Így képzelték a jövőt 40 éve!
3 sci-fi vízió
Nem létező sztrádákon repülő autók, utazás a Jupiterre, génmanipulációval előállított lények: a tudományos-fantasztikus filmek legőrültebb ötletei.

Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A sci-fi műfaja 1902-ben született, amikor bemutatták az Utazás a Holdba című, alig negyedórás némafilmet.

A Jules Verne és H. G. Wells regényei alapján készült mozi ma már csak mókás ugrabugrálásnak tűnik, melyben a szereplőknek rovarszerű lényekkel kell megküzdeniük a szomszédságunkban lévő égitesten.

A tudományos-fantasztikus filmekre azóta is jellemző, hogy nem reálisan mérik fel az emberiség lehetőségeit, és ekképpen olyan jövőt képzelnek el, mely meglehetősen távol áll a valóságtól. Hogyan képzelték el a 21. század elejét a néhány évtizede született mozik? Íme, néhány furcsa vízió.

Repülő autók, légdeszkák, cipőruhák

A Vissza a jövőbe filmtrilógia 1989-ben készült második részében a főszereplők 2015-be utaznak el, hogy ott megmentsék a Michael J. Fox által alakított Marty McFly eltévelyedett fiát. Bár a mozi által kijelölt időpontig még várni kell, az már biztosnak tűnik, hogy az emberek 2015-ben sem közlekednek majd repkedő autókkal vagy légdeszkákkal. Az önmaguktól felfújódó, testre igazodó cipők-ruhák sem lesznek túlságosan divatosak, és valószínűleg a fiatalok sem közlekednek majd kifordított nadrágzsebekkel.

Telitalálatnak tűnik viszont a 3D-technológia elterjedésének megjóslása, Marty-t ugyanis az első percekben egy képernyőből kinyúló gigantikus cápafej rémiszti halálra. Látva a tévék technológiai fejlődésének irányát, elképzelhető, hogy néhány év múlva ez legalábbis valóra válik.

Élet a Holdon, kutatás a Jupiteren

Arthur C. Clarke és Stanley Kubrick közös filmje, a 2001: Űrodüsszeia 1968-ban került a mozikba, és - mint azt a címe is mutatja - a 21. század legelején játszódik. Az alaptörténet szerint a tudósok fejlett intelligencia nyomaira bukkannak a Holdon, az idegen civilizáció központját pedig a Jupiteren sejtik a földi kutatók. Űrhajót indítanak tehát hibernált legénységgel a bolygó felé, de a járművet irányító számítógép egy kivételével valamennyi utazót megöli.
Ilyen gépek ma még nem léteznek, mint ahogy távoli álomnak tűnik a Jupiter elérése is. Azt azonban akkor még valószínűleg az alkotók sem gondolták, hogy 2009-re eljut az emberiség odáig, hogy a Marsot kutatja, vagy, hogy hosszan tanulmányozhatja a Holdat, és elemezheti az ott talált vizet.

A Kubrick-mozi jövőképe 2009-ben nézve talán nem is tűnik annyira elrugaszkodottnak, futurisztikus világa azonban jóval meghaladja azt, amire a mai technika képes.

Génmanipulált lények és a hosszú élet titka

A 2019-ben játszódó, 1982-ben készült Harrison Ford-film, a Szárnyas fejvadász valószínűleg szándékosan veti el a sulykot, amikor génmanipulációval előállított lényeket helyez a történet középpontjába. Ezek földönkívüli kolóniákon végeznek olyan munkákat, melyek az emberek számára veszélyesek lennének, értük viszont, az úgynevezett replikánsokért nem kár, hiszen amúgy is néhány év az élettartamuk. A halálra ítélt teremtmények azonban nem akarnak beletörődni sorsukba, leszöknek a Földre, hogy megkeressék alkotójukat, és kiszedjék belőle a hosszabb élet titkát.

A film már 1982-ben olyan terület morális kérdéseit boncolgatta - a génmanipulációt -, mely ma igazán érzékeny, és ezzel messze megelőzte korát. Bár nem valószínű, hogy a közeljövőben legalizálják majd az emberi klónozást és az egyéb biológiai beavatkozásokat, tény, hogy a törekvések egyre erősebbek, és nem tudni, mit hoz a jövő.

Ahogy azt sem, hogy 2019-re hány városból lesz száműzve a természet, és hány település válik olyan élhetetlen, kietlen betondzsungellé, mint a Szárnyas fejvadászban a helyszín, Los Angeles.

Ezt is szeretjük