Nincs nagyobb fájdalom, mint amikor egy anya elveszíti a gyermekét

- Számtalan női archetípust feldolgoztál már. Mi inspirálta legutóbbi rendezésedet, a Stabat Matert?

- Van egy történet, amelyet mindenki ismer. Mária története, amely sok szempontból tanulsággal szolgál az emberiségnek. E történetről egy pillanatáról született egy vers, a Stabat Mater Dolorosa, amely egy 20 versszakból álló költemény a kereszt alatt álló Mária fájdalmáról és arról, hogy az ő fájdalmának magunkra vételével vágyunk közelebb kerülni a megváltáshoz.

De ebben a témában engem leginkább a nőiség, az anyaság kérdésköre érdekelt. Az, amikor egy anya elveszíti a gyermekét, mert úgy hiszem, nincs ennél nagyobb fájdalom. Nem csak bibliai értelemben fontos ez a téma, hiszen a világ történelmében háborúkban, koncentrációs táborokban rengeteg nő veszítette el gyermekét. Erről a fájdalomról akarok szólni.

- Miért most aktuális ez a téma?

- A 25 éves Szegedi Kortárs Balett történetében meghatározó helyeken szerepelnek Pergolesi és Arvo Part Stabat Mater című művei, és azt gondoltam, hogy méltó megemlékezés a negyedszázados jubileumon újra alkotni e zeneművekre. Emlékezünk és megújulunk.

- Mi az a többlet, amely a nőiségben inspiráló számodra alkotóként?

- Erről leginkább férfiként tudok nyilatkozni. Nagy rajongója vagyok a női nemnek, noha a legtöbb darabom a másik nemmel való konfliktust, harcot vagy épp vonzódást dolgozza fel. A nőiség másik témaköre az anyaság kérdése, melyet az édesanyám varázslatos szeretetén keresztül élek meg.

A 25 éves Szegedi Kortárs Balett fotóiból készült kiállítás április végéig megtekinthető a Nemzeti Táncszínház Galériájában.

Fotók: Dusha Béla
Előadás fotók: Kocsis Judit

Majd ha egyszer lesz egy kislányom, akkor talán az lesz a nőiséggel kapcsolatos viszonyom harmadik aspektusa. Ez a lehetőség egyre jobban érdekel, és bár mindegy, hogy lánya vagy fia születik az embernek, úgy érzem, nagyszerű lányos apuka lennék.

- Mi inspirál, milyen téma izgat mostanában?

- Általában egy zenemű vagy valamilyen olvasmányélmény indít be. Bár legtöbb esetben egy adott feladat érdekel. Kitűzök egy témát, célt, és azt próbálom kibontani. Úgy gondolom, hogy minden témából lehet izgalmasat alkotni, és minden téma lehet adott pillanatban fontos. Most két rendezésen vagyok túl, pihennem kellene, de nem tudok, mert már dolgoznak a fejemben azok az új gondolatok, melyek megvalósulni vágynak.

Most éppen a közösségről, egy adott közösségen belül megélt élményekről, a kirekesztésről, egy áldozat kiválasztásáról szóló téma érdekel. Szeretném jövőre felújítani A tavaszi áldozatot, Sztravinszkij művét, amely a társulatom számára is izgalmas lehet, hiszen közösségélményként élhetik meg a próbafolyamatot.

Alkotói korszakom legelején leginkább a társadalom és az én viszonyával foglalkoztam, ha éppen nem a szerelemről beszéltem, mert úgy vélem, hogy az énkeresésnek egyik legfontosabb pontja, hogy hogyan viszonyulunk a rendszerhez, hogyan kapcsolódunk a világhoz.

• kultúra
• interjú
• tánc
• táncszínház
• aktuális
• Terasz