változni és fejlődni ugyanúgy, ahogy tőlük elvárom.

Akit érdekel a disputa, az alábbi lehetőségek közül válogathat: 

Fotók: Getty Images Hungary

Ahhoz, hogy vitázni tudj, meg kell tudnod szólalni a saját hangodon!

Ezt is szeretjük