Nagyon cuki, ahogy tanulnak a kölyökkutyák: teljesen megváltozott a faj, amióta az emberek társává vált

A kutyakölykök hajlamosak spontán utánozni az ember által mutatott egyszerűbb viselkedéseket, még akkor is, ha nem kapnak érte jutalmat, míg a macska- és a farkaskölykökre ez nem jellemző - derül ki az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) kutatóinak tanulmányából, amely csütörtökön jelent meg a Scientific Reports című folyóiratban.

Az ELTE Etológia Tanszékének kutatói három fajt hasonlítottak össze, amelyek a háziasítás és a szocialitás szempontjából is eltérnek. A kutatók arra keresték a választ, vajon ezek a különbségek megmutatkoznak-e abban, hogy milyen mértékben hajlamosak - mindenféle képzés és jutalom nélkül is - utánozni az emberi viselkedést.

Kölyökkutyák tanulása

A kutatók először azt figyelték meg, hogy az emberi családokban nevelkedő 42 kutya-, 39 macska- és 8 farkaskölyök hogyan viselkedik egy ismeretlen tárggyal egy idegen szobában. Ezután a kísérletvezető egy másik akciót végzett a tárggyal, például, ha a kölyök az orrával bökte meg, akkor ő a kezével ért hozzá. A kérdés az volt, vajon a kölyök ekkor leutánozza-e a látott akciót, megérinti-e a tárgyat a mancsával.

Claudia Fugazza, a csoport vezető kutatója a közleményben kiemelte, "míg a kutyakölykök szinte azonnal ránk néztek, négyszer, illetve ötször tovább tartott, mire a farkas- illetve a macskakölykök figyelme ránk irányult".

A kutya- és farkaskölykök a tesztek csaknem 70 százalékában megismételték a bemutatott viselkedést, kétszer olyan gyakran, mint a macskakölykök. A tanulmány megállapította, hogy egyedül a kutyakölykök voltak hajlamosak az emberi demonstrációnak megfelelő testrészükkel utánozni a viselkedést, annak ellenére is, hogy ez nem egyezett az általuk demonstráció előtt spontán használt testrészükkel.

- Demonstráció hiányában fajtól függetlenül a kölykök többnyire az orrukkal értek a tárgyhoz. Miután látták, hogy a kísérletvezető a kezével érintette a tárgyat, egyedül a kutyakölykök használták a mancsukat - számol be Stefania Uccheddu, a tanulmány társszerzője. A kismacskák és a farkaskölykök esetén nem volt jellemző ez a viselkedés.

A különbségek mögött feltételezett két tényező - a veleszületett társas hajlam (kutya és farkas) és a háziasítás (kutya és macska) - kapcsán a kutatók megállapították, hogy az eredmények mindkét tényező szerepét alátámasztják.

- Míg a kutyák és farkasok őse csoportban élő, társas állat, intenzív falkán belüli együttműködéssel a túlélésért, a macskák őse magányos vadász volt - magyarázza Temesi Andrea, a tanulmány társszerzője.

- Bár a kutya és a macska is háziasított faj, amely ma családi kedvencként szoros kapcsolatban él az emberrel, a kutyát régebben háziasították, 20 000 - 40 000 éve, és az emberrel való együttműködésre szelektálták. A macska háziasítása ezzel szemben csak körülbelül 10 000 évvel ezelőttre datálódik. A szerepük az egerek, patkányok irtása volt, azaz önállóan vadásztak az emberi környezetben - jegyezte meg Gácsi Márta, a tanulmány társszerzője.

Így nem meglepő, hogy csak a kutyakölykökben alakult ki hajlam arra, hogy fokozottan figyeljenek az emberekre, és utánozzák cselekedeteiket még akkor is, ha erre az adott helyzetben nincs olyan közvetlen motivációjuk, mint például a táplálékszerzés vagy a játék. Az eredmény nemcsak elméleti, hanem alkalmazott szempontból is izgalmas.

- Úgy gondoljuk, hogy vizsgálati eredményeink alapot képezhetnek olyan képzési módszerek kidolgozásához, amelyek a kutyakölykök spontán figyelmén és emberi akciók utánzására való hajlamán alapulnak. Így a jövőben a kutyakiképzési technikák kevésbé függhetnek a jutalomfalatokkal történő megerősítéstől, és jobban kihasználhatják a kutyakölykök természetes hajlamát a szociális tanulásra - összegezte Pogány Ákos.

10 kutya, akik büszkén pózolnak kölykeik mellett

Csak úgy sugárzik az öröm és a büszkeség ezekről a képekről.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• magyar kutatók
• elte
• kutya
• állatok viselkedése
• tanulás
• kölyök kutya
• Terasz