Így pusztítja magát az emberiség!

Amióta ember él a Földön, azóta létezik a magántulajdon fogalma, az elégedetlenség érzése és a hatalomvágy. Erre nincs jobb bizonyíték, mint a történelemkönyvekben is rögzített háborúk végeláthatatlan sora, melyek többségét a még több iránti vágy táplálta: hol még több terület kellett, hol még több pénz.

Egy azonban minden háborúban közös volt: áldozatokat követeltek, szinte minden esetben ártatlanok életét, ráadásul milliókét.

A hatalomvágy a mai napig nem csökkent, és, bár a háborúk száma kevesebb, az ember kegyetlensége csak nőtt az évszázadok során. Az alábbi képek láttán pedig úgy tűnik, sem az öldöklésnek, sem a kegyetlenségeknek nem lesz vége - talán soha.

A libanoni polgárháború

A Közel-Kelet évszázadok óta háborúktól hangos. Ennek egyik oka Libanon függetlenségért folytatott harca. A Földközi-tenger keleti partján fekvő országot északon és keleten Szíria, délen pedig Izrael határolja. Egy ideig Franciaország, Németország és Nagy-Britannia kereszttüzében állt, majd a második világháborúban kezdett függetlenségéért harcolni, melyet végül 1946-ban el is ismertek. A háborúkhoz szokott országban azonban sem sokáig honolt a béke. Több arab-izraeli összetűzés után 1975-ben az ország polgárháborúba süllyedt, amiből 15 éven át nem tudott kimászni. 

Bár többször is kezdeményezték a békét az országban, a tüzet folyton szította Izrael a polgárháborúba történő gyakori beavatkozása által, amit Szíria sem hagyott szó nélkül. 1976 júniusában aztán szíriai csapatok vonultak be Libanonba, elfoglalva az ország északi területeit. Dél-Libanonban hamarosan az anarchia állandósult, a központi hatalomnak pedig semmilyen befolyása nem volt az eseményekre, valamint a katonai milíciákra, akiknek kezében a tényleges hatalom volt.

A háború egészen az 1990-es évekig tartott, és 130-250 ezer civil áldozatot követelt, emellett legalább egymillió ember sérült meg - közülük 500 ezren maradandóan.

A Gázai övezet borzalmai

Palesztinának a Földközi-tenger keleti-délkeleti részén húzódó része, a Gázai övezet évtizedek óta háborúk otthona. A Palesztin Nemzeti Hatóság fennhatósága alatt álló terület elvileg független, ám ezt nem mindenki ismeri el. Izrael például 1993 óta tartja fenn magának a terület katonai irányítását, és 1994-ben kezdett vasfüggönyt felhúzni az övezet köré abból a célból, hogy kontrollálni tudja a palesztin bevándorlókat - akár fegyverek és erőszak árán.

A menekülttáborok, a 70-80%-os munkanélküliség és a mérhetetlen szegénység övezetének szinte egy napja sincs fenyegetettség és rettegés nélkül. 2003. március 4-én például egy öngyilkos merénylő ölt meg 15 embert, akik Haifa felé utaztak egy buszon - majd másnap még 11 ember halt meg, valamint 140 sérült meg súlyosan a merényletet követő razzia során, amikor is izraeli tankok az övezet legnagyobb menekülttáborába hatoltak be.

Ahmed Jadallah képe - melyet 2003-ban első díjjal jutalmazott a World Press Photo zsűrije - ezután készült a táborban.

Áldozatok Koszovó függetlenségéért

Koszovó területén már a második világháború után egyre nagyobb számban éltek albánok - és egyre kevesebb hely jutott a szerbeknek. Az albán nemzeti öntudat egyre erősödött, a tény pedig, hogy ekkorra lehetőségük volt autonóm tartományként működni, tovább táplálta a Szerbiától való elszakadás gondolatának tüzét. Ebben a hangulatban szinte természetes volt, hogy az egykori szerb elnök, Szlobodan Milosevics intézkedése, mellyel egy csapásra megvonta többek között Koszovó autonómiáját is, hatalmas indulatokat váltott ki.

Az albán szeparatizmus ennek hatására csak még erőteljesebbé vált. Hamarosan megalakult a Koszovói Felszabadító Hadsereg, mely nem riadt vissza sem a terrorakcióktól, sem a civilek elleni támadásoktól - Georges Merillon World Press Photo-díjas képén albán család gyászolja Elshani Nashimot, aki 27 évesen hunyt el a harcokban.

Válaszként a szerb elnök is támadást indított - a harcoknak végül az ENSZ vetett véget, minek eredményeképpen 1998-ban Milosevics kivonta csapatait a területről, és elfogadta a tartomány autonómiáját. Ezután az albánok kezdtek súlyos etnikai tisztogatásba: 1999 óta közel 200 ezer szerbnek és cigánynak kellett elhagynia otthonát.

Szerbia a mai napig nem fogadta el az elszakadást: Koszovót az ENSZ irányítása alatt álló, de szerb területnek tekinti. Világszerte is csupán 70 ország ismeri el a független Koszovót - közöttük Tajvan, melyet szintén nem mindenki tart függetlennek.

Fotók: wroogle.blogspot.com, lkr.pl.

• kultúra
• halál
• fotózás
• társadalmi probléma
• fotó
• Terasz