Így omlik össze az univerzum

A kozmológusokat élénken foglalkoztatja a világegyetem sorsa. Valószínűleg még sok billió évnek kell eltelnie addig, mire észrevesszük az univerzumon a változás jeleit, a végső sorsára vonatkozó kutatások azonban napjaink kozmoszának számos rejtett tulajdonságára fényt derítettek.

Mi mozgatja a világegyetemet?

A világegyetem sorsát két erő egyensúlya szabja meg: a kifelé ható tágulás és a gravitáció befelé irányuló vonzása. Ha csak ez a két tényező létezne, akkor a gravitáció annyira lelassítaná a tágulást, hogy az szinte megállna, azonban nem tudná a visszájára fordítani - így az univerzum sorsát nem fenyegetnék drámai hatások.

A közelmúltban azonban új tényező bukkant fel az egyenletekben. A kozmológusok új módszert használtak az általános tágulás sebességének kiszámítására, és felfedezték, hogy a legtávolabbi galaxisok messzebb vannak, mint ahol lenniük kellene, tehát valami gyorsítja a tágulást.

Ezt az úgynevezett sötét energiát olyan erőnek tekintik, amelyik magának a térnek a megnyúlását gyorsítja fel.

Létezéséből arra lehet következtetni, hogy a világegyetem tágulása örökké fog tartani, ha azonban a tágulás tovább erősödik, akkor még drámaibb hatásai is lehetnek.

Az univerzum lehetséges jövőbeli sorsai

A világegyetem jövőjéről folyó vitákban általában két lehetőség merül fel, a Nagy Reccs és a Nagy Fagy. A sötét energia felfedezése egyesek szerint kizárni látszik a Nagy Reccs elméletét, ám két új lehetőséget is nyújt. Az alábbiakban a lehetséges forgatókönyveket mutatjuk be.

A Nagy Reccs elmélete

A Nagy Reccs forgatókönyvének értelmében a világegyetem gravitációja erősebb, mint az ősrobbanásból származó erő, ezért a tágulás megáll, és a visszájára fordul, amikor eléri a maximális átmérőt. Az összehúzódó világegyetem egyre sűrűbb és forróbb lesz, végül összeomlik. Ebből akár egy új univerzum is keletkezhet.

A Nagy Fagy elmélete

A Nagy Fagy modelljének világegyetemében túl kevés anyag van jelen, így a gravitáció nem tudja megállítani a tágulást. A világegyetem örökké tágul, bár egyre lassabban. A galaxisok ennek következtében szétesnek, a csillagok kihunynak, és végül az atomok is széthasadnak az őket alkotó elemi részecskékre. A kitágulás, bár rendkívül lassan, de a végtelenségig folytatódhat, a gravitáció azt csak kismértékben képes lassítani.

A módosított Nagy Fagy elmélete

Ha a világegyetemben a sötét energia által képviselt erő állandó marad, akkor a tágulás egyre gyorsul, legyőzi a gravitáció vonzását, és a galaxisokat egyre távolabbra taszítja egymástól. A világegyetem végső sorsa ebben az esetben is a Nagy Fagy, azonban azt nem lassítja le a gravitáció.

A Nagy Szakadás elmélete

Ha a sötét energia tágulást gyorsító hatása tovább erősödik, akkor évmilliárdok múlva már nemcsak a gravitációt múlhatja felül, hanem az atomok között és az atomokon belül ható erőket is.

Ebben az esetben az anyag egy kataklizmikus Nagy Szakadás formájában szétszakad, és még maga az idő is véget érne, mivel a sötét anyag az idő múlásával egyre erősödik, a tágulás pedig legyőzi az alapvető kölcsönhatásokat.

Cikkünk Ian Ridpath Csillagászat című könyve alapján készült, mely a Mérték Kiadó gondozásában jelent meg.

• tudomány
• világvége
• világűr
• érdekességek a világból
• Terasz