Kibírhatatlan a főnököd?

A támadás, ha verbális is, csak akkor sikeres, ha az áldozat megkaparintható. Minden támadónak határozott - bár sokszor tudattalan - elképzelése van arról, hogy mit akar elérni. Az áldozat megszégyenülten kullogjon el, vagy robbanjon szét a dühtől - a lényeg az, hogy a támadás célba találjon. A támadó látni akarja, hogy a bántó megjegyzés valóban eltalálta az áldozatot.

A hétköznapokban a támadó elvárásai legtöbbször teljesülnek: ha a főnököd kritizál, vagy bántó megjegyzéseket tesz rád, általában kiszámíthatóan reagálsz. Ideges és dühös leszel, vagy éppen teljesen elakad a szavad, és visszavonulsz. Mindez egyértelmű jelzés a támadó számára, hogy sikeres volt.

Abban a pillanatban azonban, amint számára váratlan módon reagálsz, átveszed tőle az irányítást. Egy jól irányzott mondat elég ehhez, aminek hatására akár a kegyeibe is fogadhat.

Egy jól irányzott kérdés a tárgyiatlan kritikára

A nem tárgyilagos kritika gúnnyal van megspékelve, ami igen bántó lehet. Ha a főnököd rendszeresen kritizál úgy, hogy közben megsért - például unalmasnak nevezi az ötletedet, illetve kontárnak a munkádat -, akkor az arra utal, hogy legfőképpen önmagával nincs jóban, és nem feltétlenül veled van baja, vagy egyszerűen csak nem fontolja meg kellőképpen a szavait. Ilyen esetben a többség védekező álláspontba helyezkedik, és lehúzza a rolót, azaz hagyja érvényesülni a támadó kritikáját. Pedig egyetlen jól irányzott kérdéssel hatástalaníthatod a főnököd.

Mivel nem lehet eldönteni azonnal, hogy valóban tárgyiatlan kritikáról van-e szó, tételezd fel, hogy azzal állsz szemben, és ne vedd azonnal a lelkedre a dolgot. Ha a főnököd unalmasnak titulálja a munkád, és az bánt téged, akkor sértődés helyett kérdezz vissza, hogy mit talál benne unalmasnak. Ha nem tudja konkrétan megindokolni a kijelentését, akkor biztos lehetsz benne, hogy csak szurkálódott.

Addig kérdezz vissza a szurkálódó szavak használatával a válaszaira, amíg nyilvánvalóvá nem válik a főnököd szemében is, hogy képtelen megindokolni a dolgot. Hangsúlyozd, hogy nagyon szívesen elmagyarázod neki ismét a munkád lényegét vagy az ötleted, és természetesen minden tőled telhetőt megteszel a javítására, ha az szükséges, ám ezt csak akkor tudod, amint konkrétan el tudja magyarázni, milyen kifogásai vannak. Ha vissza tudod dobni a labdát sértődés nélkül, de udvariasan, nyert ügyed van.

Hatástalanítsd egyetlen bókkal!

Az engedés és a megértés már az önvédelem kemény stratégiái közé tartoznak, de van ennél még keményebb is: a bók. Ez különösen olyan emberekkel szemben hatékony, akik fölényesnek akarnak látszani, közben pedig megvető megjegyzést tesznek a másikra. Az ilyeneket általában arrogánsnak nevezik. Az arrogancia mögött legtöbbször kisebbrendűségi érzés bújik meg: az illető arra használja az arroganciát, hogy leplezze kisebbrendűségi érzéseit.

A hétköznapokban az arrogáns emberek nagyon fel tudják bosszantani a másikat: ha eltalálják a gyenge pontodat, automatikusan elkezdesz tiltakozni, hogy megvédd az önérzetedet. Bizonyára eszedbe sem jutna megdicsérni őket - és pontosan ebben rejlik a stratégia ereje. Az arrogáns főnöködet úgy tudod kibillenteni az egyensúlyából, ha megadod neki azt, amire annyira vágyik: a fölényt. De jó sokat. Ha kritizál, mert lassú vagy, ismerd el, hogy mennyire igaza van.

Nagyon vigyázz, hogy ne legyen gúnyos, amit mondasz - legalábbis a főnököd ne érezze annak. Csak úgy válaszolj, hogy arra ne tudjon mit reagálni. Ne feledd: a kötekedő emberek csak addig kötekednek, amíg hasonló választ kapnak rá. Ha kötekedik amiatt, hogy érzékenyen reagálsz a megjegyzéseire, mondd, hogy nagyon jó emberismerő, jól látja a dolgot.

Ha ügyesen válaszolsz, önelégült lesz a főnököd, ugyanakkor kutyaszorítóba is kerül. Ha komolyan, gúny és irónia nélkül elismered őt, akkor nem tudja majd, hogy hogyan értse mindezt.

Egyszerűen közöld a tényeket!

Te döntöd el, hogy egy támadás eltalál-e. A főnököd bántó megjegyzést vág az arcodba, de azt nem tudja megszabni, hogy te mit kezdesz vele. Olyan ez, mintha kesztyűt vágnának az arcodba: tiéd a döntés, hogy felveszed, vagy egyszerűen hagyod a földön. Ha az utóbbi mellett döntesz, íme, egy kiváló technika.

Ha a támadást nem akarod személyes ügyként kezelni, akkor másképpen figyelj a főnöködre, mint eddig. Ne a szavaira koncentrálj, hanem arra, amit önkéntelenül is kifejez magából: a támadó állapotára figyelj. Arra, hogy mit közöl magáról. Ha idegesen beszél veled, és nem válogatja meg a szavait, akkor egyszerűen tarts tükröt neki, és ahelyett, hogy megsértődnél, közöld vele, hogy ön most ideges. Pont. Semmi több. A válasz tehát egy tényszerű megállapítás, ami a támadó állapotára vonatkozik, nem a szavaira.

Azzal az egyszerű, tényszerű megállapítással, hogy ön most ideges, azt közlöd, hogy észrevetted az idegességét, és a szavait ennek a számlájára írod. Nincs hozzá több közöd, kívülálló maradsz. Hagyd ott az idegességet, ahol keletkezett - a főnöködnél.

A szavakat tökéletesen engedd el a füled mellett, a tényszerű megállapítás pedig legyen rövid, és csak arra vonatkozzon, ami a főnöködön egyértelműen észlelhető. Ne akard ezzel a technikával manipulálni, és ne is használd ellentámadásként: maradj nyugodt, gondolj arra, hogy te nem tudod megváltoztatni a főnököd, ám a te nyugalmad átragadhat rá.

• kommunikáció
• vita
• főnök
• karrier és siker
• Terasz