5 hetes korukra már szemük sem volt a kiscicáknak

Talán nincs olyan ember, akik a közösségi portálon ne futott volna bele gazdátlan, beteg, sérült állat segítségkérő posztjába. A legtöbben látni sem szeretik az ilyesmit, mondván, minek fájdítsák a szívüket, ha úgyis tehetetlenek, és sietve továbbgörgetnek, esetleg le is tiltják a posztot létrehozó vagy megosztó ismerősüket.

Holott sokszor a legapróbb mozzanat is közelebb vihet például ahhoz, hogy a jelenleg kétmilliós létszámúra saccolt hazai kóbormacska-állományban uralkodó állapotok megszűnjenek, de legalábbis enyhüljenek. Voltaképpen az együttműködésen és az egymásra figyelésen múlik az egész, vallják a Zárjuk be a kóborgyárat! csoport tagjai. És hogy igazuk van, azt az eredményeik bizonyítják: bő három hónapos működésük alatt 30 cica ivartalanítása történt meg, és hat felnőtt, illetve hat kölyök talált gazdára.

Zárjuk be a kóborgyárat!

A csoport az állatvédelem egy kisebb, ám annál fontosabb szeletére, mégpedig a megelőzésre szakosodott, ami ez esetben ivartalanítást jelent. Ez ugyanis az egyetlen módja annak, hogy minél kevesebb olyan kis jószág szülessen, akit senki nem akart, és legyen kénytelen nyomorúságos körülmények között leélni az időt, amit kimértek neki - és ami alatt ivartalanítás híján további több tucat vagy akár több száz hasonlóan nehéz sorsú utódot generálhat.

Magyarországon előtte kifejezetten a kóborállományt célzó ivartalanítással senki nem foglalkozott szervezetten. Leginkább kolóniák gondozói próbálkoznak kordában tartani a létszámot, változó sikerrel, hiszen a lehetőségeik végesek, a macskák pedig szaporák. A csoport egyik alapítóját, Bercsák Nórát - aki egyébként szociális munkásként dolgozik, illetve sokáig foglalkozott közösségfejlesztéssel - megrázó tapasztalások késztették cselekvésre.

- Nem voltam nagy macskabolond, de volt két veteránom, egyikük felnőttként befogadott utcacica, illetve néha vállaltam ideiglenes befogadást, így ismerkedtem meg pár "őrült " macskással - meséli. - Nyáron a józsefvárosi piac felszámolásánál segítettem nekik az ott élő cicák becsapdázásában.

Már dózerolták a bódékat, úgy könyörögtük be magunkat… Akkor mutatott az egyikük egészen kicsi, mumifikálódott cicákról készült képeket. Ez jelentette az utolsó cseppet a pohárban, meg azok a fatelepen született, öthetes babák, akiknek macskanátha következtében mindkét szemét ki kellett operálni. Akiket nem várnak, azoknak nem szabad a világra jönniük.

Indulhat a projekt

A csoportban bárki kérhet segítséget akár magányos kóbor cica, akár kolónia ivartalanításához, ám a tagok csak akkor tudnak segíteni, amennyiben valaki - például maga a bejelentő - a tervezést és a közreműködők összefogását vállalja. Ha mindez megvan, indulhat is a szabályos projekt, a helyszín és a kapcsolattartó megadásával, a feladat meghatározásával.

Mi kell a projekt sikeréhez?

Először is állatorvos, aki - lehetőleg kedvezményesen - vállalja az ivartalanítást, illetve adományok a műtéti költségek fedezésére.

Kell ideiglenes befogadó, ahol a műtét után néhány napig lábadozhat egy-egy cica - elég lehet akár pár négyzetméter is, ahol elfér egy nagyobb ketrec. Kellenek továbbá önkéntesek, akik hajlandóak részt venni a kevéssé együttműködő egyedek becsapdázásában, illetve fuvarosok, akik befogadóhoz-orvoshoz szállítják az érintetteket. Vagyis mindenki azt teheti hozzá, amiben jó, vagy ami módjában áll - anélkül, hogy aránytalan áldozatot kellene hoznia.

- Nincsenek még bejáratott, szerteágazó kapcsolataink, de azon munkálkodunk, hogy legyenek - folytatja Bercsák Nóra. - Több állatorvos biztosított minket a támogatásáról. Rugalmasak, nem kell előre lefoglalnunk időpontot, ami sokszor lehetetlen, hiszen nem tudni, mikor ül bele a macska a csapdába, és igyekeznek az áraikat is megértőbben alakítani.

A Kistigris cicamentés nem egy alkalommal segített. Ha kölyökcica is érintett volt egy-egy befogásnál, és éppen van szabad hely, azonnal fogadták, vállalva a gazdakeresést és az ellátást - többen így kerültek gazdihoz.

A pénzügyi fedezet, mint minden más területen, itt is központi kérdés. Igyekszünk a legolcsóbb megoldást választani, de támogatók nélkül nem létezik legolcsóbb megoldás sem. Nagyon kis összegekről beszélünk - száz forintokról, ha sokan adnak. Ez az egésznek a kiindulópontja. A csoportot pedig rendszeresen tájékoztatjuk, így bárki láthatja, melyik cicának hogy alakult-alakul a sorsa, és hogy minden egyes fillér arra ment, amire az adományozók szánták.

