Ezt neked is látnod kell!

London? Igen, London. Az hát: sült krumpli, hal, tea, pocsék kaja és idő, Mary Poppins. London! - hangzik el Guy Ritchie Blöff című filmjében Anglia lenyűgöző fővárosának velős, lényegre törő, ám egyszerre félrevezető jellemzése. Hiszen izgalmas kalandozásaink során mindvégig ízig-vérig nyár volt, megállás nélkül tűzött a nap, eső pedig egyetlen csepp sem esett.

Az autentikus látnivalókon túl London immáron évtizedek óta a könnyűzenei élet egyik legfontosabb fellegvára is. Aki tehát csak egy kicsit is szereti a zenét, annak előbb-utóbb érdemes felfedeznie a nyüzsgő világváros zenetörténeti helyszíneit, melyekből bizony bőven akad Londonban. Stadionok, arénák, stúdiók, zenésztanyák és neves utcák, melyekhez mind-mind valamilyen fontos könnyűzenei esemény vagy híres személyiség egykori jelenléte kötődik.

London calling

Londoni utunkra a magyar könnyűzenei élet két kiemelkedő alakja kísért el bennünket: Németh Juci, a Nemjuci énekesnője, illetve Kardos-Horváth János, a Kaukázus együttes frontembere.

A WizzAir járatával utaztunk a brit fővárosba. A repülőutat többen alvásra fordították, Jucinak például koncertje volt előző este, így nem mondhatta el magáról, hogy sokat pihent volna az utazás előtt. Londoni tartózkodásunk alatt a Danubius Hotel Regents-ben szálltunk meg.

Angol zenei élmények

Koradélután az O2 arénát kerestük fel, ahol olyan világsztárok adtak már koncertet, mint Tina Turner, Elton John, Britney Spears vagy a Metallica, de a pop királyának, Michael Jacksonnak is itt lett volna a turnéja.
Az O2 épületkomplexuma adott helyet a British Music Experience nevű interaktív kiállításnak is, mely a brit könnyűzene félévszázados történetét mutatta be a legújabb technikai vívmányok segítségével. Csapatunk tagjainak lenyűgöző audiovizuális élményben volt részük, miközben kíváncsian fedeztük fel a 14 termet.

Juci és Janó külön örült, hogy mindenféle hangszert ki lehetett próbálni, a zenélni nem tudóknak pedig egy program segített néhány percben elsajátítani a dobok, gitárok és egyéb hangszerek kezelésének alapjait.

A könnyűzene temploma

Este a Brixton Academy felé vettük az irányt, amiről Juci elmesélte, hogy amikor Londonban élt, gyakran itt hallgatta a legjobb zenekarokat. Előfordult, hogy a koncertterem előtti tömegben ácsorogva a kezébe nyomott valaki egy jegyet.

Mi is megtapasztalhattuk ezt az utánozhatatlan élményt az Eagles of Death Metal koncertjén. Tele volt fiatalokkal a Brixton Academy környéke, ahol olyan neves előadók léptek már fel, mint a Faith No More, Dido, Moby vagy a Motörhead. Az 1998-ban alapított Eagles of Death Metal a nevével ellentétben egyáltalán nem death metalt játszott, stílusukat ugyanis a garázs-rockba sorolják. Az énekes, Josh Homme számos együttes alapító tagja, többek között zenél a Queens of the Stone Age-ben és a Kyussban is. Ért hozzá, hogyan hozza lázba a közönséget. A koncert annak ellenére fantasztikus élmény volt, hogy nem ismertük kívülről a számokat.

Rockbusz

Másnap délelőtt a hotel előtt már várt bennünket Mike, aki egy különleges londoni rocktúrán volt az idegenvezetőnk.

Útközben megállás nélkül záporoztak az olyan zenészek nevei, mint Paul McCartney, Sid Vicious, Mick Jagger vagy Eric Clapton, csak tátottuk a szánkat. A túra azonban Mike számára is élmény volt, büszkeséggel töltötte el, hogy végre nem laikusokat kalauzol London zenei csemegéi között, hanem két profinak mutathatja meg őket.

Németh Jucival meg is vitatta, milyen jó volna egyszer az Abbey Road-i stúdióban lemezt készíteni, ahol a Beatleshez hasonló óriások dolgoztak. Mi csak kapkodtunk a fejünket, hiszen a többórás utazás során szemügyre vehettük a Chelsea Potter nevű pubot, ahol Bob Dylan húzza meg magát, ha Londonban tartózkodik, de láthattuk a Led Zeppelin gitárosa, Jimmy Page templomot idéző házát is.
Felfedezőutunk azonban tartogatott még bőven élményeket, hiszen megálltunk többek között Thom Yorke - a Radiohead énekese - stúdiója és Freddie Mercury Garden Lodge-i háza előtt, ahol a Queen együttes énekese élete utolsó éveit töltötte.
Juci elmesélte, hogy Mercury halála miatt lett belőle tulajdonképpen énekesnő, ugyanis minden vágya az volt, hogy ő is felléphessen a legenda emlékkoncertjén. A túra az ikonikus Abbey Road-on ért véget, ahol többször is átsétáltunk a zebrán, de arra is jutott egy kis időnk, hogy bepillantsunk a legendás stúdióba, ahol olyan együttesek rögzítették lemezeiket, mint a Beatles, a Pink Floyd vagy a Red Hot Chili Peppers.

Mamma mia!

Este a Prince of Wales Színház felé vettük az irányt Janóval, ahol telt ház előtt játszották a Mamma Mia! című musicalt. A népszerű brit színdarabot Catherine Johnson írta, és az ABBA örökzöld slágereire épül. A londoni előadás hangulata üdítően friss volt, a nézőtér tele volt fiatalokkal, akik már az első sláger, a Money, Money, Money közben ütemesen tapsolni kezdtek. A musicalből készült görögös hangulatú film szinte megegyezett az itt látottakkal. A mindenki által kívülről fújt slágerek, a ma már viccesnek tűnő ruhákban brillírozó parkettkirálynők jelenete és természetesen a szerelmi történet garantálta a széles mosolyt az előadás alatt. Sokkal különlegesebb élmény volt a filmnél a musical, főként a közönség miatt, aki együtt élt és mozgott a zenével, az előadás végére pedig már a székekből felpattanva táncolt minden idők legjobb diszkóslágereire.

Nem véletlen, hogy az előadás végén Janó finoman megjegyezte, hogy a sírva vigadó magyar zenékből milyen nehéz lenne egy hasonlóképpen életigenlő musicalt összeállítani.

Az ABBA táncra hívó slágerei után még muszáj volt elfogyasztanunk egy igazi angol sört a pezsgő éjszakai élet legfőbb helyszínén, a Sohóban. (%oldalmero(419439,315631)%)

• koncert
• színház
• kultúra
• zene
• Terasz