Így aludt a középkori ember: meglepődnél, hányan aludtak egy ágyban
Ekkor még teljesen máskor és másképp durmoltak, mint most.
![Így aludt a középkori ember](https://kep.index.hu/1/0/5911/59114/591141/59114191_4371021_332b16144f72cea70938ee6f52d799ad_wm.jpg)
Hiányoznak az ottalvós pizsipartik? Akkor lehet, hogy rossz korba születtél. A közös alvás ugyanis a középkorban teljesen normális és mindennapos volt.
Ekkoriban megesett, hogy egész családok osztoztak egy ágyon – ez jelentősen megnehezíthette a házaspár szexuális életét. Az alvási szokások persze országonként, kultúránként és társadalmi rétegenként változtak.
Így aludt a középkori ember
Az íreknél például az volt a jellemző, hogy az anya és az apa középen, a lányok az ágy falhoz legközelebbi oldalán, a fiúk pedig a másik oldalon aludtak. A legfiatalabbak mindig ahhoz a szülőhöz voltak a legközelebb, aki mellé befészkelték magukat.
![GettyImages-544272944](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/5911/59114/591146/59114629_0d7f550242acba8494d361600e5c9fb1_wm.jpg)
Az íreknél a látogatók, a cselédek és a barátok is csatlakozhattak – az egy fedél alatt alvás gyakorlatilag azt jelentette, hogy egy ágyban aludtak. A közös alvás miatt a kínos helyzetek elkerülése érdekében, számos szigorú társadalmi konvenció jellemezte a durmolást. Voltak például kijelölt alvási pozíciók, hogy elkerüljék a testi érintkezést.
Ez a szokás kiterjedt a fogadókra és az út menti szálláshelyekre is, ahol a mai privát szobák sokkal ritkábbak voltak, így gyakran vadidegenek kerültek egy ágyba. Ennek természetesen megvoltak a maga hátrányai: sosem tudhattad, mennyire higiénikus egy útitárs, arról nem is beszélve, hogy horkol-e, vagy sem. Pozitívum, hogy a közös alvás tartalmas éjszakai beszélgetéshez is vezethetett, amiket még azok a nemesek is aktívan kerestek, akik megengedhették maguknak a saját szobát.
De nem csak az alvás mikéntje volt furcsa szokás ekkoriban. Több írásos emlék is bizonyítja, hogy a középkor embere két részletben szenderedett el, egyszer éjszaka és egyszer reggel. Ez a kétfázisú alvás Angliában, majd Franciaországban, Olaszországban, sőt még Afrikában és Délkelet-Ázsiában is elterjedt.
Ez a szokás népenként változott. Egy 1555-ben írt brazil beszámoló szerint Tupinambá népe az első alvás után vacsorázik. Egy másik – a 19. századi ománi Muscatból származó – beszámoló szerint a helyi lakosok 22 óra előtt vonulnak vissza az első alvásra.
![GettyImages-51241053](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/5911/59116/591164/59116437_64003daf3db43295ff37a1c98a6a39a3_wm.jpg)
A 17. században valahogy így zajlott egy éjszaka:
- 21 és 23 óra között – azok, akiknek volt szalmával kitömött matraca, leheveredett és aludt pár órát. A szegényebbek a padlóra kényszerültek, gyakran takaró nélkül.
- 23 óra körül – az emberek ekkor kezdtek el felébredni az első alvásukból. Az éjszakai ébrenlét 23 és 1 óra között tartott. Az ébredés természetes volt, semmi köze nem volt külső zajhoz, sem ébresztőórához (utóbbi csak jóval később került a képbe).
- Az ezt követő ébrenléti időszakban számos hasznos dolgot elvégeztek. A gyertyafényben tűzifát pakoltak, bevették az orvosságot, és mosakodtak. A parasztoknak az ébredés után komoly munkához kellett látni: ellenőrizték a haszonállatokat, házimunkát végeztek és ruhát foltoztak. Az éjjel kedvezett a bűnözőknek is, ők is ekkoriban voltak a legaktívabbak.
- Miután néhány órát ébren voltak, általában visszatértek az ágyba, majd reggelig aludtak – attól függően, mikor feküdtek le.
Ezt a szokást később a keresztények is átvették, akik meglátták a hajnali órákban rejlő lehetőségeket. Ebben az időben zsoltárokat mondtak és gyóntak. A kétfázisos alvás végül a 19. század környékén kopott ki az óra megjelenésével és az ipari forradalommal.
Miért hordtak ijesztő ruhát a pestisdoktorok? Hihetetlen, mit rejtett a csőrszerű maszk
A pestisdoktorok nem feltétlenül voltak orvosok, többnyire az elhunytak listáját vezették csupán. Bizarr egyenruhájuk azonban jelképpé tették a fekete halál sújtotta időszakot.
Elolvasom(Képek forrása: Getty Images Hungary.)