Bugyikat dobáltak a színpadra a nők, amikor Liszt Ferenc zongorázott: hisztérikus rajongás övezte a zongoraművészt

Elvis Presley, Michael Jackson, Freddie Mercury, Marilyn Monroe, Liszt Ferenc - mi a közös bennük? A válasz egyszerű: mindannyiukat mániákus rajongás övezte a maguk korában.

A történelem folyamán valószínűleg számos rocksztár is megirigyelte volna azt a hisztérikus imádatot, mely az 1840-es években Liszt Ferenc magyar zeneszerző-zongoraművészt körülvette.

Liszt Ferenc rajongói

Liszt Ferenc 1811. október 22-én született az akkoriban a Magyar Királysághoz tartozó Doborján községben egy számadó juhászként dolgozó amatőr zenész és egy pékmester lányának egyetlen gyermekeként. Betegeskedő fiú volt, ám zenei tehetsége már korán megmutatkozott, hatéves kora körül magától tanult meg kottát olvasni és írni, valamint zongorázni. Apja mindvégig támogatta a zenei fejlődésében, taníttatta őt.

Az édesapa, Liszt Ádám Esterházy II. Miklós herceg szolgálatában állt, akitől anyagi támogatást remélt a tehetséges fiú számára, akár többletmunka fejében, ám kérvényeit mindannyiszor elutasították. Néhány nyilvános fellépést követően azonban a csodagyerekre felfigyelt a közönség, egyre több arisztokrata támogatót szereztek a fiatal Ferenc taníttatásához, és a családi vagyont is pénzzé tették, így a szolgálatot felmondva Bécsbe költözhettek.

Beethoven csókja és az új Mozart

Bécsben először Beethoven egyik tanítványa, Carl Czerny tanította őt, felismerve a benne megbúvó zsenialitást, jelképes összegért cserébe. Az apa irányította a tinédzserkorú fiú zenei karrierjét, több országban turnéztak, közben egyre többek számára vált nyilvánvalóvá megkerülhetetlen tehetsége. Paer és Salieri is tanította, zenei pályafutása akkor indult be igazán, amikor a legenda szerint egy hangversenyén megjelent Beethoven is, és elismerésül homlokon csókolta Lisztet.

Pesten 1823. május 1-jén tartott először koncertet, ezt több is követte, hatalmas sikerrel. Még ebben az évben Párizsba utaztak, ahol az első nyilvános koncerttel ünnepelt sztár lett, az új Mozartként emlegették, később Angliában és Svájcban is turnézott.

A fiatal Liszt 15 éves korában lelki hullámvölgybe került, a hirtelen jött sztárságból szabadulni kívánt, és apját látta felelősnek abban, hogy gyermekkorában belekényszerült ebbe a fényes, úri világba, ahogy ő fogalmazott: „művész-háziállatként”. Liszt Ádám próbálta a pályán tartani a papi hivatás felé vágyakozó zeneszerzőt, ám Franciaországba utazva ő maga elhunyt. A gyermeket megviselte az apa halála, visszavonult a színpadról, inkább oktatott és tanult, művelődött.

Zenei karrierje néhány évvel később teljesedett ki, az 1830-as (júliusi) francia forradalom idején állt talpra lelkileg. Művészetére hatottak közeli barátai, így Hector Berlioz és Frédéric Chopin, de Niccolò Paganini hegedűstílusa, valamint Mendelssohn és Schubert darabjai is. Sokáig jó barátként tekintett Richard Wagnerre is, akivel azután romlott meg kapcsolata, hogy Liszt akkor házasságban élő lánya, Cosima elhagyta családját a német zeneszerzőért.

Lisztománia

Liszt minden koncertjével egyre nagyobb rajongótábort szerzett, egy turnéja során értesült az 1838-as pesti árvízről, amelyet követően Bécsben nyolc koncertet adott a károsultak javára, bevételeiből 24 ezer forintot adományozott jótékony célokra, de számos más jó ügyet is támogatott zenéjével. Körútja során zenélt többek közt Itáliában, Franciaországban, Németországban, Angliában, Dániában, Hollandiában, Belgiumban, Lengyelországban és Oroszországban is. Ekkor élettársa Marie d’Agoult francia írónő volt, akitől három gyermeke született. Kapcsolatuk 1844-ben ért véget, miután a zeneszerző számos szerelmi afférjára fény derült a nyilvánosság előtt. 

A rajongás hisztérikus méreteket öltött a koncerteken az 1839-ben kezdődő, nyolc éven át tartó turnéján. Fellépéseiből rengeteg bevétele származott, melyekből sokat jótékonykodott. Az őt övező imádat külön fogalmat is kapott: a lisztománia kifejezés Heinrich Heine nevéhez köthető, aki egy 1844-es írásában használta először ez elnevezést az eksztatikus hisztériára, amivel a zenészt fogadták mindenhol.

A rajongás a későbbi rocksztárokéhoz volt hasonlatos: koncertjein nők és asszonyok dobálták be fehérneműiket, kendőiket, esetleg virágokat. A színpadon óriási átéléssel és szenvedéllyel játszott, nem akadt olyan a közönségben, akit nem ragadott magával a lendülete. A legendák szerint akkora hatással volt a hallgatóságára, hogy volt, aki az eufóriában eszméletét is vesztette.

Heine mániaként, mentális zavarként utalt a lisztomániára, ami egyébként az orvosok figyelmét is felkeltette, egyfajta epilepsziás roham és ennek gyors terjedésének lehetőségét vizsgálták. Később is akadtak olyan kutatások, melyek azt elemezték, hogy a gyors és lendületes zenejáték elektromos neurológiai változást generálhatott-e az agyakban. Bárhogy legyen is a valóság, a kivételes zenei tehetsége és a közönségre gyakorolt hatása mellett senki nem mehetett el szó nélkül.

1848-ban Weimarban telepedett le, ahol udvari karmesterként kezdett dolgozni, és számos híres zeneművet komponált. Szerelmi életét még egy nő határozta meg, Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegnő, ám a férjezett asszony nem kapta meg a pápa engedélyét a házasság egyház előtti felbontására, így hivatalosan sosem köthették össze életüket, a férfi pedig később belépett az egyházi rendbe.

Később Rómába utazott, de Budapesten is sokat tartózkodott, ahol a Zeneakadémia elnökévé nevezték ki. Németországban halt meg, 1886-ban, az ünnepelt zenész 74 éves korában.

Hogy nézhetett ki Mozart?

Különös, de Mozart minden portréján más arcvonások fedezhetők fel.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• liszt ferenc
• zene
• zeneszerző
• művész
• művészet
• művészettörténeti érdekesség
• zenész
• rajongó
• Terasz