Miért fájóan késő Kiss László bocsánatkérése?
Kiss Lászlónak egy hónapba telt a botrány után, míg ki tudta mondani: bocsánat. Miért kellett volna hamarabb?
Kiss László több mint egy hónappal a nemierőszak-botrány kirobbanása után bocsánatot kért egykori áldozatától, Takáts Zsuzsától. Hosszú út vezetett idáig, nem egy hónap, hanem 55 év. Az, ami az elmúlt egy hónapban történt, borzasztóan szomorú és elkeserítő, és sajnos tökéletesen tükrözi azt, hogy hogyan lehet összezárni, mismásolni, terelni és majdnem megúszni ma Magyarországon.
55 év van, amikor nem számít
Április 5-én derült ki a Privát Kopó cikkéből, hogy Kiss László, az úszók szövetségi kapitánya két társával megerőszakolt valakit, és ezért el is ítélték. Az egyébként nagyon sikeres edző mögött rögtön összezárt a szakma, és próbált mindenki úgy tenni, mintha nem számítana. Lehet, hogy nem is történt meg... Nem úgy volt...
A vezetők, a közvélemény egy része, néhány véleményvezér pedig tökéletesen hozta azt, amire számítani lehetett. Az áldozathibáztatást, a nemi erőszak relativizálását, a felelősség előli menekülést. Az ember nem hitte el, hogy miket ki mernek ejteni a szájukon: nőügy, szeretett kefélni és hasonlók.
Kiss László lemondott, de koncepciós pert emlegetett, az áldozatot előzékenyen eltemették, de hiába, mert nem maradt láthatatlan.
Ahhoz, hogy Kiss László végre azt mondja, elnézést, az kellett, hogy egy halottnak mondott nő kiálljon a nyilvánosság elé, mert nem bírta a mocskot, amit róla és arról állítottak, ami egy nyári délutánon történt 55 évvel ezelőtt. Takáts Zsuzsa nagyon bátor, és erőt adhat más nőknek, akik eddig nem mertek előállni a saját történetükkel.
A bocsánatkérést elfogadta, az ügy viszont jó lenne, ha nem záródna le ennyivel. Pontosabban jó lenne, ha többet nem hivatkozhatna arra egy sportvezető, hogy nem tudott ilyen esetről, vagy éppenséggel tudott, de városi legendáról szó. Ha gondolkodó filoszok nem ejtenének ki baromságokat a szájukon következőre, ha ilyesmi kiderül.
Ha nem a mentegetéssel kezdenének egy ilyen súlyos esetet, hanem azzal, hogy köszönjük, nem kérünk belőled, mert vállalhatatlan, amit tettél. És ha az, aki eszméletlenre erőszakolt egy nőt, nem egy hónap után mondaná azt, hogy bocsánat.
És egy kis adalék az UNICEF jelentéséből a magyar gyerekek tapasztalatairól a sportban:
A kutatási mintában az esetek 73%-ban fordult elő érzelmi bántalmazás, 39%-ban fizikai erőszak, 31%-ban szexuális zaklatás és 15%-ban beavatási szertartás. Az adatok igen szoros kapcsolatot mutatnak az egyes bántalmazási formák között is. Az érzelmileg bántalmazott gyermekek aránya 96%-os volt a fizikailag bántalmazottak között, és 95%-os a szexuális zaklatás elszenvedői között.
Fotó: Petrovits László/MTI archív, Soós Lajos/MTI
Cikkünk megírásakor a bocsánatkérés ténye volt ismert, a formája nem. A csokor virág és a kamerák kínossá tették az egészet.