Idegméreg a népszerű halételben

Ahogy az ember ízlése, úgy változik a gasztronómia is: a nagy lakomákat felváltották a gyorsan elkészíthető ételek, majd ismét a friss alapanyagoké és az adalékanyagoktól mentes élelmiszereké lett a főszerep. Aztán a hagyományos konyha mellett megjelent a nemzetek ételeit vegyítő fúziós konyha és a tudományos alapokon nyugvó molekuláris gasztronómia, melynek kaviár állagú kávéjáért vagy húshabjáért rengeteg ínyenc rajong.

Az ételek tehát bonyolódtak az utóbbi időben, és bonyolultabb ízlelőbimbókat is kívánnak, mint hagyományos társaik. A különleges ízlésvilágra azonban nem csak ezen konyhák ételremekeinek esetében van szükség: ínyencnek kell lenni a következő, nem hétköznapi fogásokhoz is - és egyben bátornak. Az első esetében például csak a szakácson múlik, hogy túléled-e a kóstolót.

Fugu - egy falat is halálos lehet

Japánról általában a különös szokások, a sushi és a képregények jutnak az ember eszébe. Na meg a fugu, mely a japánok legkülönlegesebb és egyben legdrágább halétele, melyet, ha meg akarsz kóstolni, a szigetországig vagy Amerikáig kell utaznod. A mérgező gömbhalból készült fogás ugyanis az Európai Unió egész területén tiltólistán van.

A fugunak ugyanis fehér húsát kivéve minden része mérgező: a belsőségektől az uszonyokon és a bőrön át minden részét veszélyes hulladékként kell elégetni. A fugu ugyanis rendkívül erős idegmérget tartalmaz, melyből 0,5 mg elegendő ahhoz, hogy megöljön egy embert. Csak engedéllyel rendelkező fuguszakácsok készíthetik el a halat, borotvaéles késsel, mely nem érintheti a mérget tartalmazó részeket, mert már egy minimális sérülés is elegendő az egész hús megfertőzéséhez.

A bontás után a halat leheletvékony szeletekre vágják, és nyersen fogyasztják el. Talán a halálos méregtől való félelem is szerepet játszik a fugu népszerűségében, mely akkora, hogy Japánban évente 10 ezer tonna gömbhalat fogyasztanak el. Még annak ellenére is, hogy van, ahol a fogásért 50 ezer forint körüli jennek megfelelő összeget kérnek el.

Tányéron a hernyó

Hála a különböző tévéműsoroknak, az olajban kisütött szöcskék látványa már nem újdonság. De nem is megy ritkaságszámba: a világ szinte minden táján fogyasztanak rovarokat, de mindenütt másképp készítik. Mexikóban az éjjeli lepke különleges hernyója kedvelt - melyet kilószámra vehetsz bármelyik piacon -, mégpedig sütve, de bele is főzik néhány ételükbe. Sőt, a Mezcal nevű röviditalt is ezzel bolondítják meg 1940 óta: először egy tehetségtelen pálinkakészítő készítette lárvákkal teli agavéból az italt - de bejött neki.

Ausztráliában szintén a hernyó a rovarétkek királya, ezeket a harapásnyi méretű, lédús állatkákat a witchetty bokor gyökerei közül ássák ki az árusok, és nyersen vagy hamuban sütve ajánlják. Ízük a tojáséhoz hasonló, és proteinben gazdagok.

Tapadókorongok a torokban

A sós vizekben élő polipok nem azért jelentenek veszélyt, mert méreggel támadnának, vagy csápjaikkal fojtogatnának. Egyszerűbb és prózaibb oka van annak, hogy egyre többen halnak meg miattuk, ez pedig nem más, mint a sannakji. Ez a dél-koreai ínyencség ugyanúgy nyers étel, mint a sushi vagy a fugu.

A polipot apró darabokra vágják, és szezámmagos olajjal leöntve tálalják a vendég előtt, aki ezután neki is láthat a fogásnak - ha el tudja kapni. Ha ilyen étellel találkozol, számíts rá, hogy a kis falatok izegni-mozogni fognak a tányérodon. A veszély azonban nem az éhenhalásban keresendő, ha esetleg nem vagy elég gyors az elkapásukhoz, hanem abban, hogy a polip tapadókorongjai is működnek, így többször előfordult már, hogy a szeletek megakadtak egy ember torkán, és az illető megfulladt. Nem véletlenül számít a sannakji fogyasztása Dél-Koreában is valódi férfias erőpróbának.

Fotók: marinetime.jp, fugusashi.jp, wikimedia.org, oneforkonespoon.wordpress.com.

• hal
• étel
• gasztronómia
• halálos
• érdekességek a világból
• Terasz