Segíteni akartak a látássérült nőnek a buszon, de rossz vége lett - Fontos kéréssel fordul az emberek felé

Természetes reakció, hogy ha az ember úgy ítéli meg, hogy valaki támogatásra szorul, a segítségére siet. Ám a vakvezető kutyáikkal közlekedő látássérültek arról számolnak be a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolának, hogy gyakran sajnos balul sikerülnek a jó szándékú próbálkozások. Egy megrázó esemény után Bartus Barbara fontos kéréssel fordul a látó emberekhez. Ez az ő története, a saját szavaival.

A vak, mozgássérült nő nagyon megijedt, amikor lerántották a buszon. Hiába volt segítőkutyája, valószínűleg őt is megrángatták, ezért a hölgy elesett. Nem bűnügyről van szó, hanem a tévesen értelmezett segítségadásról, pedig egy vakvezető kutya önállóságot és biztonságos közlekedést jelent, amennyiben hagyják dolgozni.

Amikor a segítség többet árt, mint használ

- Ma szállunk fel a buszra Demi kutyámmal Budapesten. Kiadom neki az utasítást: „Ajtóhoz, kutyuskám!” - oda is megy, fel is szállunk. Mondom neki: „Helyet keres!” - a kutyám elindul, mire érzem, hogy legalább két kéz megragadja a karom, persze azt, amelyikkel a hámot fogom, elkezdenek húzni és érzem, hogy a kutyámat is húzzák.

Erre kibillentem az egyensúlyomból, és ráestem Demire. Mikor éreztem, hogy borulok, kirántottam a fogó kezekből a karom, és megpróbáltam a kezemre esni, megtartani magam, hogy ne teljes súllyal essek a kutyámra. Ezután, nem tudom hogyan, de valahogy úgy pördültem, hogy a fenekemre érkeztem. Demikémet csak kicsit rúgtam meg, szerencsére nem lett baja.

Na, miután földet értem, megint elkezdtek felrángatni, mire kicsit dühösen mondtam, hogy hagyjanak már felállni. Erre megszólalt valaki, hogy ő az előbb csak segíteni akart, hogy odamenjek az ülőhelyhez, mire én mondtam neki, hogy a segítségével most többet ártott, mint használt, és ebből nagy baleset lehetett volna. Végül felálltam, és helyet foglaltunk Demivel.

Fontos kéréssel fordul az emberekhez Barbara

- Arra kérem a kedves embereket, hogy nekem csak akkor segítsenek, ha kérem. Ha valahova felszállok, és Deminek mondok valamit, akkor se őt, se engem ne rángassanak. A kutyám tudja a dolgát, de ha rángatnak, és elvesztem az egyensúlyom, ez lesz az eredménye, vagy esetleg egy komoly baleset.

- Tudom, hogy mások segíteni szeretnének, de vakként, ha csak úgy megragadják az ember karját szó nélkül, az ilyen apró vagy esetleg nagyobb balesethez vezethet. Én teljes mértékben bízom a kutyámban, de ha rángatnak minket, azzal a kutyát a ritmusából billentik ki. Még jó, hogy ő ki tudja az ilyeneket zárni, hamar visszatér a munka ritmusához, és ugyanúgy dolgozik, segít nekem. De ha engem rángatnak, én vak mozgássérültként kibillenek az egyensúlyomból, és elesek.

Ha az emberek segíteni szeretnének, akkor abban tudnak, hogy ha megkérdezem a megállóban, hogy hányas busz érkezik, akkor megmondják, amit nagyon szépen megköszönök, mert nagy segítség. A busz számának kérdését az okostelefonom és a közlekedési társaság alkalmazásának segítségével is megpróbálom megoldani, legtöbbször sikerrel.

Zenehallgatók, figyeljenek!

- Van még egy kedvenc közlekedési szituációm: utasok kontra ajtóban álló zenehallgató utas, aki úgy dübögteti a fülében a muzsikát, hogy azt a fél busz hallja. Amikor többedmagammal már szinte ordítani kell, hogy le akarunk szállni legalább nyolcan, legyen szíves, menjen arrébb az ajtóból. Ilyenkor nem érti a kedves, reggeli, muzsikáló utastárs, hogy mi a problémánk.

Az is bosszantó, amikor eggyel tovább kell mennem a zenehallgatók miatt, mert nem áll el az ajtóból, hogy le tudjon a másik szállni. Csak egy kérdésem lenne hozzájuk: az utazás idejére nem lehetne elszakadni a muzsikától vagy csak a fél fülbe berakni a fülhallgatót, hogy a környezetét is észlelje?

Nem jó senkit taszigálni, tuszkolni, főleg, ha nem lát az illető

- Én csak alacsony padlós járművekre tudok felszállni biztonsággal, de már ott sem az első ajtónál: azt inkább elkerülöm, ha csak nem ott kötelező felszállni. Azért, mert az útitársak folyamatosan a sofőr mögötti magas ülésre akarnak feltuszkolni, és minden egyes alkalommal el kell magyaráznom, hogy oda nem tudok fellépni. Ezt elkerülendő már nem a megálló táblánál állunk meg Demivel, hanem inkább arrébb megyünk, mert tudom, hogy a buszokon a második ajtónál alacsonyak az ülések, és nem kell fellépnem sehová.

- Kedves Emberek! Köszönöm, hogy elolvastátok panaszáradatomat, kérem, tartsátok be a kéréseket a balesetmentes közlekedés érdekében - zárta közleményét Bartus Barbara.

Csodálatos módon talált rá kutyájára a látássérült nő - Megható a történetük

A fehér bot napjának alkalmából ismerd meg a látássérült gazda és két vakvezető kutyájának megható történetét!

(Képek forrása: Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola)

• fontos
• látássérült
• kutya
• segítő kutya
• üzenet
• segítség
• Terasz