Pironkodhatsz miatta, de a káromkodás valójában jót tesz neked – Ezt mondja a pszichológus

A káromkodás csúnya, de hasznos szokás.

Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
A káromkodás csúnya, de hasznos szokás.

Talán nem is túlzás azt mondani, hogy mindenki szokott, de ha nem is kivétel nélkül, akkor szinte mindenkinek a száján kicsúszik néha egy-egy szitokszó. A káromkodásról úgy tartják, csúnya dolog, és valóban nem is a legszebb szokás, így senkit sem biztatunk, hogy tegye - mégis megvannak az előnyei.

A pszichológust kérdeztük, hogy a szokás, ami miatt sokan pironkodnak, miért tesz valójában jót, és hogyan segít a mindennapi terheket elviselni. Acosta Sára Diána válaszolt.

- A káromkodásnak vannak áldásos hatásai?

- A káromkodásról feltételezzük, hogy nem véletlenül alakult ki, szerepéről, hatásairól a mai napig születnek kutatások. Talán a leginkább magától értetődő szerepe a feszültségoldásban van, de nagyon úgy néz ki, hogy a fájdalomtűrésre is pozitív hatással van. Sőt, bizonyos kutatások olyan eredményre jutottak, hogy akár a fizikai aktivitás során elért teljesítményt is képes némileg növelni.

A társas életben is fontos szerepet tölthetnek be a csúnya szavak. Sokszor szolgálnak humorforrásként, lehet retorikai hatásuk, például egy beszédben az érzelmi töltet kifejezésében, a bevonódás hangsúlyozásában játszhatnak szerepet, ugyanakkor egy társaságon belül a bizalmi légkör kialakulásában, az összetartozás-érzés növelésében is részt vesznek.

- Sokan tudatosan lenyelik a csúnya szavakat, pedig valójában eszükbe jutnak: mi van akkor, ha nem adjuk ki magunkból a mérgünket?

-  A harag elfojtása az állandó idegeskedéshez és mérgelődéshez hasonlóan nem egészséges. Fontos, hogy megtanuljuk kezelni az indulatainkat, ugyanakkor az elfojtás nem megoldás, hiszen a feszültség ugyanúgy bennünk marad, és előbb-utóbb belülről kezd el emészteni. A káromkodás természetesen nem szolgáltat instant megoldást, fontos, hogy megtaláljuk azt, ami nekünk leginkább segít a feszültségoldásban, a mérgünk levezetésében.

- Érhet annyit a visszafogott a csudába káromkodás, mint ami valóban kikívánkozna? Vagy az nem jó semmire, hiszen nem azt mondaná szíve szerint?

- A káromkodás alapvetően egy érzelmi reakció, szinte automatikusan jön, amikor valami olyasmi történik, ami ezt kiválthatja, például beverjük a könyökünket. Azt, hogy az agyi beszédközponttól eltérő terület felelős érte, az is bizonyítja, hogy sokan, akiknél valamilyen sérülés vagy stroke következtében sérülnek a beszédért felelős agyi területek, a káromkodásra mégis képesek maradnak érzelmileg felfokozott helyzetben. Ilyen hatással csak azok a szavak bírnak, amik a szókincsünkben valóban a “káromkodásért” felelősek, hiszen ezek képesek érzelmi választ kiváltani. Az azonban, hogy kinek mi számít káromkodásnak, egyénfüggő és változó: a szavak, kifejezések változnak, cserélődnek.

Elképzelhető, hogy valakinél az “a csudába” ugyanolyan hatással bírjon, mint másnál egy sokkal megbotránkoztatóbb kifejezés, ugyanakkor tudomásom szerint egyelőre nincs szakmai konszenzus arra vonatkozóan, hogy egyes szavak “erősebbek”-e, nagyobb hatással bírnak-e, mint mások. Könnyen lehet, hogy igen.

- Eljöhet az idő, h a káromkodásra is immunis lesz valaki, és már nem elég?

- A fentebb említett pozitív hatások kevésbé látszanak hangsúlyosnak azoknál, akik egyébként is folyamatosan káromkodnak. Vélhetően a sokat káromkodóknál kevésbé erőteljes a csúnya szavakhoz kapcsolódó érzelmi töltet, elképzelhető egyfajta “hozzászokás” vagy “immunizálódás” hatása. Szintén megfigyelhető, ahogy társadalmilag szinte immunisak leszünk bizonyos kifejezésekre. Amiken korábbi generációk még pironkodtak, ma már semmilyen hatást nem váltanak ki belőlünk, a sokat használt szavak előbb-utóbb a köznyelv részévé válnak.

A cikk az ajánló után folytatódik

Dilemma podcast

A Dilemma a femina.hu podcastje, mely minden adásban egy-egy megvitatást érdemlő témát jár körbe. A legújabb epizódban arról dilemmázunk, hogy miért ülünk fel a legfrissebb trendekre, miért követjük megszállottan a divatirányzatokat, valamint a fogyasztás és a reklámvilág pszichológiájának is a mélyére ástunk. Pintér Ada beszélget Márton Szabolccsal az Indamedia csoport ügyfélélmény igazgatójával, és Kazár Zalán Kristóffal a Femina újságírójával.

Promóció

- Hogyan lehet mégis kordában tartani, hogy ne nézzék rossz szemmel mások ezt? Mi segíthet meglelni az arany középutat?

- Mivel a társadalmi megítélése a káromkodásnak alapvetően negatív, korán megtanuljuk, hogy mikor fogjuk vissza magunkat, nagyinál, suliban, később munkahelyen. Néha mégis nehéz visszafogni, amikor kikívánkozik, főleg, ha hozzászoktunk. Amellett, hogy megpróbálunk odafigyelni, és nem elengedni magunkat, segítséget kérhetünk egy baráttól, hogy figyelmeztessen. Ha azonosítani tudjuk azokat a helyzeteket, amik könnyen kiváltják bennünk a káromkodást, megpróbálhatjuk ezeket elkerülni, vagy rákészülni, hogy kevésbé ragadjanak el az indulatok. De van, akinél a “káromkodás-persely” is beválik. Ha pedig azt érezzük, hogy a káromkodás túlzott stresszel és idegeskedéssel is párosul, ideje jó feszültségoldó technikák után nézni, illetve a stressz forrását kezelni.

Ezt is szeretjük