Kepler meglepő elmélete a betlehemi csillagról: különleges égi jelenséget követtek a napkeleti bölcsek a tudós szerint

Gyerekkorunk óta ismerjük a bibliai történetet, mely szerint a bölcseket egy fénylő csillag vezette Betlehembe a születendő Messiáshoz, vagyis az istállóhoz, melyben a vajúdó Mária és József menedéket kaptak. Amikor azonban csillagot mondunk, nem biztos, hogy helytállóan fogalmazunk.

Az égi fényt ugyanis talán csak tévesen vagy leegyszerűsítve azonosíthatták, fordíthatták a szent szövegekben oly sokan csillagként. Akként olvashatjuk például Máté evangéliumának fordításában is:

"Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt."

Vajon mi lehetett akkor a Betlehem feletti, égi fényjelenség, mely segítette a bölcseket útjukon, mígnem elértek Jézus születése helyéig?

Johannes Kepler elmélete

Johannes Kepler (1571-1630) német asztronómus, asztrológus és matematikus elmélete szerint a betlehemi fényjelenség nem egyszerű csillag volt, de nem is üstökös. Úgy vélte, a betlehemi égbolton a bölcsek két bolygó, a Jupiter és a Szaturnusz konjunkcióiból következett jelenség és egy szupernóva együttes megjelenését kellett, hogy lássák.

A Jupiter és a Szaturnusz a két legnagyobb bolygó a Naprendszerben. A Jupiter az első, a Szaturnusz a hatodik bolygó a Naptól távolodva. Mint azt egy betlehemi cseréptáblára jegyezték, a Jupiter és a Szaturnusz Krisztus előtt 7-ben volt konjunkcióban a Halak konstellációban, utóbbira érdemes kitérni egy külön gondolat erejéig: Jézus jelképe a hal. A konjunkció idején a jegyzés szerint látható volt a két bolygó a nyugati égbolton.

A szupernóva egy ritka csillagászati jelenség. A Tejútrendszerhez hasonló galaxisokban ötvenévente van egy. A szupernóva egy, a Napnál nagyobb tömegű csillag robbanása. Kibocsátott fénye egy átlagos galaxis fénymennyiségét is eléri. Ha szupernóva-robbanás történik, a csillag külső rétege leválik, és a környezetet hidrogénnel és héliummal telíti. A kidobott anyag gömb alakban tágul, és egyre ritkább lesz. Ha a robbanás közelében por- vagy gázköd volt, újabb csillagok keletkezhetnek.

Érdemes itt megjegyezni, a csillagokból való jóslást elítéli a katolikus gondolkodás, de a csillagászatot, a csillagok megfigyelését, mint tudományt, mely a csillagok Isten által megjelölt útját vizsgálja, az utat, amelyen a magától is működő, Isten teremtette természet mozgatja a csillagokat, nem.

Kepler szerint e két jelenség találkozását láthatták meg az égen a Betlehembe igyekvő bölcsek. A Szaturnusz és a Jupiter valóban találkozik a Földről nézve húszévente. Érdekes, hogy a Jupitert a királyok, a Szaturnuszt a zsidók, Izrael csillagának tartották, és Krisztust a zsidók királyaként említi a Biblia.

Az együttállás a Halak csillagképben és a szupernóva okozta fényjelenség elég indok lehetett a bölcseknek, hogy Betlehem felé vegyék az irányt abban a reményben, hogy a várva várt Messiás születik meg a különleges csillagászati jelenség idején.

Elméletével összecsengést mutat a tézis, melyet Teres Ágoston (1931-2007) jezsuita fizikus, matematikus, a geofizika és kozmológia szakértője írt le. Szerinte, aki Máté evangéliumának legkorábbi ismert verzióját és ókori csillagászati szakkifejezéseket vetett össze, Máté maga is bolygókról írt, de a későbbi fordítók valószínűleg nem értették a kifejezéseket, és egyre kevésbé pontosan írták le az említett bolygóegyüttállást, amit a bölcsek követhettek.

• csillagászat
• csillagok
• betlehem
• érdekesség
• történelem
• tudomány
• jézus
• Terasz