Kutatók állítják: létezhet az időutazás

A filmek izgalmas jeleneteinek számítanak, amikor a főszereplők egy gép segítségével a távoli múltban vagy jövőben találják magukat. Ilyenkor a néző is elmereng rajta, ha ő kapna ilyen lehetőséget, akkor hogyan élne vele.

A valóságban nem léteznek ilyen csodagépek, és valószínűleg olyan merész vállalkozók sem akadnának, akik akár az életük kockáztatásával vállalnának egy ilyen utazást. Pedig maga az időutazás lehetségesnek tűnik: a fizika törvényei szerint a féreglyukakon, mint csillagkapukon keresztül megtörténhet.

Az utazás kulcsa: a téridő

Az idő folyó módjára halad előre, az emberiség pedig ezzel együtt sodródva éli az életét, ám a fizika törvényei szerint ez nem csak másodpercek halmaza. Albert Einstein relativitáselmélete alapján a téridő nem az anyagtól független dolog, hanem éppen a benne lévő anyagok tömege határozza meg azt. Az egyszerűség kedvéért egy kifeszített gumilepedővel szemléltetik a téridőt, mely a ráhelyezett tárgyak súlya alatt besüpped, míg a lepedő más része sima, egyenletes marad. Ez azt jelenti, hogy az anyag vonszolja magával az időt, ami ebből kifolyólag egyes helyeken képes felgyorsulni, míg az anyaggal terheltebb területeken lelassul.

Bizonyítékként a GPS-ek működési elvét említik. Minden műholdban rendkívül pontos óra működik, ennek ellenére a földi órákhoz képest sietnek: minden nap a másodperc milliomod részének egyharmadával járnak előrébb, amit a rendszernek korrigálnia kell, különben a GPS-ek naponta 10 kilométert tévednének.

A féregjárat, mint híd

A féreglyuk egy vékony, csőszerű képződmény, ami a téridő mélyedéseiben és hasadékaiban alakul ki, és az univerzum két távoli, térbeli területét köti össze. Elméletileg a világban nem létezik olyan, hogy szilárd vagy tökéletesen sima, hiszen akármelyik tárgyat közelről szemügyre véve megfigyelhetők nagyon apró mélyedések és repedések - ilyenek tagolják az időt is.

Ha pedig az atomnál és mikronnál is kisebb méretekig megyünk el, akkor a vákuumot kitöltő kvantumhabhoz juthatunk el, melyek a féreglyukak kialakulási helyei. Ezek valójában annyira apró, folyamatosan változó, eltűnő és újra kialakuló képződmények, melyeken még egy fénysugár sem tudna áthatolni. Stephen Hawking, elméleti fizikus szerint ilyen féreglyukak nagy számmal vesznek körbe minket, csak a méretükből kifolyólag észlelhetetlenek.

Mivel járatot képeznek az univerzum - vagy más univerzumok - két pontja között, a lyukakon keresztül könnyedén áthidalhatatlanná válhatnának a távolságok, hiszen, bár egy fénysugár sem képes átjutni rajtuk, a tudósok szerint ezen járatok egy ember vagy egy űrhajó méretére kitágíthatóak lennének. Az átjárható féreglyukak elméletét 1985-ben Kip Thorne, elméleti fizikus dolgozta ki. Szerinte ugyanis az időutazás legnagyobb akadálya, a szingularitás megkerülhető.

Az utazás akadályai

A féreglyuk bemeneti része a mindent elnyelő fekete lyuk. Matematikailag ezután a téridő kiegyenesedett része következik, ami ismét egy öblös nyílásba, a fehér lyukba torkollik, melyből kifelé áramlik az energia. Egyes nézetek szerint a gammakitörések is ezzel magyarázhatók.

Azonban a gyakorlatban nem ilyen egyszerű végighaladni ezeken a járatokon, részben a korábban említett szingularitás miatt, ami a téridő végtelen görbületű és anyagsűrűségű tartományát jelenti.

Az ezen történő áthaladáshoz helyenként a fénysebességnél is nagyobb sebesség kellene, viszont Kip Thorne szerint minderre létezik megoldás: a járatok belsejében olyan negatív energiát kell létrehozni, mely a fényt éppen ellenkező irányba, nem maga felé görbíti meg, hiszen az általunk ismert anyagok pozitív energiával a téridőt pozitív irányba görbítik. Ilyen különleges anyag egyelőre csak az elektromágneses tér vákuumfluktuációiban jön létre kis időre, így az anyag megalkotásában a kvantumfizika hozhat eredményt.

• tudomány
• kutatások
• világűr
• érdekességek a világból
• Terasz