Az ország, ahol a kannibalizmus a még mindig létezik: ilyen az élet Pápua dzsungelének mélyén

Borzongató, bizarr, embertelen. Rendszerint ez a 21. századi emberek első gondolata a kannibalizmusról, és a legtöbben úgy tudják, már a múlté. Mindeközben napjainkig van olyan tája a világnak, ahol a kannibalizmus szokása még mindig létezhet.

A kannibalizmust gyakorló vagy akár csak pár évtizede elhagyó népek különféle, a modern világtól elszigetelten élő törzsek, akik e szokásukat őseiktől fogva örökíthették tovább. Indonéziában, a Pápua tartományában elterülő dzsungel mélyén, Pápua Új-Guinea határától nem messze él a korowai törzs, a világ egyik utolsó kannibál népcsoportja.

Kannibalizmus Pápuában

A korowai törzs, más néven a kolufo, egy körülbelül 3 ezer főt számláló törzs. Ugyan sokan a tagjai közül beköltöztek közeli falvakba, még mindig létezik az ősi közösség, és tartja hagyományait.

Vadászó-gyűjtögető életmódot folytatnak, kultúrájuk mítoszokkal és mesékkel tarkított, hitviláguk pedig szintén gazdag, de monoteisták. Teremtőjük a vörösfejű Gimgi. A korowai törzsben úgynevezett reciprok-reinkarnációban hisznek, mely szerint az, aki meghalt, bármikor visszatérhet az élők sorába, saját törzsébe, egy újszülött személyében.

A korowai törzs nevét a világ a kannibalizmusa kapcsán ismerte meg, ám néhány évtizede - több okból - álljtólag felhagytak a kannibalizmussal. Legalábbis ezt mondják, miután szokásuk gyakorlását rendőrségi intézkedések követték, illetve felütötte fejét a kuru nevű betegség, melyet éppen az emberhúsfogyasztással hoztak összefüggésbe.

A pápua új-guineai dzsungellakók ugyan hivatalosan felhagytak az emberhúsevéssel, ám nehéz lenne eldönteni, hogy ezt csak a szankcióktól tartva mondják, avagy igazat beszélnek.

Egy igen erős bizonyíték arra, hogy továbbra is tartják kannibálszokásaikat, hogy a kétezres években ők maguk meséltek eme szokásukról egy riporternek. Igaz, egy egészen más megvilágításba helyezve a dolgot. A Smithsonian magazin számolt be róla, hogy szerzőjük, Paul Raffaele - riporter, több ismeretterjesztő könyv szerzője - ellátogatott a törzshöz, akik azt mesélték, hogy még mindig rengetegen élnek törzsükben, akik ismerik a kannibalizmus szokását, és mit hogyan kell végezni a rituálék során. Mint azonban kiderült, nemcsak ismerik, de továbbra is alkalmazzák tudásukat.

Embert nem esznek, csak khakhuát

Arról meséltek a riporternek, hogy emberhúst, persze, nem fogyasztanak, csupán khakhuákat esznek meg. A khakua ártó lény, mely akkor szállja meg a rokonok, barátok testét, mikor alszanak. Belülről felfalja az embert, és bitorolja testét. Hogy az áldozat ne vegye észre, hogy a khakua megette, a hiedelem szerint hamuval tömi ki a testét. A megszállt embert mégis felismerik. Amikor egy családtag haldoklik, elsuttogja annak a nevét, aki khakhua lehet. A khakhuát elkapják és megölik, majd megeszik.

A korowai törzsben egyébként - Raffaele írja -, mint a civilizációtól szinte teljesen elzárt embercsoportokban általában, nem szívelik az idegeneket sem. Bárkit, aki ismeretlenként közelít, szellemdémonnak tartanak, azaz laleónak, ami ugyancsak nem életbiztosítás egy olyan törzs esetében, ahol kannibalizmus eszközével üldözik a boszorkányságot.

Valószínűleg ez okozhatta majdnem a vesztét annak a két turistának is, akiket 2016-ban ejtettek foglyul. Az esetről többek közt a Telegraph is beszámolt. A párnak csodával határos módon sikerült megszabadulnia a törzsi fogvatartóktól.

Akárhogy azonosítják is az áldozatul eső embereket, khakhuának vagy épp laleónak, végső soron emberek esnek áldozatul, amit a helyi igazságszolgáltatás szankcionál.

A jóindulatú kannibalizmus és a betegség, ami belőle eredt

A kannibalizmust nemcsak erkölcsi, hanem egészségügyi okból is tiltják. Egy másik, Pápua Új-Guinea területén élő törzsben ugyanis egy, az emberevésből eredő betegség ütötte fel a fejét, és kezdett el terjedni. A betegség a fore törzsben létezett posztmortem kannibalizmusból eredt. Náluk ugyanis szokás volt elfogyasztani az elhunytak agyát.

A fore törzsben a kannibalizmus nem a büntetés eszköze volt, hanem jóindulatú cselekedet szeretteik irányában. Azzal ugyanis, hogy elfogyasztották agyukat, megóvták őket a halál utáni végső megsemmisüléstől. Testükben szeretteik tovább éltek.

Helyben tevékenykedő orvosok azonban rávilágítottak, hogy a jóindulatú kannibálszokás következtében üthette fel a fejét a kuru nevű betegség, más néven a kacagó halál. Ez egy gyógyíthatatlan betegség, mely az idegrendszer degenerációjával jár. Fő tünete az erőteljes remegés. Az áldozatok teljesen leépülnek, majd életüket vesztik a halálos kórban.

A figyelmeztetések hatására a törzsben felhagytak a szokással, de mint a The Guardian is beszámolt róla, a betegséget kutatók felfigyeltek rá, hogy azon kevesekben, akik mégis túlélték a kurut, kialakult a vele szembeni immunitás, mely egyúttal a Creutzfeld-Jakob-szindróma ellen ellen is védelmet jelent, ami egy hasonlóan degeneratív betegség.

A kuru és a vele szemben kialakult védekezőképesség tanulmányozása sokban segíti a kutatókat. Olyan gyakori, szellemi hanyatlással járó betegségeket ismerhetnek meg jobban, és találhatják meg akár ellenszerüket is a jövőben, mint a demencia vagy a Parkinson-kór. Különös belegondolni, hogy a jövőben a modern tudományt akár az ősidőkbe visszanyúló, a mai ember számára bizarr kannibalizmus is elvezetheti egy meghatározó tudományos felismeréshez.

Egy inka lány különleges múmiája

Az inkákra jellemző volt, hogy emberáldozatokat ajánlottak isteneiknek: egy fiatal lány múmiáját, aki szintén áldozat volt, szinte teljesen épen találták meg, jégbe fagyva.

• kannibál
• bizarr
• pápua kannibáljai
• korowai törzs
• kuru betegség
• kannibalizmus
• pápua új guinea
• indonézia
• Terasz