Óriási területen zajlik a fehéredés a Nagy-korallzátonyon: emberi tevékenység tehet róla

A Nagy-korallzátonyt felügyelő ausztrál tengeri park hatóság (GBRMPA) közleménye szerint a zátony mintegy 1200 kilométernyi hosszúságú területét érinti az újabb, már hatodik tömeges fehéredés, amit a globális felmelegedés okoz. A tudósok azonnali lépéseket sürgettek a klímaválság elhárítására.

A Guardian cikke szerint egy ENSZ-misszió ellenőrzi a korallzátony állapotát, és tapasztalatairól pénteken számol be Townsville-ben. A GBRMPA riasztó jelenségként számolt be arról, hogy miközben a tudósok az idén hűvösebb La Nina miatt a korallok egészségi állapotának javulására számítottak, ennek ellenkezője következett be.

A korrallzátonyra nagyon veszélyes a felmelegedés

A tudósok az ismétlődő korallfehéredést is előidéző üvegházhatású gázkibocsátás korlátozását sürgették. David Wachenfeld, a GBRMPA vezető tudósa rámutatott, hogy bolygónk és a korallzátony is 1,5 Celsius-fokkal melegebb, mint 150 évvel ezelőtt. Ennek következtében az időjárás is megváltozik, váratlan eseményekre kell számítani. Mint hozzáfűzte: őt már semmi sem tudja meglepni.

Az Ausztrál Tengertudományi Intézet (Aims) és a GBRMPA helikopteres légi felmérést végzett szerdán a Nagy-korallzátony tengeri parkjának teljes, 2300 kilométeres hosszában, amely mintegy 750 különálló korallzátonyt foglal magába. A négy részre osztott tengeri park mind a négy területét érinti a korallfehéredés - mondta el Wachenfeld. 2016 óta ez már a negyedik tömeges korallfehéredés a Nagy-korallzátonyon, és az első olyan, ami a La Nina éghajlati körülményei idején zajlik.

Neal Cantin, az Aims kutatója, aki a két megfigyelőcsoport egyikét vezette, személyesen a Nagy-korallzátony 1800 kilométer hosszú területének állapotát mérte fel helikopterről. Beszámolója szerint a Whitsunday-szigetek és Cooktown közötti területen mindenütt fehéredik a korall. A tengeri park déli szekciójában azonban a fehéredés enyhébb, mint a többi területen, és ott vannak olyan koralltelepek, amelyek egészségesek.

Egyre többször kifehéredik a korall

A korall kifehéredése akkor következik be, amikor a telepet alkotó állatokat stressz éri az átlagon felüli vízhőmérséklet miatt. A korallállat kilöki a benne élő algát, amely táplálja és színezi a korallt. A korallok ugyanakkor túlélhetik a kifehéredést, és Cantin elmondta, hogy az Aims és más szervezetek tudósai az év végéig víz alatti ellenőrzéseket végeznek, hogy ellenőrizzék, hány korall maradt életben és nyerte vissza a színét.

A korallok széles körű, tömeges kifehéredése a zátonyon először 1998-ban fordult elő, majd 2002-ben, 2016-ban, 2017-ben, 2020-ban és most 2022-ben is. Az ENSZ tíznapos megfigyelő missziójának két tudósa - az egyik az UNESCO, a másik a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) részéről - a következő napokban tájékoztatást kap a légi felmérések eredményeiről. A felmérésről készülő jelentést az UNESCO júliusra tervezett világörökséggel foglalkozó tanácskozásának nyújtják be. Tavaly az UNESCO tudományos tanácsadói azt javasolták, hogy a Nagy-korallzátony kerüljön fel a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára. Az ausztrál Morrison-kormánynak azonban sikerült elérnie, hogy elhalasszák ezt a lépést.

Különleges vízi élőlényt fedeztek fel: már alkalmazkodott a klímaváltozáshoz

A szakemberek sem tudják, hogyan maradnak életben ezek a korallzátonyok.

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

• korall
• korallzátony
• ausztrália
• globális felmelegedés
• klímaváltozás
• Terasz