A hely, ahová kipányvázták a Napot: Machu Picchu titokzatos romvárosa

Az Andok mesés vonulatai között, nehezen megközelíthető helyen terül el a régészeti szempontból igen izgalmas egykori inka romváros, Machu Picchu, melyet 1450 táján Pacsakutek Yupanki inka király építtetett.

1911-ben fedezte fel a Yale Egyetem Peruban nézelődő régészcsoportja, akiket egy helyi, Arteaga nevű földműves vezetett el a romokhoz. Először azt hitték, Manko inka király utolsó menedékére leltek, de hamar kiderült, hogy tévedtek.

A romokat azóta megszabadították az azokat benőtt növényzettől, de az álláspont is változott valamicskét, milyen létesítményről van szó. Bár városnak vélték, a ma érvényben lévő elképzelés inkább arra hajlik, hogy annak ellenére, hogy volt lakónegyede, Machu Picchu valójában egy előkelők számára létesített komplexum templomokkal, obszervatóriumokkal és palotákkal. A hely a Nap tiszteletére is szolgált.

Mindenkinek ugyanaz jut eszébe

Falait nézve, bárki áll is meg előttük, aki látott már más inka építményeket, rendszerint mindenkinek ugyanaz jut eszébe: már láttunk ilyet valahol. A jellegzetes inka építéstechnika jelenik meg ismét: száraz falazású - kötőanyag nélküli -, szabálytalan alkotóelemekből összerakott falak övezik Machu Picchut.

A kérdés újfent ugyanaz: vajon miért épp ilyen, ha látszólag bonyolult követni a szabálytalan formák vonalait, és egyáltalán hogyan csiszolhatták ennyire pontosra az elképesztő keménységű, hatalmas, vörös gránittömböket? Annyit tudni, hogy azok egy közeli kőfejtőből valók, és feltehetőleg ott is munkálták meg őket.

Három szent hely

A város három jelentős szent helyet foglal magában. Az Intihuatanát, a Naptemplomot és a Háromablakos templomot. Az Intihuatanát más néven úgy hívják, a hely, ahová kipányvázták a Napot. Ide a Szent térnek nevezett tisztásról hatvan lépcsőfok vezet fel. A hegycsúcson álló gránitsziklából oltárt, arra egy 36 centi magas kőoszlop-napórát készítettek. A téli napforduló idején rituálét tarthattak itt fent, melynek keretében szimbolikusan az oszlophoz pányvázták a Napot annak reményében, hogy az majd a következő napfordulókor ismét visszatér.

A Naptemplom félkör alaprajzú, kétszintes torony oltárral és a tetején egy mélyedéssel, melyet a nyári napfordulókor világított meg a Nap. Ez feltehetőleg csillagvizsgálóként, rituális helyszínként szolgálhatott. Tövébe alakították ki a Királyi sírt, mely egy barlang, falain szépen megmunkált kőlapokkal, benne pedig egy trónnal, melyre szimbolikus ajándékot helyeztek. A Főtemplom négyszögletes épület, négy méter magas, paralelepipedon alakú kőoltárral.

Amerre a szem ellát, Machu Picchu oltárokkal, rituális helyszínekkel beépített 13 négyzetkilométere fantasztikusan izgalmas anyagot szolgáltat az ott vizsgálódó régészek számára. Aki teheti, turistaként is érdemes ellátogatnia a régi inka romvárosba.

• misztikus hely
• régészet
• Terasz