Az 5 legrosszabb film, amit valaha láttunk

Filmek ezreit forgatják évente világszerte, és ugyanennyi lepi el időről időre a mozikat és a videotékákat. Jobbnál jobb alkotások - mondhatnánk, de sajnos nem tehetjük. Egy részük ugyanis még arra sem érdemes, hogy az ember a kezébe vegye a tokját a tékában.

Ennek ellenére sokan beleszaladnak néhány erősen citromdíjas alkotásba, az pedig már csak az idegek strapabírásán múlik, hogy egyáltalán eljutnak-e a film végéig. Mi többé-kevésbé eljutottunk, ám örökre az emlékezetünkbe véstük néhányukat, amelyek csaknem kiverték a biztosítékot.

Gyilkosság keringővel

András legrosszabbja: Szalagavató

Az amerikai horrorfilmgyártást nem lehet elégszer ostorozni, hiszen egyre látványosabban fullad bele az ötlettelenség süppedős mocsarába. A forgatókönyv-íróknak és rendezőknek mintha egyetlen eredeti ötlete sem volna már évek óta, ezért aztán nem csinálnak mást, mint serényen újra feldolgozzák nemcsak saját régi klasszikusaikat, de a távol-keleti depressziós-ijesztgetős filmeket is.
Ebbe a kategóriába tartozik a Szalagavató is, amely az 1980-as Prom Night című kaszabolós bűnrossz újrája. A remake ugyanazt a történetet tálalja, mint az 1980-as eredeti: a szalagavatón egy ismeretlen gyilkos elkezdi leöldösni a bulizni vágyó fiatal lányokat és fiúkat. Habár a sztori vérfagyasztó mészárlást ígér, ettől a filmtől senki sem reméljen vért. A korhatáros besorolás miatt ugyanis a kamera mindig félrenéz, amikor az arcpirítóan tehetségtelen színészpalánták végzetüket lelik a bálon. A hangulat pedig mindeközben olyan, mintha csak az MTV egyik idegesítő Super Sweet 16 epizódját nézné az ember.

Vígjáték humor nélkül

Lilla legrosszabbja: Tök alsó - Európai turné

A mai napig nem tudom, hogy sikerült rávenni a Tök alsó - Európai turné című opusz megtekintésére. Az igazat megvallva, nem vagyok rá túl büszke, és igyekszem is a multiplex nyári hőséggel szemben nyújtott hűs levegőjére fogni a dolgot.
A lemenni kutyába típusú vígjátékok eme jeles példánya az akváriumtisztító, mellékállásban pedig dzsigolóként tevékenykedő Deuce Bigalow európai kalandjait regéli el. Útja során naiv, de aranyszívű hősünk ordenáré humorral, és a szó szoros értelmében gyomorforgató jelenetekkel körítve küzd meg igazáért és szíve meglehetősen abnormális választottjáért.
Annál, hogy a film miért döntött bevételi rekordokat, csak az nagyobb rejtély, hogy miként sikerült rá forgalmazót és rendezőt találni. Aki megnézi, magára vessen.

Kétórányi szenvedés - csajoknak se

Erna legrosszabbja: Szex és New York

Bár a Szex és New York az egyik legtrendibb film manapság, számomra hatalmas csalódást okozott. Hosszú ideje ez volt az első film, amit képtelen voltam végignézni.
Megrögzött Szex és New York-függőként január óta vártam a júniusi bemutatót, de bár ne tettem volna. Abban a több mint két órás szenvedésben annyi poén nem volt, mint a sorozat leggyengébb részének 25 percében. Az elvileg felnőtt nőknek szóló film Amerikai pite szintű poénokra alacsonyodott le, a történet pedig maga is vontatott. Logikátlan, miért bocsát meg Carrie Bignek, Miranda viszont miért nem Steve-nek. Azt pedig, hogy Samantha azért dobja ki a pasiját, mert ötven évesen is hajtja a vére, a nők lealacsonyításának érzem, mint ahogy azt is, hogy Charlotte-nak annyi szerepe van csupán, hogy elfolyik a magzatvize.
Pedig a könyv és a film eredeti üzenete is éppen az volt - lenne -, hogy nem a férfiaktól kell függővé tenni magunkat: a nők megállnak a saját lábukon. Csak remélni tudom hogy a Jóbarátokkal nem kísérleteznek majd...

Nagy nevek, szánalmas végeredmény

Ági legrosszabbja: Vadidegen

Halle Berry és Giovanni Ribisi neve akár garancia is lehetne egy jó filmre. Lehetne, én azonban mélységesen csalódtam. A-kategóriás színészek - az előbbiekhez csatlakozik Bruce Willis - és Z-kategóriás forgatókönyv jellemzi a Vadidegen című thrillert, amin borzongani nem, kínunkban röhögni azonban lehet.
Halle Berry egy újságírónőt alakít, akinek visszadobják a nagy sztoriját, de szerencsére gyorsan akad más. A leleplezést ígérő informátor ugyanis nem túl szép állapotban kerül elő a kikötőből. Halle a sztori után indul, Bruce Willis-be ütközik, csábít és nyomoz segédje, Giovanni társaságában a kínos végkifejletig. Hiteltelen alakítások, idegesítő főhősnő és ostoba szereplők - senkinek nem ajánlom. Aki mégis megnézi, annak a mobiltelefon-jelenetre szeretném felhívni a figyelmét.

Tényfeltáró borzalom

Pálma legrosszabbja: Megetetett társadalom

Nem vagyok egy Amerika-rajongó, így kifejezetten kedvelem azokat a filmeket, amelyek az elkényeztetett, mindennel megetethető amerikai társadalomról szólnak. Hogy Michael Moore könyvei és filmjei teljes mértékben a tényekre épülnek-e, nem tudom, mindenesetre szórakoztat a tengerentúliak butasága a Moore-féle szemszögből bemutatva.
Éppen ezért nem volt kérdés, hogy Richard Linklater Megetetett társadalom című filmjét kivegyem-e a tékából. Bár ne tettem volna...
A tényfeltáró alkotásnak nevezett rágógumi, amelyben a főhős egy gyorsétteremlánc alkalmazottjaként útra kél, hogy kiderítse, valóban az van-e a hamburgereikben, amire még rémálmaiban sem gondolna, egyszerűen kínszenvedés. Két órás unalom gusztustalan jelenetekkel, rossz poénokkal, és az amerikai társadalomnak tartott görbe tükörrel. Ez utóbbit azonban valahogy nagyon rosszul használhatta mind a forgatókönyvíró, mind pedig a rendező, az eredmény ugyanis tényt aligha tár fel.

Arra azonban tökéletes, hogy a néző kedvét jó időre elvegye az ehhez hasonló ál-tényfeltárásoktól. A kérdés már csak az, vajon kit és mi indított arra, hogy Arany Pálmára jelölje?!

• kultúra
• szabadidő
• szórakozás
• szerintünk
• film
• bizarr
• humor
• Terasz