A meddőség stigmájával újrakezdeni nőként: kibeszéletlen témát feszeget a Hosszú virágzás című színdarab

Mi más lehetne egy nagybetűs harmincas nő álma, mint a gyermekáldás? Babaprojekt, babaváró, magzatvédő, otthonstart, családmodell, baba-mama, női princípium beteljesítése, normalitás - a világ legtermészetesebb dolgaként ömlik kéretlenül a nyakunkba nap mint nap. De mi van akkor, ha a kényszerűség kérdőjelezi meg a megálmodott rendet, és rúgja fel az álmokat?

Zeck Julianna Hosszú virágzás című monodrámája, melyet az Orlai Produkciós Iroda a Jurányi Házban mutatott be, egy olyan kibeszéletlen témát jár körbe, amelyet a mai napig nem tud jól kezelni a társadalom: a meddőség súlyos lelki terhébe, a késő harmincas évek családalapítási dilemmáiba, kapcsolati kríziseibe és az újrakezdés nehézségébe enged betekintést a közönség számára Hajnalka, a 38. évét taposó nő lelki tusáján keresztül.

Hosszú virágzás

A történetben április 3-án járunk. Hajnalka és párja minden gondolata a gyermekvállalás körül forog, az egész életüket a babaprojekthez igazították. Azonban egy szempillantás alatt minden megváltozik, amikor megkapják a lesújtó hírt: a nő meddő. A világ hirtelen elsötétül számára, minden biztos alap meginog. Nőiségében semmisül meg, amiért ólomsúlyú magány szakad rá emberi kapcsolataiban is.

Megalázottsággal, lesajnálással szembesül a rászegeződő szempárokban, vagy egyszerűen tagad, hazudik szeretteinek, hogy elkerülje a kérdezősködést. Hamar rádöbbenünk: egyszerűen máig nem tudunk mit kezdeni a meddőséggel, nincsenek birtokunkban minták, hogyan kellene támogatóan kommunikálni az érintettekkel, pedig Magyarországon nagyjából minden ötödik pár küzd a problémával valamilyen formában.

Hajnalka úgy érzi, a meddőség pecsétjével ő maga feleslegessé vált, kudarcot vallott, hiszen nem képes arra, hogy igazi nő legyen. Miközben el kell gyászolnia soha meg nem fogant gyermekét és elképzelt életét, elvész minden önbecsülése, lelkileg romokban hever, a kiüresedett élet pedig egyenes úton vezet a gyors élvezetek és a világi gyönyörök hajszolása felé. Szomjazza a visszacsatolást, a bókokat, hogy újra nőként tekintsenek rá, és ő is nőként tekinthessen magára.

Az új helyzet hatására megkérdőjelezi az addigi alapvetéseit: vajon biztosan akart gyereket, vagy egész életében más álmát élte? Mennyiben határozza meg vágyainkat a társadalmi nyomás? Vagy egyszerűen csak alakul körülöttünk az élet, mi pedig igazodunk hozzá, és minden erőnkkel igyekszünk elviselni a súlyát: ami elérhetetlen, arra tovább nem vágyakozunk?

Hajnalka a veszteségek tükrében újragondolja kapcsolatait, mindeközben pedig egyre jobban begyűrűzik életébe a mesterséges intelligencia, melynek nyelvi modelljét kénye-kedve szerint promptolhatja, elűzheti vele az unalmát, ítélkezés nélkül segítséget kérhet tőle, de jó kérdésfeltevéssel akár forró flörtölésre is bírhatja, és közben egyre kevésbé hiányolja a kényelmetlen személyes kapcsolatokat, így vigasztalásra szoruló édesanyját vagy épp felszínes barátait.

Megtanulja, milyen érzés valaki nagyon fontosat a szíve egy távoli zugába zárni, és milyen, amikor egy szerelmet csak a közös cél érdekében hozott kompromisszumok tartanak szorosan össze. Szembesül párkapcsolata ürességével, és azzal, hogy bármilyen megalázó is, távozása árán akár mások boldogsága is beteljesülhet.

A téma súlya ellenére a darab humora egészen rendkívüli: a kiégettség, a reményvesztettség cinizmusa tompítja a kínokat, elviselhetőbbé teszi a sérüléseket, és oldja a közönségben fokozódó feszültséget is. Nevetünk kínunkban, zavarunkban, nevetünk magunkon és egymáson is.

A Hajnalkát játszó Radnay Csilla kiemelkedő tehetségéről árulkodik, hogy az egyszemélyes játékot elragadó érzékenységgel viszi végig a színpadon, magával rántva bennünket is olykor a pokol legmélyebb bugyraiba, máskor a bulinegyed tajtékos éjszakájába, együtt keresve a megbékélést és helyünket egy szűkülő univerzumban, elengedve a már soha be nem teljesülő álmokat, és ettől felszabadulva új kereteket rajzolva, új mesét írva az élethez.

Zeck Julianna Hosszú virágzás című monodrámáját Purosz Leonidasz dolgozta át, melyet az Orlai Produkciós Iroda a Jurányi Házban és a Benczúr Házban tűzött műsorra Radnay Csilla magával ragadó szereplésével, Szakács Hajnalka rendezésében. A darab egyszerre felsért és gyógyít, mélyre lök és felsegít: szem garantáltan nem marad szárazon az estén.

(Fotók: Éder Vera.)

• orlai produkció
• színház
• színésznő
• ajánló
• kritika
• Terasz