Nagyban csinálni

A csoportnak jelenleg három-négy tucat aktív tagja van. Szeretnének mind inkább megerősödni, egyrészt, hogy a vidéki mentők még nagyobb arányban kapjanak segítséget - eddig három nagyvárosban volt projektjük -, másrészt terveik között szerepel például az önkormányzatokkal való együttműködés - lobbizni pedig leginkább a mind eredményesebb működés fényében lehet. Az elképzelés korántsem utópisztikus: nálunk nyugatabbra a nemkívánatos populáció kialakulásának megelőzése jellemzően állami feladat.

Nem is kell nagyon messzire mennünk jó példáért, Bécsben például önkormányzati mobil ivartalanító állomások működnek, aminek köszönhetően alig látni kóbor macskát az osztrák főváros utcáin. Pár tízmillió forintból hazai pályán is hasonló eredményt lehetne elérni.

Ezért ivartalanítsd a saját cicádat is!

Sokan merő sajnálatból nem ivartalanítják a saját cicájukat, attól tartva, hogy a beavatkozás hátrányos következményekkel jár az állatra nézve. Valójában ennek az ellenkezője igaz - az a gazdi, aki ódzkodik a műtéttől, mondván, hogy lakásban tartott kedvence úgysem tud szaporodni, legjobb szándéka ellenére annak megbetegedéséhez, sőt, a halálához járulhat hozzá.

- Az ivartalanítás az állatvédelem alapköve, ez vonatkozik a gazdás és a kóbor állatokra is - mondja Héjjas Barbara állatorvos. - Gyakorlatilag minden nem tenyésztésre szánt macskát ivartalanítani kellene. Erre a legmegfelelőbb életkor az ivarérés, tehát a 6 hónap előtti időszak, de 6 hetes kortól bármikor elvégezhető a műtét. Minden beavatkozás kockázattal jár, de ez egészséges macskák esetében annyira minimális, hogy igazából csak a műtét hasznáról beszélhetünk. Jó az állatnak, jó a gazdának és jó a környezetnek is. A nem ivartalanított nőstény macskáknál gyakori a méhgyulladás, akár a gennyes méhgyulladás, ami igen súlyos állapothoz vezethet, illetve sokszor találkozunk emlődaganatos elváltozásokkal is. A nőstények viselkedése eltérő mértékben, de biztosan megváltozik az ivarzás alatt, tolakodókká, néha kifejezetten agresszívvá is válhatnak, miközben folyton nyávognak, és mindenáron igyekeznek felhívni magukra a figyelmet, ami valljuk be, nem tesz jót a családi békének.

A kandúrok is jócskán megszenvedik az ivarzás körüli időszakot. Lakásban tartott ivaros macskák jelölgethetnek, ami igen kellemetlen, ráadásul ha túl későn ivartalanítjuk kedvencünket, rossz szokásként meg is maradhat ez a viselkedésforma. Alaptalan tévhit, hogy az ivartalanítás okozná a kandúrok alsó húgyúti szindrómáját. A betegséget leíró szakirodalomból egyértelműen kitűnik, hogy a betegségnek nincs köze az ivartalanításhoz, mivel azt tartási és takarmányozási körülmények okozzák, genetikai hajlam lehet rá, és nagyon nagy szerepe van kialakulásában a stressznek. A rejtett heréjű kandúrokat mindenképpen ivartalanítani kell, hogy a hasüregben maradó herék ne daganatosodjanak el.

Az ivartalan kandúrok sokkal nyugodtabbakká válhatnak. Bár továbbra is védik területüket, de nem csatangolnak olyan messzire, kevesebbet harcolnak más macskákkal, és így kevésbé vannak kitéve a komolyabb sérülések és különféle betegségek veszélyének.

A műtét nem okoz személyiségbeli változást sem, inkább csak magatartásbelit - a macska ugyanaz a macska marad, csak nyugodtabbá és kiegyensúlyozottabbá válik. Az elhízás is megelőzhető: körülbelül 30%-kal csökkenteni kell a kalóriabevitelt.

Nincs kifogás

Aki pedig azt gondolja, nyugodtan csajozhat-pasizhat az állata, majd keres a szaporulatnak gazdit, akarata ellenére is a kóbormacska-állományt gyarapítja. Hiszen ki tudja garantálni azt, hogy a szóban forgó jószágok majdani kölykei - aztán meg azoknak a kölykei, és így tovább - ugyancsak megfelelő helyre kerülnek? Egy részük minden bizonnyal az utcán végzi, holott párzási időben már így is napi öt-tízezer kiscica születik, és csak 10%-ukat tudják jobb körülmények közé helyezni, 90%-uknak a nyomorúságos kóborélet jut.

Mindemellett a kijárós macskák fokozottan ki vannak téve az olyan biztosan halálos kimenetelű betegségeknek, mint a fertőző hashártyagyulladás (FIP), a leukózis (FELV) és a macska-AIDS (FIV), utóbbi ellen ráadásul vakcina sem létezik hazánkban. Semmi, de semmi nem indokolja tehát az ivartalanítás mellőzését. Az igazi állatbarát elvégezteti a műtétet, és ezzel nemcsak a saját kedvencét óvja, hanem lényegében sok ezer vagy akár tízezer másikat ment meg - megelőzve, hogy teljesen feleslegesen világra jöjjenek.

A mentett cicákról készült fotókat a Zárjuk be a kóborgyárat! csoport bocsátotta rendelkezésünkre.

• betegség
• fertőzés
• adomány
• macska
• műtét
• jótékonyság
• érdekességek a világból
• állatvédelem
• Terasz